ENG
Az FTC elleni győztes gólunk szerzőjével készítettünk hosszabb interjút eddigi pályafutásáról és a kitűzött céljairól.
Székesfehérváron születtél, de a futball alapjait Sárbogárdon sajátítottad el gyerekkorodban. Hogyan vezetett az utad Sárbogárdról Bergamóig?
Édesapám futballozott, ő kapus volt és már egészen kicsi koromban kijártunk a mérkőzéseire, valószínűleg ott „fertőződtem” meg én is a foci szeretetével. Körülbelül öt éves lehettem, amikor elkezdtem edzésekre járni Sárbogárdon. Egy alkalommal az általános iskolai csapatommal diákolimpián szerepeltünk Székesfehérváron és ott figyeltek fel rám a főnixes edzők. Nem sokkal később a szüleimmel felvették a kapcsolatot, akik már ekkor is mindenben támogattak engem, így kerültem Székesfehérvárra, a Főnixbe, ahol minden olyan alapot megkaptam, amire a későbbiek során szükségem volt a labdarúgásban. Úgy érzem, a lehető legjobb helyen voltam gyerekként, tényleg nagyon sokat köszönhetek a Főnixnek. Viszont abban az időben még nem volt olyan szoros az MTK-val az együttműködése a fehérvári klubnak, mint amilyen később kialakult, így kénytelen voltam váltani, hiszen a Főnix utánpótlás-csapatai nem a kiemelt bajnokságban szerepeltek. A fehérvári Vörösmarty Mihály Általános Iskolával Győrben megnyertünk egy focitornát és utána megkerestek Győrből, hogy volna-e kedvem a Fehér Miklós Labdarúgó Akadémián folytatni a sportpályafutásomat és a tanulmányaimat. Ismét egy olyan lehetőség jött velem szembe, ami előrelépést jelentett számomra, úgyhogy éltem a lehetőséggel. Nagyon szép éveket töltöttem Győrben, ahol sikerült tovább fejlődnöm. 2015-ben újabb nagy lehetőség jött az életembe, Olaszországba, az Atalanta korosztályos csapatába igazolhattam.
Alig múltál 15 éves, amikor Olaszországba kerültél. Hogy sikerült megbirkóznod azzal, hogy egy új országba kerültél ilyen fiatalon, teljesen egyedül?
Ahogy mondtam, a szüleim mindig, mindenben támogattak, ez nagyon fontos volt számomra, hogy tudtam, rájuk mindig számíthatok. Amikor kikerültem az Atalantához, akkor Kecskés Ákos és Forgács Dávid még ott voltak, így a legelső időszakban voltak a közvetlen közelemben olyan magyarok, akik segítettek a beilleszkedésemben. Amikor megtudtam, hogy Olaszországba igazolok, akkor itthon már elkezdtem olaszul tanulni, odakint pedig angol nyelven folytattam tovább az olasz tanulását. Egyébként odakint nagy segítség volt számomra az, hogy az egyik csapattársam, akivel jóba lettem, nem beszélt egyáltalán angolul, így még jobban rá voltam arra kényszerítve, hogy minél gyorsabban megtanuljam az olaszt. Sok akkori csapattársammal a mai napig tartom a kapcsolatot. Az Atalantával U17-es bajnokságot nyertünk, nagyszerű csapatunk volt és nagy élmény volt az a szezon. Olyan játékosokkal szerepeltem egy csapatban, mint Alessandro Bastoni, aki most az Inter futballistája, vagy Andrea Colpani, aki Monzában játszik.
Hogy kerültél az Atalanta csapatától Genoába? Ez egy érdekes történet, mert angliai kitérővel kötöttem ki Genoában. Januárban ugyanis úgy volt, hogy Nottinghambe igazolok, el is utaztam oda, azonban végül kiszaladtunk az átigazolási időszakból, így fél évig csak edzettem az angol csapattal. Az volt a megállapodás, hogy nyáron leigazolnak, viszont azon a nyáron tulajdonosváltás történt a csapatnál, így végül nem jött össze a szerződés. Ekkor megkeresett a Genoa és mivel szerettem Olaszországban focizni, ezért aláírtam hozzájuk. Ez volt az első olyan szezonom, amikor már nem az utánpótlásban játszottam, hanem a Genoa tartalékcsapatában, amely a Primaverában szerepelt, vagyis ez már majdnem felnőtt futball volt. Nagyon szerettem ott is focizni és a város is csodálatos, sajnos azonban többször is sérülés nehezítette az életemet, ezért végül nem sikerült ott kihoznom magamból a maximumot. Meglepődtél, amikor 2019-ben megkeresett téged a Vidi? Nem volt teljesen váratlan, mert akkor Kovács Zoltán már régebb óta szeretett volna hazahozni, végül 2019-ben jött el ennek az ideje. Örömmel igazoltam a Vidibe, hiszen mindig is közel állt a szívemhez a fehérvári csapat. Ha nem tévedek, akkor a fehérvári Vörösmarty Általános Iskolában töltött éveid során is sok vidis élménnyel gazdagodtál, hiszen az akkori iskolaigazgató, Szili Csaba is nagy futball-rajongó és Vidi-szurkoló, akárcsak a volt testnevelés tanárod, Slett Csaba. Az iskolatársaid között pedig ott volt többek közt Bolla Bendegúz és Szoboszlai Dominik is. Hogy emlékszel vissza az általános iskolás éveidre? Így igaz, nagyon szerettem itt Székesfehérváron iskolába járni, hiszen az egész létesítményt átjárta a futball és a sport szeretete. Nem csak labdarúgók voltunk ott, hanem például jégkorongozók és röplabdások is jártak az iskolába. Az pedig, hogy a főnixes csapattársaim egyben az osztálytársaim is voltak, még jobbá tették az általános iskolás éveimet. Egyértelmű, hogy a legjobb gyermekéveim a Vörösmarty Általános Iskolához fűződnek és mai napig jó szívvel gondolok vissza valamennyi tanáromra is, főleg a két Csaba bá’-ra. És persze az is jó volt, hogy szinte valamennyi focitornát, amin elindultunk a sulival, megnyertük (nevet). Nem kezdtük jól az idei szezont, sokáig a tabella utolsó felében állt a Vidi és a kupából is kiestünk az NB III-as ESMTK-val szemben. Az elmúlt időszakban viszont mintha kicseréltek volna titeket, nagyon szép és fontos győzelmeket szereztetek. Mi történt a csapattal? Úgy érzem, kezdünk igazi csapattá válni. Nem csak tizenegy játékos vagyunk a pályán ugyanolyan mezben, hanem csapatként próbálunk egymásért és a szurkolókért küzdeni. Nyilván nem lehet minden meccset megnyerni és lesznek még biztos vereségeink, de minden meccsen győztes mentalitással lépünk pályára. Sokáig frusztráltak voltunk amiatt, hogy nem jönnek az eredmények, de ezen sikerült átlendülnünk. A szakmai stáb megtalálta azt a felállást, amellyel eredményesek tudunk lenni, két-három győztes meccs után pedig akarva-akaratlanul is nő az ember önbizalma. Örülök, hogy jó periódusban van a csapat és annak is örülök, hogy gólokkal, gólpasszokkal vehetem ki a csapat sikeréből a részem. Fontos céljaim vannak, de mindig lépésről lépésre haladok. A legfontosabb most az, hogy egészséges legyek és minél több mérkőzésen tudjam a Vidit segíteni. Vannak természetesen még nagyobb terveim is a labdarúgásban, ezek megvalósításához azonban tudom, hogy még nagyon sokat kell dolgoznom és bizonyítanom. Úgy gondolom, egy csatár mutatói akkor néznek ki jól, ha szezon végén a szerzett góljainak száma kétszámjegyű, úgyhogy erre a szezonra ez a kitűzött célom.
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: fehervarfc.hu
