INTERJÚ PÁTKAI MÁTÉVAL

"Szorítok, hogy azok a fiatalok, akik megkapják a lehetőséget a bizonyításra, tudjanak élni vele"

Egykori bajnok és kupagyőztes válogatott középpályásunkkal a hétvégi ETO FC Győr - Fehérvár FC bajnoki kapcsán beszélgettünk hosszabban.

Pátkai Máté öt évig, 2015-2020 között volt a Vidi futballistája. Összesen 204 tétmeccsen szerepelt csapatunkban, ezeken 17 gólt szerzett. Tagja volt a 2018-as bajnokcsapatunknak és a 2019-es kupagyőztes együttesünknek is, emellett háromszor is ezüstérmet szerzett a Vidivel (2016, 2017, 2019). 2018-ban beválasztották a HLSZ álomcsapatába és ő volt a Vidi történetének 50. válogatott futballistája. 2015-ben Győrből igazolt a Vidibe, az eddigi legutolsó Vidi - ETO bajnokin gólt szerzett zöld-fehér színekben a Sóstói Stadionban, de hiába vezetett azon a találkozón kétszer is az ETO, végül a mieink itthon tartották a három bajnoki pontot.

Korábbi remek középpályásunkkal - aki pont egy éve jelentette be visszavonulását - a szombati ETO - Vidi bajnoki kapcsán beszélgettünk hosszabban.

Egy éve, 2023 októberében jelentetted be, hogy visszavonulsz a profi labdarúgástól. Hogy telt az elmúlt egy éved, milyen a civil élet?

Talán nyugalmasabb és igazából élvezem minden pillanatát, mert ami hiányzott a futball alatt - hogy nincsenek hétvégéim és a családommal sem tudtam sok időt tölteni, a gyerekek eseményein részt venni - azok most megadatnak. Úgyhogy köszönöm szépen a kérdésed, tényleg szuperül telnek a hétköznapok is, meg a hétvégék is. Az építőiparban dolgozom, jelenleg is épp egy építkezésen vagyok. Lakóépületeket építünk és azokat értékesítjük. Úgy érzem, megtaláltam a számításaimat a civil életben, amire egyébként tudatosan készültem a pályafutásom utolsó időszakában. Nagyon szeretem a mostani feladataimat még akkor is, ha eléggé összetett és sok odafigyeléssel, munkával jár, de ez nekem sosem okozott problémát. Nem féltem attól, hogy mi lesz velem, ha majd egyszer abbahagyom a labdarúgást, mindig vannak ötleteim és nem ejtettek a fejemre. Szóval összegezve az elmúlt egy évemet, nagyon jól érzem magam a bőrömben.

Akkor a labdarúgás, az edzések, a bajnoki mérkőzések és a futballöltözők világa egyáltalán nem hiányzik?

Őszintén szólva, nem. Ha a baráti lábteniszt nem vesszük figyelembe, akkor közel másfél éve rúgtam utoljára labdába, még kispályás focimeccsen sem vettem részt. Nyilván a mérkőzések hangulatát semmi nem adja vissza, de a hétközi edzések és a hétvégi utazások egyáltalán nem hiányoznak. Úgy gondolom, ez azoknak hiányzik a pályafutásuk végeztével, akik nem tudják magukat elfoglalni. Nekem bőven van tennivalóm, ráadásul nagyon szeretem azt, amivel foglalkozom, úgyhogy a mindennapjaim ki vannak töltve.

De azért a sport valamilyen szinten az életed része maradt?

Hogyne! Rendszeresen erősítek, alkalmanként fallabdázok és lábteniszezek a barátokkal, valamint sokat futok. Szóval a mozgás megmaradt. Több, mint 25 évet töltöttem el a labdarúgásban, ez azért nem múlik el nyomtalanul. Nem is tudom elképzelni azt, hogy most a civil életben felszedjek 8-10 kilót és munka után hazaérve csak ücsörögjek otthon, mint aki jól végezte a dolgát. A táplálkozásra is odafigyelek és az édességet is igyekszem mellőzni, ami családi körben nem mindig vált ki tetszést, de mindegy, ilyen vagyok (nevet).

Amikor még itt játszottál a Vidiben, sokat beszélgettünk a futásról és akkor azt mondtad, ha majd befejezed a futballt, akkor szeretnél legalább egyszer egy félmaratoni vagy maratoni versenyen elindulni. Ez még mindig tervben van?

Igen, erről nem tettem le. Úgy érzem, egy 21 km-es futás nem okozna most sem különösebb kihívást, de a maraton már sokkal inkább. Arra fizikálisan és mentálisan is fel kell készülni. Bízom benne, hogy 2025-ben lesz erre időm és akkor jövőre teljesíteni tudom ezt a régebben megfogalmazott célomat.

Korábban többször is azt nyilatkoztad, hogy pályafutásod befejeztével nem szeretnél majd edzősködni. Ez azóta sem változott?

Nem, ezt határozottan kijelenthetem, hogy nem szeretnék edző lenni.

Egykori vidis csapattársaid közül tartod valakivel rendszeresen a kapcsolatot?

Kovácsik Ádival rendszeresen beszélek, igaz, nagyon rég találkoztunk személyesen. Persze ő még aktív és tavaly decemberben született meg a második gyerekük, így neki sincs túl sok ideje. Feczesin Robival is viszonylag gyakran beszélek, szóval azért vannak olyan egykori vidisek, akikkel tartom a kapcsolatot.

Felnőtt pályafutásod során mindössze négy csapatban játszottál. Az MTK-val, az ETO-val és a Vidivel is nyertél NB I-es bajnokságot, sőt velünk Magyar Kupát is, míg a Vasassal NB II-es bajnoki címet ünnepelhettél. Összességében elégedett vagy a karriereddel?

Azt gondolom, kihoztam a maximumot a pályafutásomból. Mindig is azt mondtam, hogy annak köszönhetem a karrieremet, hogy elhivatott voltam és nem feltétlenül a kimagasló tehetségem, vagy az elképesztő képességeim miatt. Amit elértem, arra büszke vagyok és most így visszagondolva a profi futballban eltöltött éveimre, elégedett is vagyok a pályafutásommal. A fiaimnak mindig azt mondom, amikor heccelnek engem, hogy drága kisfiaim, bárcsak olyan karriert futnátok be, mint édesapátok (nevet). De persze remélem, hogy jobbat fognak, úgyhogy kívánom nekik, hogy jobb karrierjük legyen, mint nekem, és akkor szerintem ők is elégedettek lesznek, meg én is.

Amiatt sincs hiányérzeted, hogy külföldön nem próbáltad ki magad?

Nem volt olyan lehetőségem, amire azt mondtam volna, hogy megbántam, hogy nem ugrottam bele. Szóval nem is volt olyan igazi külföldi ajánlatom, amin érdemes lett volna elgondolkodni.

Még akkor sem, amikor a 2020-as Eb-selejtezőkön győztes gólt szereztél Wales és Horvátország ellen is?

Nem, még akkor sem. Úgy érzem, abban az időszakban nyújtottam a legjobb teljesítményemet. Fogalmam sincs, hogy mi volt az oka annak, hogy nem kaptam sosem igazán értékelhető külföldi ajánlatot. Az is lehet, hogy az életkoromból adódóan túl későn értem a csúcsra, előtte pedig sosem voltam a reflektorfényben. Véleményem szerint Magyarországon sokat számít az is, hogy ki van a reflektorfényben és ki az, aki nincs ott. Megmondom őszintén, sosem szerettem szerepelni. Lehet, hogy ez például egy hiba volt a karrieremben, nem tudom.

Elképzelhető, ha jobban keresem a rivaldafényt, akkor még többet elérhettem volna, de én ilyen vagyok és ez most a futball után sem változott. Pedig elég sokszor kaptam és kapok még most is megkereséseket, de ezeket többnyire visszautasítom. Vannak olyan események, akár egy-egy bajnoki cím évfordulója, vagy ez a mostani ETO - Vidi bajnoki, aminek kapcsán jó egy kicsit nosztalgiázni, visszaemlékezni a profi évekre. De nem tervezek a jövőben sem a tv-ben, rádióban vagy az írott sajtóban sokat szerepelni.

Mennyire követed nyomon a mai magyar labdarúgást? Szoktál esetleg mérkőzésekre kijárni, vagy ha van időd, akkor leülsz a tv elé megnézni egy-egy meccset?

Nagyon régen voltam utoljára mérkőzésen. Tévében mondjuk pont most hétfőn a Vasas - Mezőkövesd meccset néztem meg, mert vannak barátaim a Vasasban, akik miatt kíváncsi voltam a találkozóra. De amúgy ez sem jellemző, hogy leülök a tv elé megnézni egy-egy mérkőzést. Nem tudom, mi erre az elegáns kifejezés, fogalmazzunk úgy, hogy kicsit eltávolodtam a labdarúgás világától. Persze azért nem teljesen, nemrég például Madridban jártunk a feleségemmel és ott kimentünk a Real Madrid - Stuttgart BL-meccsre, korábban pedig a fiammal Milan meccsen is voltunk, mert azt kérte a születésnapjára. De válogatott mérkőzésre is szívesen kimennék a srácokkal, ha ezt kérnék tőlem.

Szombaton két korábbi csapatod mérkőzik meg egymással hosszú idő után újra az NB I-ben. Mit vársz az ETO - Vidi bajnokitól?

Összességében szomorúnak tartom, hogy Győrben, ahol futballakadémia van, csak elvétve szerepel magyar játékos a csapatban. Az egyik ilyen egyébként épp az a Tóth Rajmund, aki akkor volt kisgyerek a szomszédunkban, amikor az ETO-ban játszottam. Annak például örülök, hogy ő NB I-es játékos lett és játszik is és rendszeresen meg tudja mutatni magát. Ugyanakkor számomra az is furcsa volt, hogy a kiemelt akadémiával rendelkező ETO már az NB II-ben is tele volt légióssal. Persze nincs ezzel semmi gond, van egy tulajdonosi kör és úgy alakítják ki a csapatot, ahogy szeretnék, ez maximálisan a győri vezetés dolga. Amikor Győrben vagy a Vidiben játszottam, mindkét helyen voltak légiósok, de az ETO-ban és a Vidiben is volt egy meghatározó magyar mag. Nyilván a Vidinél sem ugyanazok most a célok, mint akkor, amikor ott játszottam, de azt kifejezetten jó látni, hogy Pető Tamás nagyon bátran mer hozzányúlni a fiatal, magyar játékosokhoz, amiből csak profitálhatnak a fiatalok. Lehet, hogy nem a nemzetközi kupaindulásért fogtok ebben a szezonban küzdeni, de azért nagyon szorítok nektek, hogy azok a fiatal játékosok, akik megkapják a lehetőséget a bizonyításra, azok tudjanak élni vele.

Szerző: Wéninger Ákos

Fotó: fehervarfc.hu

További hírek