Horváth Gábor: "A dobogó mindenképpen elvárás!”

Három bajnoki mérkőzésből két győzelem és az egyik nagy rivális elleni 2-2-es döntetlen a mérlege az NB II-es női csapatnak, ami az eddigi legjobb szezonkezdet.

Nem számítottam ilyen sikeres indulásra, a felkészülés alatt ugyanis több probléma felmerült: sok hiányzónk volt sérülés miatt, alapemberek távoztak, így a felkészülés hat hetéből csak a két utolsóban alakult ki a biztos keret, ekkor látszott csak igazán, hogy összeálltunk. Az, hogy három meccsből hét pontot szereztünk, azt mutatatja, az irány jó és érdemes volt több ponton is megváltoztatni a csapat összetételét. Erre azért is volt szükség, mert az elmúlt évhez képest kicsit gyengültünk, négy alapemberből ketten eligazoltak, kettőt pedig térdszalag-szakadással műtöttek, ők csak tavasszal lesznek bevethetők. A helyükre kerülő játékosok ugyanakkor bizonyítottak. Bár az első mérkőzésünkön a Magyar Kupában kikaptunk a Zalaegerszeg ellen, de a bajnoki nyitányon a Máv Dac ellen már győztünk, és egyértelműen látszott a fejlődés. A második mérkőzésen, a másik dobogó-esélyes csapat, a Pécs ellen itthon kimondottan jó színvonalú mérkőzést játszottunk, aminek 2-2 lett a vége. Természetesen nyerni szerettünk volna, de a látottak alapján elégedett lehetek a döntetlennel és a lányok hozzáállásával is. A harmadik mérkőzésen pedig még többet kaptam a csapattól játékban, ami bíztató a jövőre nézve.

A tavalyi bronzérem után, milyen célkitűzéssel vágtak neki a bajnokságnak, megfogalmaztak-e merészebb célokat?

Természetesen! Két évvel ezelőtt vettem át a gárdát, és az első évben negyedikek lettünk, a második szezonunkban harmadikak, most elvileg a második hely jönne, amivel megelégednék, ráadásul osztályozót jelentene az NB I-be. A dobogó mindenképpen elvárás!

A tavalyi szezon végén úgy nyilatkozott, hogy bár folyamatosan fejlődik a csapat, az NB I még nagy falat lenne. Változott a véleménye?

Az átalakulások miatt még tartom ezt, de nagyon jó irányba haladunk az utánpótlás vonalunkon. Az U17-esek közül már ketten, Szehoffner Vivien és Trampler Kinga is rendszeresen játszanak a felnőttek között, stabil csapattagok, és már most látok egy-két olyan további játékost a 17 éveseknél, akik akár az idén szóhoz juthatnak a felnőtteknél. Ahhoz, hogy az NB I-ben biztosan megmaradó csapat legyünk, elsősorban több edzésre lenne szükség.

Kik jelenleg a húzóemberek, a csapat vezérei?

Tavaly a csapatkapitányunk Tagyi Vivien volt, de ő sajnos egyike a két sérültünknek, talán tavaszra már újra a csapatban lehet. Vivien egy igazai vezéregyéniség, most a pálya széléről is segíti a lányokat, ott van a meccseinken. A jelenlegi gárda magja jó szellemű, végsőkig küzdő, és a mostani csapatkapitányunk, Német Mónika ehhez mentalitásával hozzátesz. A játékosok közül még Békefi Enikőt, Kiss Patríciát és Gimes Georginát is kiemelném, mindhárman erősségei csapatunknak.