Scholes naplója - egy focista élete az edzőtáborban

"Sziasztok! Az első naplóbejegyzésem óta sajnos történt egy nagyon szomorú dolog, amiről mindenképp meg szeretnék emlékezni. Rakaczki Bence halála mélységesen megdöbbentett. Bár személyesen nem ismertem Bencét, de mivel alig néhány hónappal volt csak idősebb nálam, ezért folyamatosan nyomon követtem a betegségével kapcsolatos híreket, és szurkoltam neki, hogy legyőzze a betegségét. Ezúton szeretném őszinte részvétemet kifejezni Bence családjának, a diósgyőri klubnak és a miskolci szurkolóknak.

Továbbra is naponta két alkalommal edzünk, a fő hangsúly a labdatartáson van, de emellett nagyon sokat futunk is. Vasárnap játsszuk az első edzőmeccsünket, mint kiderült, az eredeti esti időpont helyett délután lépünk pályára. Már nagyon várom a HNK Rijeka elleni találkozónkat, jó lesz végre újra játszani. Egyelőre nem tudni, milyen összeállításban küldi a Miszter pályára a csapatot, de szerintem mindenki kap majd játéklehetőséget.

Délutánonként, a két edzés közötti pihenőidőben mindig felkeresem a masszőröket. Penge, Peti és Szilu is csodákra képes, ezt komolyan mondom. Ha van egy kis izomlázam, vagy esetleg kapok egy rúgást az edzésen, akkor elég felkeresnem az általunk csak "Pengeland"-nak hívott masszőri szobát, és a kiváló sportmasszőrök tevékenységének köszönhetően garantáltan felfrissülve, remek állapotban jövök ki onnan.

Péntek este elmentünk egy spanyol bajnoki meccsre Malagába, ahol a Valencia vendégszerepelt. Korábban még sosem voltam nézőként ilyen klassz stadionban. Igaz, nem volt telt ház, de így is voltak körülbelül tizenötezren, és parádés volt a hangulat. Maga a meccs sem volt rossz, annak ellenére, hogy gólt nem láthattunk. Ami a legszembetűnőbb volt, hogy mindegyik játékos nagyszerű barátságot ápolt a labdával. Nem mondanám, hogy óriási volt az iram, de ahogy lekezelték, átvették a labdát a játékosok, az mesteri volt. Nem is emlékszem, hogy egyszer is elpattant volna valakitől a zsuga. Ja, és a két kapus. Hát azok valami szenzációsak voltak. Mindkét hálóőr olyanokat védett, hogy néhány alkalommal nem is hittem a szememnek. Szóval összességében nagy élmény volt számomra ez a mérkőzés. Bízom benne, hogy egyszer eljutok arra a szintre, hogy játékosként is ott lehessek spanyol bajnoki mérkőzésen. Vagyis mérkőzéseken.

A buszon visszafelé a szállodába a meccs után Szolnoki Rolival "bandáztunk", sikerült jó hangulatot teremtenünk. Egy ilyen több hetes, nagyon nehéz edzőtáborban néha jó egy kicsit kikapcsolni, lazítani. Ez a péntek este tökéletes alkalom volt erre.

A családom, és a barátnőm hiányoznak továbbra is a legjobban. Szerencsére minden nap tudok velük az internet segítségével elég sokat beszélgetni, de azért most a naplómon keresztül is üzenem a szerelmemnek, hogy nagyon szeretlek!

Mára ennyi, hamarosan újra jelentkezem itt a vidi.hu-n, addig is jók legyetek, szevasztok!"

Estepona, Spanyolország - 2014. január 18. (14 óra 7 perc)