Betegségéből felépült válogatott csatárunk csupán az utolsó 17 percet töltötte a pályán, azonban csereként beállva is gólt szerzett - nem is akármilyet!
Az elmúlt napok heves esőzése miatt a paksi pálya játékra alkalmatlan volt, így a két klub felcserélte a pályaválasztói jogot, ezért a Sóstói Stadionban került megrendezésre a Paks elleni bajnokink. A vendégek történetük során még sosem nyertek bajnokit ellenünk Székesfehérváron, pontot is csupán egyszer, 2007-ben tudtak szerezni, egyébként mindig mi szereztük meg ellenük itthon a 3 pontot. A 2014-15-ös idényben az MVM-Paks eddig több nagy skalpot is begyűjtött, a zöld-fehérek legyőzték többek közt az ETO-t, a DVSC-t és a DVTK-t is, és 11 fordulót követően csupán egy vereség szerepelt a csapat neve mellett - a Kecskemét tudott nyerni a Paks otthonában.
Csapatunk középpályása, Simon Ádám századik alkalommal lépett pályára NB I-es bajnokin, míg ikertestvére, András, az ellenfél csapatában igyekezett megnehezíteni védőink dolgát. A 9. percben Álvarez tekert kapu elé egy távoli szabadrúgást, jó ütemben érkezett Vinícius, aki 7 méterről alig fejelt kapu fölé. Két perccel később Álvarez ezúttal kapura lőtt egy szabadrúgást, a labda csak centikkel suhant el a jobb "ficak" mellett. A 21. percben egy szép támadás végén Stopira a bal szélről laposan, de nagy erővel adott középre, Bálónak kellett Oliveira elől felszabadítania, a labda viszont nem jutott messzire, Simon Ádám 25 méterről lőhette a kipattanót kapura, a játékszer azonban mellé ment. A 35. percben Kleinheisler beadását Juhász fejelte kapura, Molnárnak nyújtózkodnia kellett, hogy kipiszkálja a labdát a jobb alsóból. Három perccel a szünet előtt jártunk legközelebb a gólhoz, ekkor Kovács remek cselekkel tört be a 16-oson belülre, nyolc méterről leadott lövését óriási bravúrral hárította a paksiak kapusa.
A második félidőben ott folytatták a csapatok, ahol szünet előtt abbahagyták, vagyis mi domináltunk, mi irányítottuk a mérkőzést. Az 57. percben megszereztük a vezetést, "Scholes" szögletét követően Álvarez elé került a hosszú oldalon a labda, aki egyből visszapasszolt a kaputól 22 méterre érkező Oliveiranak, ő pedig kapásból, ballal hatalmas gólt lőtt (1-0). Két perccel később Oli majdnem visszaadta a gólpasszt csapattársának, azonban a 16-os sarkáról belőtt labdáról centikkel ugyan, de az ötös környékén lemaradt Álvarez. A 67. percben ismét salvadori támadónk került ziccerbe, éles szögből leadott lövését azonban szépen védte Molnár. A 73. percben csereként pályára lépett Nikolics, aki a legutóbbi, DVSC elleni bajnokit betegség miatt kénytelen volt kihagyni. A 87. percben Nikolics 8 méterről, kapásból lőhetett kapura, Molnár nagy bravúrral kitornázta a jobb alsóból a labdát. A 94. percben végezhették el a paksiak az első sarokrúgásukat, melyhez minden mindegy alapon, a paksiak kapusa Molnár is előre ment fejelni. Csakhogy a labdát mi szereztük meg, és Nikolics begyújtotta a rakétákat, közel 50 métert sprintelt a labdával, majd jó 30 méterről az üres kapura lőtt, a labda pedig szép komótosan, de annál biztosabban gurult be az üres paksi kapuba (2-0). Nikolics tehát góllal tért vissza, ami egyben azt is jelenti, hogy támadónk zsinórban tizenkettedik bajnokiján is eredményes tudott lenni, és 13 találattal továbbra is vezeti a góllövőlistát.
Csapatunk legközelebb kedden 18 órakor a DVTK együttesét fogadja a Magyar Kupában. A továbbjutásról ez az egy találkozó fog dönteni.
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: vidi.hu