ENG
A Haladás és a Vidi korábbi labdarúgója tabuk nélkül mesélt nekünk pályafutásáról, az emlékezetes hálószaggató góljáról amit a Vidinek rúgott, és arról, hogy mi volt élete legrosszabb döntése.
Sárváron születtél, de a Haladásban nőttél fel, és ott is mutatkoztál be az élvonalban. Hogy kerültél Szombathelyre?
Abban az időben, amikor általános iskolás voltam, Répceszentgyörgyön működött egy futball-kollégium, mely sok mindenben hasonlított egy mai labdarúgó-akadémiához. Az általános iskola felső tagozatát már ebben a kollégiumban végeztem el, ahol kimagasló szakmai képzésben részesültünk, nem is csoda, hogy sok későbbi profi focista került ki onnan. Miután befejeztem az általános iskolai tanulmányaimat, gimnazistaként átkerültem a Haladáshoz, hiszen a répceszentgyörgyi kollégium tulajdonképpen a Haladás egyik nagy utánpótlás bázisa volt. Végigjártam a szamárlétrát, vagyis az ifjúsági- és a junior korosztályt, majd 1994-ben bemutatkoztam az NB I-ben. Nem is akármilyen mérkőzésen, hiszen a Ferencváros volt az ellenfelünk, és 18.000 néző előtt játszottunk, ha jól emlékszem 1-1-es döntetlent.
Hogy is felejthetném el azt az 1997-es Haladás - Videoton 0-0-ás mérkőzést, melyen lőttem egy hálószaggató bombagólt, majd a gól után a Vidi jöhetett kapuskirúgással. Azt kell mondanom, hogy végül személy szerint én jól jöttem ki abból a sztoriból, hiszen az eset után hetekig ezzel volt tele a TV, a rádió és az újságok is. Mindenhol az én gólomat mutatták, és a nevemet nagyon sok helyen megjegyezték. Piller Sanyi bácsi, a mérkőzés játékvezetője, aki egyedüliként a stadionban nem vette észre, hogy egy szabályos gólt lőttem - csak a labda épp átment a hálón - tulajdonképpen nagy reklámot csinált nekem. Megmondom őszintén, azóta sem találkoztam hasonló esettel, szóval egy igazi futballtörténelmi esemény aktív résztvevője voltam (nevet).
Amikor már mindenki azt hitte, hogy az élvonalban nem húzod magadra más csapat mezét, csak a Haladásét, akkor váratlanul 2000-ben aláírtál a DVSC-hez. Hogy jött az ötlet, hogy az ország másik végébe költözz?
Tényleg így történt, és utólag el kell ismernem, életem egyik legnagyobb hibáját követtem el. Már egy évvel korábban is több klub megkeresett, a legjobban a Győri ETO érdeklődött irántam, de végül nem született egyezség. A következő átigazolási szezonban gyakorlatilag az összes NB I-es klub le akart igazolni, kezdve a Ferencvárostól a fénykorát élő Dunaferren át egészen a Debrecenig. Szívem szerint a Fradiba mentem volna, de ők nem tudták kifizetni azt az összeget a Haladásnak, amit értem kértek. A Dunaferr letette elém a szerződést, amit alá is írtam volna, de a biztonság kedvéért egy ügyvédnek meg szerettem volna mutatni. Miután minden rendben volt, másnap jelentkeztem, hogy akkor írjuk alá a szerződést, de akkor már nem tartott igényt rám a Dunaferr. A mai napig nem tudom mi történt, valószínűleg egyből alá kellett volna írnom ott helyben. Ezt követően végül rábólintottam a DVSC ajánlatára, de amint mondtam, ez volt életem egyik legrosszabb döntése. Mivel abban a szezonban elég érdekes volt a bajnokság lebonyolítása, ezért ősszel lehetőség volt az alapszakasz végén még új csapatba igazolni, én pedig ahogy tudtam, eljöttem Debrecenből.
Így van, Fehérvárra kerültem, és nagy elégtétel volt számomra, hogy néhány héttel később bajnoki mérkőzésen 3-1-re megvertük a Komjáti András vezette DVSC-t, ráadásul a harmadik gólt én fejeltem. A Vidiben ismét jól ment a játék, és ezt látva próbáltak visszacsábítani Debrecenbe, de akkor már eszem ágában sem volt visszamenni oda. Nagyon megszerettem Székesfehérvárt. Emlékszem, az Öreghegyen laktunk, imádtam azt a környéket és az egész várost is. Nagyon szép helyen fekszik, közel van a Velencei-tó és a Balaton, és imádják a sportot a fehérvári emberek. Többek közt ezért is sajnálom, hogy az idény végén a Magyar Kupa döntőjében nem sikerült legyőznünk a DVSC-t.
Ennek ellenére papíron te kupagyőztes voltál abban a szezonban, hiszen több kupamérkőzésen is pályára léptél a DVSC színeiben még 2000-ben, mielőtt a Vidibe igazoltál ősszel.
Ez valóban így van, de ahogy mondtad, csak papíron voltam kupagyőztes, ugyanis a mai napig nem kaptam aranyérmet, annak ellenére sem, hogy szerintem több mérkőzésen léptem pályára Magyar Kupa-meccsen abban a szezonban debreceni futballistaként, mint Vidi-játékosként.
Néhány évvel később viszont ismét nagy sikert könyvelhettél el akkori csapatoddal, a Kaposvárral, minden bizonnyal büszke vagy a 2003-2004-es szezonodra.
Valóban, nagyon szép időszakot töltöttem el Kaposváron, és boldog vagyok, hogy tagja lehettem az NB I-be feljutó alakulatnak. Prukner László abban az időben egy remek csapat alapjait rakta le. Nagyon családias volt a közeg, ami ott uralkodott, és ez a mai napig jellemző Kaposvárra.
Elképzelhető, hogy Prukner László emiatt nem lehetett máshol sikeres, mert hiányzott számára az a családias közeg, amelyet ő teremtett meg? Hiszen a ferencvárosi és zalaegerszegi kudarcok után, most ismét remekül szerepel a Kaposvárral.
Nem nevezném az elmúlt egy-két évet kudarcnak. Inkább azt mondanám, hogy sokkal tapasztaltabb edző lett. Sok olyan dolgot megtanult, elsajátított, amit a későbbiekben kamatoztatni tud. Az élet úgy hozta, hogy most ismét Kaposváron bizonyíthat.
Nahát, ez tényleg nagyon érdekes, ebbe még sosem gondoltam bele (nevet). Nem vagyok babonás, és nincs is különösebb jelentősége a 13-as meznek, azonban a szerződéseimbe mindig beleírattam, hogy a 13-as mez az én mezem, de mondom, ennek semmi köze a babonához (nevet).
Van-e hiányérzeted a profi pályafutásoddal kapcsolatban?
Megmondom őszintén, van. A 2000-es évek elején nagyon elszúrtam a klubváltást. Biztos teljesen másképp alakult volna a karrierem, ha összejön a dunaújvárosi szerződésem. De akkor is biztos másképp alakult volna a sorsom, ha maradok a Haladásban, hiszen akkor nem kaptam volna olyan pofonokat, mint amilyeneket Debrecenben kaptam. Egy kicsit megcsömörlöttem a magyar focitól abban az időben. Nem volt sosem menedzserem, mert azt hittem, a tudás számít. Azt hittem az a fontos, amit a pályán mutatok. De sajnos ez nem így volt. Szerettem volna válogatott lenni. Nagyon közel álltam ehhez, iszonyú közel, de mégsem húzhattam sosem magamra a címeres mezt. A másik dolog, ami miatt hiányérzetem van, hogy sosem sikerült a Ferencvárosba igazolnom. Nagy álmom volt, hogy egyszer a Ferencváros labdarúgója legyek, de ahogy korábban mondtam, amikor lehetőségem lett volna oda igazolni, a Fradi nem tudta kifizetni értem azt a pénzt, amit Szombathelyen kértek.
Tudatosan készültél a politikai pályára, hiszen 2009-ben még NB I-es futballista voltál, 2010-ben pedig már polgármester-jelölt Szombathelyen?
Egyáltalán nem volt tudatos, bár mindig is érdekelt a politika. Így alakult az életem, de a labdarúgástól nem sikerült teljesen elszakadnom, hiszen az NB III-as Répcelak játékos-edzője vagyok. Évekkel ezelőtt elvégeztem az "A" licencet, az idei szezontól kezdve pedig nem csak a játékosa vagyok az NB III-as alakulatnak, hanem az edzője is.
Akkor bizonyára nyomon követed a magyar labdarúgást. Mi a véleményed a Vidi idei nemzetközi szerepléséről? Azt kell mondanom, ez a magyar labdarúgás szempontjából felbecsülhetetlen érték. A Vidi EL-szereplését minden magyar focit kedvelőnek nagyon meg kell becsülnie. Nagyon sokan támadták Paulo Sousat, hogy kevés magyar játszik a csapatban, és olyan légiósokat igazolt, akik semmivel sem jobbak az átlagnál. Persze tényleg jó lenne, ha kicsit több magyar lenne a csapatban, de biztos vagyok benne, hogy idővel ez az arány is változni fog. Azt a tudatos munkát viszont, amit a Paulo Sousa vezette szakmai stáb végez, minden magyar csapat megirigyelheti. Egyértelmű, hogy ez lenne mindenki számára a követendő példa. Egyértelmű, hogy a magyar foci egyik legnagyobb ígérete. Ha ilyen ütemben fejlődik, hamarosan elmondhatjuk róla, hogy a 2000-es évek egyik legnagyobb magyar tehetsége. Önkormányzati képviselőként egyébként végigkövethettem Koko Székesfehérvárra szerződését, hiszen a Haladás többségi tulajdonosa az önkormányzat, és a Pénzügyi-Jogi-Gazdasági bizottság - melynek én is tagja vagyok - szavazta meg azt, hogy a Haladásból a Videotonba igazolhatott. Nem tagadom, én is igen-nel szavaztam, és biztos vagyok benne, hogy a legjobb döntés született Kovács István fejlődésének szempontjából. Végezetül azt áruld még el, milyen eredményre számítasz szerdán este a Vidi - Haladás Magyar Kupa-mérkőzésen? Nem tagadtam sosem, most sem teszem: a Haladás a szívem csücske. De a Videotonra is mindig jó szívvel gondolok vissza. A mérkőzés esélyese a hazai pályán játszó Vidi, de egy kupamérkőzésen bármi előfordulhat. Biztos vagyok benne, hogy végig szoros mérkőzés lesz, a rendes játékidőben nem is születik döntés, sőt a hosszabbításban sem. Az a csapat fog továbbjutni, amelyik jobban bírja majd idegekkel a büntetőpárbajt. (Címlapfotó: Takács József - Fotó: Takács József, nso.hu, nyugat.hu, index.hu)
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: vidi.hu
