Tobias Christensen: "Szeretem helyzetbe hozni a társaimat és gólpasszokat adni"

Egy hete érkeztél csapatunkhoz, és már az edzőtáborban is túl vagy az első vidis edzéseiden és mérkőzéseden. Hogy érzed magad piros-kékben?

Az első benyomásaim abszolút pozitívak, akár a csapattársakról, a szakmai stábról vagy a körülményekről beszélünk. Mindenki kedvesen és segítőkészen fogadott.

A dán Kasper Larsennel kerültél a legszorosabb kapcsolatba az első napokban?

Igen, bár korábban nem ismertük egymást, gyorsan jóban lettünk és sokat segít a mindennapokban a beilleszkedésben.

Melyikőtök nyelvét használjátok az egymás közti beszélgetésekben?

Én norvégul beszélek hozzá, ő dánul hozzám, de megértjük egymást, nagyon hasonló, szinte ugyanaz a két nyelv. De ez is segítség, hiszen főleg első napokban sokat jelent, hogy van olyan csapattársam, akivel az anyanyelvemen tudok kommunikálni.

Miben más Magyarország, mint Norvégia?

A kultúra természetesen más, de a foci tekintetében nincsenek nagy különbségek, az edzések hasonlóak, mint a korábbi csapataimnál, ugyanúgy viccelődünk a társakkal, edzésen pedig mindenki keményen dolgozik. A játékstílusbeli különbségekről egy hét után még korai lenne beszélnem, de úgy látom, rengeteg jó játékos futballozik a magyar NB I-ben és az edzések intenzitása is magas.

Ki vagy mi inspirált fiatalon, hogy labdarúgó legyél?

Nincs különösebb sztori e mögött, de már nagyon fiatalon szerelembe estem a focival, kisgyerekként szerettem labdázni, tizenévesen a hobbimmá vált a foci és a mindennapokban ezt szerettem a legjobban csinálni. Szerencsére megadatott, hogy mára már ez a hobbim mellett a munkám is.

Mindössze 20 éves voltál, amikor a Moldéval bajnoki címet ünnepelhettél. Egy ekkora siker után mi motivál igazán a karrieredben a jövőre nézve?

Valóban, norvég bajnokok lettünk a Moldéval, ráadásul egy színvonalas norvég bajnokságban, de már akkor is az volt a tervem, hogy előrelépjek és más kluboknál is sikeres legyek. Minden csapatomnál, így Fehérváron is az a célom, hogy az európai porondon szerepelhessek és a bajnokság élmezőnyében harcolhassak a minél jobb helyezésekért.

Van olyan klub, ami szerepel a nagy terveid között, ahol egyszer nagyon szeretnél játszani?

Nem volt egy meghatározott liga vagy csapat, illetve most nem is arra fókuszálok, hogy hova igazolhatnék majd a jövőben, hanem hogy a Vidivel sikeres legyek. Egy nap szeretnék eljutni a legerősebb ligák valamelyikébe, de ehhez még nagyon sok kemény munka áll előttem. Norvágiában szinte mindenkinek az angol foci a kedvence, a norvég fiatalok többsége egyszer egy angol csapatban szeretne játszani, a szurkolók pedig nem sajnálják a pénzt arra, hogy a tévében folyamatosan követhessék a Premier League meccseit. Az én kedvenc csapatom a Liverpool, ami mondhatni jött magától, hiszen a testvéreim is Pool-szurkolók, sok barátom is, de a többi nagy angol klubnak, például a Manchester Unitednek is rengeteg szurkolója van Norvégiában.

Van kedvenc játékosod?

Igen, egyértelműen Lionel Messi. Nem kérdés, hogy ő a legjobb játékos, így természetesen örültem az argentinok világbajnoki címének is, nagyon megérdemelte.

Horvátországban, az edzőtáborunknak otthont adó novigradi hotel halljában beszélgetünk. Jártál már erre korábban?

A norvég U21-es válogatottal játszottunk Horvátországban, de edzőtáborozni korábban nem jártam még itt, a norvég csapataimmal rendre a spanyolországi Marbellára jártunk.

Magyarországon is jártál már korábban?

Igen, az U21-es válogatottal is játszottunk Magyarországon, valamint 2020 szeptemberében a Ferencváros ellen vívtuk a Bajnokok Ligája-selejtező rájátszását, ahol idegenben lőtt gólokkal maradtunk alul. Egyébként sok norvég jár kirándulni Magyarországra, pozitív élménybeszámolókat hallottam tőlük is. Az első napokban egy fehérvári hotelben laktam, volt egy kevés időm körbenézni a városban is, csupa barátságos emberrel találkoztam.

A 20-as mezt kaptad a Vidinél. Korábban is ebben játszottál?

Igen, az első mezszámom is a 20-as volt. Előtte nem volt kötődésem ehhez a számhoz, sok foglalt mezszám volt már, nekem meg megtetszett a 20-as és azóta kitartok mellette.

A középpálya melyik részén érzed igazán otthonosan magad?

Középső középpályásként, illetve támadó és védekező középpályásként is szeretek játszani, ezek között nincs kedvencem. Nagyon fiatalon játszottam 10-esként, valamint már a profi karrierem alatt volt arra is példa, hogy jobbszélsőként, de mindig a középpályás volt az én igazi posztom.

Mik az erősségeid?

Kreatív játékosnak tartom magam a pályán, szeretem helyzetbe hozni a társaimat és gólpasszokat adni. A bal lábamon szeretnék még fejleszteni a jobb passzok és lövések érdekében.

Milyen célokat tűztél ki a tavaszra?

Szeretnék segíteni a klubnak a céljai elérésében. Norvégiában 16 csapatos volt a bajnokság, itt 12, ami talán hozzájárul ahhoz, hogy kevés pont választja el a csapatokat és ezáltal még izgalmasabb lehet a bajnokság.

A norvég felnőttválogatottság mennyire lebeg a szemed előtt?

Természetesen célom ott is bemutatkozni, de hozzá kell tenni, hogy remek játékosok alkotják a norvég csapatot, nehéz bekerülni. Hogy mikor lehet realitás, nehéz megmondani, remélem, hogy néhány éven belül. Most még az U21-es válogatottra koncentrálok, amellyel a nyáron az U21-es Európa-bajnokságon szerepelhetünk majd.

2000-es születésű vagy, így ez lehet az utolsó lehetőséged egy nagy dobásra az U21-esekkel.

Valóban benne van a pakliban, hogy ez lesz az utolsó tornám velük, de van rá esély, hogy ne így legyen. Ugyanis ha a legjobb öt között végeznénk, kvalifikálhatnánk magunkat a 2024-es párizsi olimpiára, ami szép kihívás.

Kasper Larsen például szerepelt olimpián a dán válogatottal.

Tényleg? Ezt nem is tudtam. Boldog lennék, ha nekem is megadatna majd ez a lehetőség.