Akinek a Vidiben teljesült az álma - Magasföldi József

Magasföldi József 1984. november 10-én született Székesfehérváron. Klubunk valamennyi utánpótlás korosztályában szerepelt, majd 2002. május 25-én, fél évvel a 18. születésnapja előtt, bemutatkozott az élvonalban is egy Vidi - ZTE (2-1) bajnokin. 2006-ig szerepelt klubunknál, tagja volt a tíz évvel ezelőtti Magyar Kupa-győztes csapatnak. A következő négy évben - rövid csehországi kitérőt követően - több hazai klubban is megfordult (Sopron, Bp. Honvéd, Siófok, ZTE). 

2010 és 2012 között szombati ellenfelünk, a Paks színeiben futballozott. Az elmúlt négy évben az NB II-ben szerepelt (Gyirmót, Dunaújváros-PASE), az idei téli átigazolási időszakban pedig az NB III. Nyugati-csoportjában szereplő Mosonmagyaróvár együttesébe igazolt, és kirobbanó formában szerepel a feljutásért küzdő alakulatban. Alig két és fél hónap alatt, 8 bajnoki mérkőzésen 13 gólt szerzett, és ezzel holtversenyben az andráshidai Tóth Lászlóval vezeti az NB III-as góllövőlistát.

Az egykori székesfehérvári közönségkedvenccel a szombati Paks - Vidi bajnoki kapcsán beszélgettünk.

- Székesfehérváron születtél, és klubunk saját nevelésű játékosaként közel 5 évig fociztál az élvonalban a Vidiben. Hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

Csak szép emlékeim vannak a székesfehérvári éveimről. Gyerekkori álmom teljesült azzal, hogy a Vidi labdarúgója lehettem, hiszen fehérvári srácként, mielőtt profi labdarúgóvá váltam, én is Vidi-szurkoló voltam. A Sóstói Stadion mellett nőttem fel, leírhatatlan volt az érzés, amikor először magamra húzhattam a piros-kék mezt NB I-es bajnokin. A mai napig büszke vagyok erre. Akikkel a Vidi ifiben együtt fociztam, nem csak csapattársaim voltak, hanem a barátaim is, és az külön fantasztikus dolog számomra, hogy együtt juthattunk el az első csapatig.

- Ahol aztán még a 18. születésnapod előtt bemutatkozhattál. Melyik volt a legemlékezetesebb Vidi-meccsed, és melyik gólodra emlékszel vissza legszívesebben?

Sok emlékezetes meccsen szerepelhettem, éppen ezért nagyon nehéz lenne csupán egyet kiemelni. Az egyik kedvencem természetesen a debütáló találkozóm volt. A ZTE ellen léptünk pályára az utolsó fordulóban, ők a bajnoki címüket ünnepelték, több mint tízezer néző volt kint a zalaegerszegi stadionban, és a második félidőben Várhidi Péter bizalmat szavazott nekem. Végül azt a meccset 2-1-re megnyertük, nagyon boldog voltam, hogy győztes mérkőzésen mutatkozhattam be a Vidi első csapatában. Kristálytisztán emlékszem, hogy Bekő Balázzsal játszottam együtt a védekező középpályás poszton azon a találkozón. A sors különös fintora, hogy Balázst a napokban nevezték ki az ETO edzőjének, és ezen a hétvégén éppen ellenük lépünk pályára a feljutás szempontjából nagyon fontos NB III-as bajnoki rangadón. Ugyancsak nagy élmény volt számomra a 2003-as Dunaújváros elleni bajnoki, amit 4-0-ra megnyertünk, hiszen ezen az összecsapáson szereztem meg az első NB I-es találatomat. Még egy ETO elleni bajnoki sikeredett nagyon emlékezetesre, amit 2003. novemberében játszottuk, és a félidőben 2-1-re vezettünk, mindkét gólunkat én szereztem, végül 2-2-vel zárult az a meccs. Számomra a 2006-os kupagyőzelem is csodálatos volt, még ha nem is tudtam együtt ünnepelni a csapattal, hiszen abban az évben távoztam Csehországba, a döntő napján pedig az utánpótlás-válogatottban voltam. Összességében hálát adhatok a sorsnak, hogy a Vidiben nevelkedhettem és ott is mutatkozhattam be az élvonalban, és ezzel egy gyerekkori álmom vált valóra.

- Az az ETO elleni mérkőzés nem csak a két gólod miatt maradt emlékezetes számodra, hiszen egy nagyon súlyos sérülést szenvedtél.

Benne van sajnos a futballban, hogy egy-egy játékos sérülést szenved, vagy éppen okoz a másiknak, de ez az eset nem volt valami elegáns. Egy győri játékossal való találkozás után - akivel az elmúlt években egyébként sokszor összefutottunk a pályán és a civil életben is, és azóta sem kért elnézést az esetért - eltörött az állkapcsom. Akkor rettenetes volt, de szerencsére a pályafutásomra nem volt hatással ez az eset.

- Fél évvel később, a következő ETO elleni bajnokin sikerült nemes bosszút állnod.

Így van, az is nagyon emlékezetes meccs volt, 4-0-ra nyertünk Győrben, és ismét két gólt szereztem. Nem mondom azt, hogy nem éreztem akkor elégtételt, de nem ez vezérelt a találkozó előtt. A lefújás pillanatában azért jó érzés fogott el és a két gól jót tett a lelkemnek.

- Ugorjunk egyet az időben egészen 2010-ig, hiszen ekkor kerültél Paksra, ahol két évig játszottál. Arra az időszakra hogy emlékszel vissza?

Szintén sok szép emlékem fűződik Pakshoz. Nagyon sikeres szezont produkáltunk pont abban az évben, amikor a Vidi bajnok lett. Mi a második helyre futottunk be, megnyertük a Ligakupát és indulhattunk a nemzetközi kupában. Senkinek nem kell ecsetelni, hogy egy kisváros életében ez mekkora teljesítmény. Nagyon szerettem azt a családias környezetet, ami a mai napig jellemzi a paksi csapatot. Rengeteg barátot szereztem ott, és valóban egy sikeres korszak volt az a csapat életében is, és az enyémben is.

- Ki volt a Vidiben és a Paksban az a csapattársad, akire azt mondanád, hogy a legjobb?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Egyrészt senkit nem szeretnék megbántani, hogy nem az ő nevét mondom, másrészt mindkét csapatban rengeteg kiváló labdarúgóval játszhattam együtt. Viszont, ha már mindenképp választanom kell, akkor - talán nem meglepő módon - a Vidiből Dvéri Zsoltot nevezem meg. A mai napig baráti viszonyban vagyunk. Rengeteg dolgot tanultam tőle, ő a Vidi egyik meghatározó, emblematikus figurája. Az egykori paksi csapattársak közül pedig Böde Dánielt tudnám kiemelni. Ma már láthatja mindenki, milyen fantasztikus labdarúgó, a mai magyar labdarúgás egyik meghatározó alakja. De ami a legfontosabb, hogy akár a fehérvári csapattársakra gondolok vissza, akár a paksiakra, elmondhatom, hogy nem csak remek labdarúgók, hanem remek emberek is, ami számomra nagyon fontos.

- Jelenleg az NB III-as Mosonmagyaróvár játékosa vagy, és a 2016-os évben kirobbanó formában fuballozol, 8 bajnokin 13 találatnál jársz, vezeted az NB III-as góllövőlistát. Mit vársz ettől a szezontól, illetve elképzelhetőnek tartod-e, hogy játszol még az NB I-ben?

Biztos sokan felkapták a fejüket, amikor a téli átigazolási időszakban Mosonmagyaróvárra igazoltam. De aki kicsit is a színfalak mögé lát, az észrevehette már, hogy igen komoly terveket szövögetnek itt a mostani csapatomnál. Király József vezetőedző remek szakember, akivel régóta baráti a viszonyom, illetve Drescher Ottó személyében egy ízig-vérig futball-kedvelő tulajdonosa van a klubnak. Nagyon bízom benne, hogy sikerül kiharcolnunk a feljutást az NB II-be. Hogy fogok-e még szerepelni az NB I-ben? Nos, ez nem csak rajtam múlik. Az biztos, hogy én látok magamban ambíciót, és mondhatjuk azt, hogy titkos vágyam az, hogy szerepeljek még az élvonalban.

- Egy utolsó kérdés: szombaton Pakson lép pályára a Vidi, milyen mérkőzésre számítasz?

Soha nem volt egyszerű dolga a Vidinek a Paks otthonában. De kimondottan könnyű mérkőzése Pakson amúgy sincs senkinek. Csertői Aurél nagyon szervezett csapatot rakott össze, ami egyébként mindig is jellemző volt rá. Ugyanakkor látom Horváth Ferenc keze munkáját is a Vidin, látszik a fejlődés és látszik a mindenáron való győzni akarás is. A végeredményt illetően nem tudnék tippelni, abszolút háromesélyes a találkozó. Végezetül, szeretném megragadni a lehetőséget, hogy az interjút kihasználva ezúton gratuláljak a Paksnak, hiszen szombaton, épp a Vidi ellen lép pályára 300. alkalommal az NB I-ben a csapat!