Hogy érintetlen maradjon a háló

vidi.hu: Mi határozza meg a kapusedzések programját, illetve eltérnek-e a foglalkozások a felkészülési időszakban?
Disztl Péter: Nyilvánvaló módon, az elsődleges cél, hogy a mérkőzésekre mindig a legoptimálisabb állapotba kerüljenek a kapusok, hogy bármelyikük bevethető legyen. Amikor sorozatmérkőzéseket játszunk, arra kell odafigyelni, hogy aki éppen nem véd egy adott meccsen – hiszen hárman vannak, ezért mindig van egy, aki kimarad -, az is megkapja a napi terhelést. Nálunk is megvan az a ritmus, ami a mezőnyjátékosoknál, vagyis annak, aki végigvédett egy találkozót, más edzés kell másnap, mint annak, aki a kispadon töltötte a meccset. A felkészülési időszakban kicsivel több időnk van, így belefér a keményebb, a lábat erősítő munka is az edzéseinkbe. Én ugyan alapból mindig nagy hangsúlyt fektetek erre. Mindig igyekszem a lehető legtöbbre és legjobban felkészíteni az embereimet, hogy azok olyan teljesítményt nyújtsanak, amire büszkék lehetünk.
Sebők Zsolt: Pályafutásom alatt volt szerencsém több kapusedzővel is együtt dolgozni, tudom, hogy mindenkinek megvan a saját stílusa. Általánosságban viszont igaz, hogy a felkészülés időszaka az, amikor intenzívebb munkát lehet végezni, hogy elérjük a megfelelő erőnléti állapotot. Ahogy aztán közeledik a bajnokság, az intenzivitásról a technikára tevődik át a hangsúly.
vidi.hu: Mennyire nehezíti meg a munkát, hogy kevesebb idő van a kapusokkal külön dolgozni, hiszen az edzés nagy részében nekik is be kell kapcsolódniuk a többiek feladataiba?
D.P.: Ez hozzátartozik a mai edzésrendszerhez. Egyértelmű, hogy a kapusnak igyekeznie kell a csapattal minél többet kommunikálni. A csapattaktikai edzésekben a kapusnak is aktívan részt kell vennie, hanggal, mozdulatokkal, közbelépésekkel és nem elég, ha mondjuk a védőkkel történő gyakorlatban csak ácsorog és nézi őket. Az ilyen jellegű feladatokat a legoptimálisabban és a legjobban koncentrálva kell végrehajtani mindenkinek.
S.Zs.: Dolgoztam olyan rendszerben is, amikor hetente egyszer teljesen külön vonultunk a csapat többi tagjától, kapusedzésre. Gyuri bácsi más szisztémában dolgozik és úgy gondolom, nekünk rugalmasnak és alkalmazkodónak kell lennünk. Ám minden tréningen van 20-30 percünk arra, hogy végigskálázzuk a feladatokat.
vidi.hu: Kevesebb idő jut az egyéni foglalkozásra is?
D.P.: Nálunk is nagy jelentősége van az egyéni munkának, megjegyzem, az utánpótlás korúaknál még nagyobb. Profi kapusoknál egyéni képzésre leginkább akkor van idő, ha – mint például itt, az edzőtáborban – egy mérkőzésen két kapus véd egy-egy félidőt, közben pedig a harmadikkal lehet kifejezetten rá szabottan dolgozni. S mivel a felkészülési meccseken leginkább rotációban védenek, ezért mindenkivel tudok egyéni munkát végezni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert edzőként csak olyanokkal dolgoztam eddig együtt – így van ez most is -, akik óhajtották a munkát. Minden edzés végén adok lehetőséget, hogy a kapusaim kérjenek. Azt szoktam mondani, nálam az utolsó szó joga a játékosé, vagyis tréning végén mindig végigkérdezem őket, kinek mire van esetleg még szüksége. Ilyenkor jöhet pluszban pár beadás, lövés, vagy akármi más.
S.Zs.: Mindenki tisztában van azzal, hogy mit szeretne még az edzés végén egy kicsit gyakorolni. Ez nyilván változó, mindig az aktuális állapottól, vagy akár az elmúlt mérkőzésen nyújtott teljesítményünktől függ. Természetesen olyan is van, amikor nem kérünk plusz feladatokat, mert minden benne volt az aznapi edzésben.
D.P.: A kapus poszt az, ahol nem lehet hazudni és nem lehet lazsálni, mert ha ezt valaki megteszi, akkor egyből gólt kap. Márpedig nekünk a legfontosabb feladatunk, hogy érintetlen maradjon az általunk őrzött háló.

Nézzen be a Facebookra a Videoton szurkolói oldalára a legújabb, taktikai értekezleten készült képekért!