Csapatunk új jobbhátvédjével, Huszti Andrással gyermekkorról, a tapasztalatszerzésről és a terveiről is beszélgettünk. Interjú.
Hogy érzed magad a Vidiben az első napjaid után, hamar befogadtak a társak?
Szerencsére eddig könnyen ment a beilleszkedés, sok az ismerős az öltözőben. Többekkel együtt játszottam az utánpótlás-válogatottban, a Puskás Akadémiánál vagy a ZTE-ben. Barátságos légkör fogadott, minden a legnagyobb rendben.
Mesélj kicsit a kezdetekről, mikor kezdtél el focizni?
Kiskoromban - finoman fogalmazva - nagyon aktív voltam. Az iskolában mondták a szüleimnek, hogy jó lenne, ha elvinnék valahova a gyereket, ahol lekötheti az energiáit (nevet). Így jött a foci nyolc éves koromban és hamar megszerettem ezt a sportot.
A kezdeti pécsi évek után 13 évesen Szombathelyre kerültél. Hogy emlékszel vissza az akadémiai évekre?
Az általános iskola hetedik osztályában kerültem Szombathelyre, az Illés Akadémiára. Kollégiumba költöztem, a családom nagyon sokat ingázott, így fiatalon nem maradtam egyedül. A távolság ellenére sok időt töltöttünk együtt. Hálás vagyok nekik, hogy mindig támogattak és mellettem álltak, rengeteget segítettek a pályafutásomban.
Korábban támadó voltál, hogyan lett belőled hátvéd?
Valóban támadóként kezdtem, aztán egy utánpótlás-tornán elfogytak a hátvédeink és az edzőnk megkérdezte, ki tudna védőt játszani. Próbáltam elbújni, de végül engem választott (nevet). A beugrás jól sikerült, így hátul ragadtam.
2018-ban Tiszakécskére kerültél és bemutatkoztál az NB II-ben. Milyen volt ilyen fiatalon bekerülni a felnőttek közé?
Furcsa érzés volt. 17 éves voltam, azt hittem, már nagyfiú vagyok, aki sok mindent tud. Aztán beléptem az NB II-es öltözőbe, az igazi felnőttek közé, és nagyon hamar kiderült, hogy ez nem így van (nevet). Értékes tapasztalatokat szereztem, igazából itt tanultam meg, milyen felnőtt szinten futballozni.
Egy évvel később már az élvonal következett. Felcsúton, Budafokon, Zalaegerszegen és Újpesten is megfordultál.
Szép évek voltak, mindenhol sok barátot és ismerőst szereztem. Zalaegerszegen éltem át eddigi pályafutásom csúcsát, amikor 2023-ban MOL Magyar Kupát nyertünk.
Melyik pozícióban szeretsz játszani és mik az erősségeid?
Szélső védőként, mert a vonal mellett a védekezésből és a támadásokból is ki tudom venni a részem. Erősségem a fizikumom, amit az utóbbi években tudatosan erősítettem, emellett a gyorsaságommal tudok segíteni a csapatnak.
Említetted már a családodat, rajtuk kívül kik egyengették a pályafutásodat?
Számos embernek tartozom köszönettel, fel sem tudnék sorolni mindenkit. Szombathelyen, az Illés Akadémián Catalin Azoitei és Csordás Csaba is nagyon sokat adott nekem. Kiemelném még Ricardo Monizt, tőle is rengeteget tanultam, ahogy Újpesten Mészöly Géza is sokat segített.
Az utánpótlás-válogatottban már szerepeltél, gondolsz-e a felnőtt válogatottságra?
Minden kisgyerek álma, aki valaha elkezdett focizni, hogy a hazáját képviselhesse, nálam sincs másként. De ehhez rengeteget kell fejlődni és dolgozni, sorozatosan jó szezonokat kell hoznom, hogy esélyem legyen bekerülni a felnőtt válogatott keretébe.
Mi a célod a Vidiben?
Örülök, hogy ilyen nagy múltú klubhoz érkezhettem. A célom eredményesen szerepelni a Vidivel és egyénileg is jó szezont zárni.
Szerző: Csik Tamás
Fotó: fehervarfc.hu