Újra az MLSZ-ben

Részint a szakmai bizottság (hivatalos neve Szakmai, Utánpótlás és Gyermek Labdarúgó Bizottság) elnökeként, részint az edzőképzés igazgatójaként dolgozom ismét. Előbbivel kapcsolatban többször volt alkalmam beszélni a szövetség elnökével, Csányi Sándorral, így a működését illetően némileg új koncepciót alakítottunk ki. A szakmai bizottság tulajdonképpen nem döntéshozó testület, nem ad gyakorlati javaslatot, nem irányít, vagy szervez, hanem véleményt alkot. Az MLSZ elnöksége elé rengeteg olyan anyag, kezdeményezés, illetve tervezet kerül, amelyeknek komoly szakmai hatása van. Ilyen például annak a felvetése is, hogy térjünk át a tavasz-ősz rendszerű bajnokságra. A kezdeményezések indulhatnak a szövetség berkeiből, de akár az NB I-es kluboktól, vagy az alacsonyabb osztályokból is. A testület feladata, hogy ezekről olyan, tisztán szakmai összegzést tegyen le a szövetség elnökségének asztalára, amely az egyes tagok véleményéből formálódott, s ezzel mintegy „mankóként” segítséget nyújtson a döntéshez. Ez a világ más szövetségeiben is hasonlóképpen működik.

A másik feladatot az edzőképzésben kaptam, amely jóval kényesebb terület. Mint arról egy korábbi bejegyzésemben már írtam, ezt a területet Magyarországon én építettem fel, példaértékű lett, közel húsz ország megfigyelői érkeztek ide tanulmányozni a rendszert. Ugyanakkor, az UEFA munkatársaként huszonöt országot én magam minősítettem az edzőképzés szempontjából. Most, hogy esedékes a nemzetközi szövetség vizsgálata nálunk – háromévente újra kell vizsgázni minden szövetség képzésének -, kézenfekvő volt, hogy engem választottak az edzőképzés élére, hiszen jól ismerem a szabályokat, az elvárásokat és persze az illetékes szakembereket is, akikkel igen kiváló kapcsolatot ápolok. Nagy feladat az edzőképzés vezetőjének lenni, mert – megítélésem szerint - szerteágazó problémával küzd a honi edzőképzés, amelynek részleteibe most nem mennék bele.

Most, hogy esedékes a nemzetközi szövetség vizsgálata nálunk, kézenfekvő volt, hogy engem választottak az edzőképzés élére

Egyik feladatra sem mondhattam nemet, mert úgy érzem, emberi kötelességem a magyar futball felé, hogy

vállaljam ezeket. Azt kikötöttem ugyan, hogy a munkámat a Videotonnál nem adom fel, mert végig szeretném vinni, amit elkezdtem. Az, hogy meddig dolgozok még Fehérváron, persze nem csak tőlem függ. Tudom, hogy mellékállásban nem könnyű megfelelni a szövetségben vállaltaknak, de mivel az edzőképzés már nem induló szakaszban van, amikor valóban kritikus kérdés, mennyi időt tud az ember a feladattal tölteni, így nem is biztos, hogy feltétlenül főállásban kell ezzel foglalkozni. Megjegyezem, az elődöm, Prukner László is mellékállásban csinálta. Amennyiben úgy látom viszont, hogy nem lehet összeegyeztetni a vezetőedzőséget és az MLSZ-ben vállalt feladataimat, nyilván dönteni fogok, hogyan tovább.