A nemzetközi futballban végzett tevékenységemről

Eddigi bejegyzéseim némelyikében hivatkoztam már a nemzetközi futballban szerzett tapasztalataimra - nem kevés időt töltöttem el az UEFA, illetve a FIFA munkatársaként. Első alkalommal még a BVSC edzőjeként kaptam meghívást a nemzetközi szövetségtől a segítő szakmai programján keresztül, hogy vegyek részt egy három hónapos úton, ahol Malajzia, Japán és Szingapúr voltak a célországok. Ám, mivel erkölcsileg összeegyeztethetetlennek tartottam, hogy miközben az NB-I/B-ben szereplő csapat mellett vállaltam felelősségteljes munkát, hónapokra eltűnjek egy szakmai út okán, ezért inkább Temesvári Miklóst javasoltam a FIFA-nak magam helyett. Ezt követően azonban számos nemzetközi szakmai napra történt meghívásnak tettem eleget. Amikor az UEFA elkezdte kiépíteni az európai edzőképzést, amelyhez szakembereket keresett, engem is beválasztott a soraiba. Így lettem az európai szövetség edzőképzésért felelős csoportjának állandó tagja és vettem részt az úgynevezett Jira-programban. Miközben a szakmai védnökséget és a felelősséget az UEFA, illetve az egyes országok labdarúgó szövetségei vállalták fel az európai futballban, addig pont a szakmát meghatározó edzőképzésben egyik sem kapott szerepet. Az emiatt kialakult, tarthatatlan helyzetet kívánta felszámolni ez a program. Ez volt a helyzet egyébként Magyarországon is, hiszen az edzőképzést akkor a Testnevelési Főiskola – ma egyetem - végezte. Minthogy bekerültem a nemzetközi programba, elkezdtem az itthoni edzőképzés átalakítását, felépítését. Óriási csatákkal járt mindez, hiszen valamilyen szinten bele kellett nyúlnunk az oktatási rendszerbe, s az akkor még érvényben lévő, elavult szabályzatok és határozatok sűrűjében nem volt egyszerű véghezvinni a feladatot. Az eredmény azonban példaértékű lett. Mindezt az is bizonyítja, hogy nagyjából tizenöt ország megfigyelői fordultak meg nálunk az UEFA programját tanulmányozva, Ukrajnától kezdve, Norvégián át Izraelig bezárólag. Összesen huszonhárom ország edzőképzésének kiépítésében vettem részt, tizennyolcnak pedig én voltam az ajánlója, azaz én javasoltam, hogy milyen szinten folyhat a képzés. Nem volt ez kis feladat! Ukrajnában például olyan „mélyről” kellett kezdeni, hogy hat évet vett igénybe, amíg felépítettük a pro-licences képzést. Idevágó történetem, hogy amikor Mihajlicsenko - a szovjet válogatott egykori kiválósága, a Dinamo Kijev, a Sampdoria és a Rangers volt játékosa -, aki abban az időben edzőnek készült, jött vizsgázni, nekem kellett szólnom, hogy stoplisban és teljes szerelésben már nem illik dohányozva megközelíteni a vizsga helyszínét…

Sokat köszönhetek szakmai szempontból a nemzetközi futballnak, amely annyiban hasonlít a magyarhoz, hogy itt is és ott is lábbal, illetve labdával játsszák.

Az edzőképzés mellett más területeken is tevékenykedtem. A Bajnokok Ligájának szakmai megfigyelője

	BL-megfigyelőként

voltam – évente hat-nyolc mérkőzést néztem meg a helyszínen, de részt vettem a FIFA más eseményein is, mint például 2005-ben a Japánban rendezett klubvilágbajnokság, vagy a 2006-os világbajnokság. Mind a mai napig megkeresnek különböző meghívásokkal, feladatokkal, de jelenleg ugyanaz a helyzet, mint annak idején a BVSC-nél: erkölcsileg nem tartom helyesnek, ha a hét több napját is a csapattól távol töltöm, miközben itt is komoly feladatot vállaltam. Így, bár továbbra is tagja vagyok az említett testületeknek, sorra lemondom ezeket a meghívásokat. Sokat köszönhetek szakmai szempontból a nemzetközi futballnak, amely annyiban hasonlít a magyarhoz, hogy itt is és ott is lábbal, illetve labdával játsszák. Ám a világfutball rendszere, szerkezete és szakmai összetétele egészen más. Arról, hogy pontosan miből is épül fel egy BL-mérkőzésen a megfigyelés és hogyan igyekszem a legfrissebb nemzetközi trendeket beleépíteni az itthoni munkámba, legközelebb írok.