ENG
A hétvégi Vidi - Paks mérkőzés apropóján hosszabban beszélgettünk kapusunkkal eddigi pályafutásáról, korábbi csapatairól, hobbijáról és természetesen a Paks elleni várakozásairól is.
Gyerekkorodban miért a labdarúgást és azon belül is a kapusposztot választottad?
Abonyban születtem és ott is jártam általános iskolába, ami ugyan nem volt kifejezetten sporttagozatos suli, de nagyon sok sportágban - atlétika, birkózás, kézilabda, foci - versenyszerűen voltunk versenyeztetve. Gyerekként mindegyik sportágat kipróbáltam, de a legkevesebb időt a focival töltöttem, hetente csak kétszer edzettünk és hétvégente volt egy meccsünk. Valahogy mégis a labdarúgást szerettem meg a legjobban. Eleinte nem is kapus, hanem védő voltam, ám egy alkalommal a kapusunk nem tudott eljönni egy tornára, én pedig beálltam a kapuba, mivel megígérték, ha védek a tornán, akkor kapok egy kapuskesztyűt. De az igazi fordulópont nyolcadik osztályos koromban jött el, ekkor kellett eldöntenem, hogy kézilabdázni szeretnék komolyabb szinten vagy futballozni. Végül a focit választottam és 14 évesen a győri akadémiára kerültem.
Milyen emlékeid vannak a győri időszakról?
Hat évet töltöttem Győrben 2008-tól 2014-ig, végigjártam az utánpótlást és az élvonalban is ott mutatkoztam be. Három év után kerültem fel az első csapat keretébe és éppen a 18. születésnapomon debütáltam az élvonalban, egy Pápa elleni bajnokin kaptam lehetőséget Pintér Attila vezetőedzőtől, amit sikerült kapott gól nélkül lehoznom. Az ETO abban az időszakban a bajnoki címért harcolt, én pedig tisztában voltam azzal, hogy egy fiatal, 18 éves kapus nem egy ilyen csapatban fog állandó játéklehetőséget kapni, ezért végül a váltás mellett döntöttem. Több lehetőségem is volt, hiszen a tartalékcsapat akkoriban az NB II-ben szerepelt, én pedig jópár meccsen pályára léptem ott, vagyis volt elegendő felnőtt tapasztalatom. Azért döntöttem a Dunaújváros mellett, mert minél több NB I-es bajnokin szerettem volna védeni, ez pedig össze is jött, húsz alkalommal kezdődött velem a Dunaújváros összeállítása a 2014/2015-ös szezonban.
Melyik kapus volt gyerekként a példaképed? Testalkatomból adódóan Edwin van der Sar játékát követtem kiemelt figyelemmel, de a győri kapustársam - Sasa Stevanovic - is hozzám hasonló testalkattal rendelkezett. Próbáltam ellesni az ő mozdulataikat és azt csinálni a kapuban, amit ők is. Kedvenc csapatom amúgy nem volt, de ha egy kapust mindenképp meg kell neveznem, aki nagy hatással volt rám, akkor az Edwin van der Sar. 2015 és 2018 között a Vasas kapuját védted az NB I-ben, hogyan emlékszel vissza az angyalföldi évekre? Az akkori Vasas abban mindenképp hasonlít a mostani Vidire, hogy az öltöző átlagéletkora rendkívül fiatal volt. Azt is meg merem kockáztatni, hogy a Vasas átlagéletkora valamivel alacsonyabb volt, mint most a Vidi átlagéletkora. Az U21-es válogatottból öten-hatan voltunk ott abban az időben. Nem volt akkoriban még fiatalszabály, de ha lett volna, akkor az első fordulóban legalább hatan - de az is lehet, hogy még többen - belefértünk volna. Szanyó Károly volt a vezetőedzőnk és nagyon bízott a fiatalokban. Nyilván egy ilyen vállalással nem volt könnyű szezonunk, de sikerült a bennmaradást kiharcolnunk. Úgy gondolom, megtérült a befektetett munka, mert a következő szezonban a harmadik helyen végeztünk és kupadöntőt játszottunk, amit csak büntetőkkel nyert meg az FTC. A Vasas után következett a "magyar csapat", vagyis a Paks. Így van, 2018-ban igazoltam Paksra, ahol kezdetben az a Csertői Aurél volt a vezetőedző, akit a győri időszakomból már jól ismertem, úgy emlékszem, először nála edzettem az ETO első csapatában. Boldogan mentem Paksra, hogy egy új közegben is kipróbáljam magamat és arról az időszakról is sok szép emléket őriztem meg. Említetted, hogy a Vasasban is egy nagyon fiatal csapat játékosa voltál, most azonban már te számítasz a Vidi egyik legrutinosabb labdarúgójának. Mennyire új és furcsa számodra ez a szituáció? Való igaz, Kasper után én vagyok a második legidősebb játékos a keretben. Semmiképp sem nevezhető az átlagosnak, hogy a magam 30 évével a második legidősebb kerettag vagyok. Az első nap, amikor beléptem az öltözőbe, furán is éreztem magam a sok fiatal között (nevet). Amennyire fiatal azonban a mostani Vidi, annyira tele vannak ambícióval a srácok, úgyhogy nem féltem a csapatot. Vasárnap a Paks látogat Sóstóra, sok korábbi csapattársaddal fogsz újra találkozni. A bajnokságban eddig felemás a tolnaiak szereplése, hazai pályán száz százalékosak és eddigi egyedüli csapatként ők tudták csak legyőzni a Puskás Akadémiát, idegenben viszont még nem nyertek ebben a szezonban és ugyancsak egyedüli csapatként vereséget szenvedtek az ETO-tól. Milyen Paks érkezik hozzánk a hétvégén? A csapat magja évek óta egyben van, sokukkal még én is együtt játszottam és tartom is a kapcsolatot az egykori társakkal. Szerintem a Paks legnagyobb ereje abban rejlik, hogy hosszú ideje együtt van a csapat gerince. Bognár György vezetőedzőt is jól ismerem és bár tavaly kicsit visszavettek a támadófociból, de szerintem továbbra is az egyik legveszélyesebb csapat a Paks, amely nagyon jól aknázza ki a játékoskeret adta lehetőségeit. Masszív, szervezett csapatra számítok, amely veszélyes támadófocira képes, a keretben megvan erre a minőség. Annak érdekében, hogy sikerrel vegyük a vasárnapi akadályt, taktikailag nagyon fegyelmezettnek kell lennünk, a helyzeteinket pedig ki kell használnunk. Biztos vagyok abban, hogy a szakmai stáb ki fogja dolgozni a megfelelő taktikát. Ha olyan ambiciózusan, fegyelmezetten játszunk, mint legutóbb itthon az MTK ellen, akkor vasárnap is megszerezhetjük a 3 bajnoki pontot. Semmiképp sem szabad az ETO elleni mérkőzésükből kiindulni, nem hiszem, hogy a Paks igazi arca az lenne, amit az előző fordulóban láthattunk. Nyilván egy hosszabb szünet után játszott újra bajnokit a csapat, előtte meg heti két-három mérkőzésen léptek pályára, szóval most kicsit ritmustalanok voltak. Nekünk biztos, hogy nagyon nehéz dolgunk lesz ellenük, de ahogy mondtam, kellő koncentrációval, fegyelemmel és a helyzetek értékesítésével megnyerhetjük a találkozót. Néhány hete együtt készülsz már a csapattal, milyenek az első benyomásaid a Vidiről? Van már egy kis rutinom abban, hogyha megérkezem egy új csapatba, akkor a beilleszkedésem gördülékenyen menjen. Itt sem volt ezzel semmi gond, ráadásul úgy érzem magam, mintha egész nyáron itt lettem volna és együtt készültem volna a többiekkel a szezonra. Néhány játékossal, akik nagyjából velem egykorúak, játszottunk is egymás ellen, Kalmár Zsoltit pedig Győrből ismerem nagyon jól, sokáig lakótársak is voltunk és most is közösen bérlünk Székesfehérváron egy kis lakást, mert meccsek előtt, vagy amikor két edzésünk van, akkor itt alszunk Székesfehérváron. Tudom, hogy mi a dolgom a csapatban, Hegével, a kapusedzőnkkel pedig olyan a közös munka, mintha legalább tíz éve együtt dolgoznánk. Mivel töltöd legszívesebben a szabadidődet? A labdarúgás és a család mellett nincs túl sok szabadidőm. A kisfiam most 2 éves és a feleségemmel tervezünk még gyereket. Emellett olyan játékos vagyok, aki szeret sok időt a csapattársakkal tölteni, szóval nem én vagyok a legelső, aki az edzés vagy mérkőzés után elhagyja a stadiont (nevet). Nyilván amikor van időnk, akkor a családdal elmegyünk kirándulni, vagy sétálni valamerre. Ahogy az előbb már mondtam, egy héten néhányszor itt alszom Székesfehérváron, egyébként jelenleg Pakson élünk a családommal, de ha hosszabb távon itt maradok a Vidiben, akkor biztos, hogy Székesfehérvárra költözök. A focin kívül egyébként sznúkerezni szoktam leggyakrabban, erre körülbelül tíz éve, még a Vasas játékosaként Vida Mátéval kaptam rá. Elég komoly szinten űzöm ezt a sportot, oktatóhoz is járok és versenyeken is részt szoktam venni. Jelenleg még nincs saját asztalom, de hogyha egyszer befejezem a futballt, akkor lesz saját sznúker asztalom, ez száz százalék (nevet). 
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: fehervarfc.hu
