Többek között fenti mondat is elhangzott dr. Mezey György tavaszi szezonértékelésében.
A következtetéseket levonni, s a problémákat megoldani pedig már nem az én dolgom. Úgy láttam, a tavaszi mérkőzéssorozatot a játékosok a Zalaegerszeg elleni mérkőzés után lezártnak tekintették. Fantasztikus teljesítményt nyújtottak, hiszen vertek mindenkit, akit kellett, s közben a Magyar Kupában is mentünk előre. A szezon végére aztán beállt egyfajta „happy” állapot, elértük az eredetileg kitűzött célokat mind a bajnokságban, mind a kupában. Ugyan a bajnoki arany mellé egy kupagyőzelem még jó lett volna, ám egy szerencsétlenül összejött mérkőzésen kikaptunk, de erről nem kívánok most beszélni.
Összességében szakmailag és csapategység terén is kitűnőt nyújtottak a fiúk és parádés mérkőzéseken szerezték meg azt az előnyt, amit végül arra használtak, hogy kitartsanak a bajnokság megnyeréséig. Az említett ZTE meccs után több problémával is küszködtünk. Ennek egyik jó példája Marko Andjics esete, aki a szerződése körüli huzavona miatt csődöt mondott – nem szakmailag -, teljesen dekoncentrálttá vált.
Nyilván, a felhalmozott 12 pontos előny egy kicsit elégedetté tette az egész csapatot, érezték, tudták, hogy ezt a bajnokságot már nem veszíthetik el. Így aztán a tavaszi szezon második fele úgy alakult, mint a Dortmundnak, amely 18 ponttal vezette a tabellát, aztán a végére csak 5 ponttal nyert. De hát emberek a játékosok is, s hasonló jelenség megfigyelhető nemzetközi szinten is Barcelonától Manchesterig, ugyan távol álljon tőlem, hogy hozzájuk hasonlítsam magunkat. A vége talán ezért lett egy kicsit „nyűgösebb”. Gondolok itt a Honvéd elleni mérkőzésre, amit bizonyára vannak, akik szakmailag meg tudnának magyarázni, én csak annyit mondanék, hogy olyan összefogott, koncentrált, fegyelmezett, szinte a vadulásig akaró Honvédot régen láttam, mint amilyenek ellenünk voltak a 27. fordulóban. Jellemző, hogy a következő két mérkőzésükön simán kikaptak és csak egy gólt szereztek. Nem tartom tragédiának, ami történt, hiszen a következő mérkőzésünkön, a Kaposvár ellen bebiztosítottuk a bajnoki címet, s így hazai pályán ünnepelhettünk. Nem a motivációval volt gond, inkább azzal, hogy egyre többen és egyre türelmetlenebbül várták, hogy bajnokok legyünk, s ez görcsöt okozott a játékosokban Pakson, aztán a Honvédnál. Belülről nézve ez természetes, de kívülről nézve nyilván másként hatott. Mindent felülír azonban a tény, hogy a magyar bajnokság jelenleg legerősebb csapata, a Videoton úgy nyert bajnokságot, hogy vitán felül állt. Amit véghezvittünk, az a klub történetének egyik csúcsa. És mindenki erre emlékszik majd szívesen."