Tamás Olivér: "Az út elején járok, sokat kell még tanulnom és fejlődnöm"

Tamás Olivér 2001. április 14-én született Ukrajnában, az ukrán-román határ mentén található Aknaszlatinában, mely körülbelül 100 km-re helyezkedik el Magyarországtól. Gyerekkorában a Dalnoki Akadémián, később pedig a Ferencváros korosztályos csapataiban nevelkedett. 17 esztendős korában, 2018 nyarán igazolt a fővárosi zöld-fehérektől klubunkhoz. Kezdetben az U19-es csapatunkban szerepelt, majd 2018. október 21-én mutatkozott be NB III-as együttesünkben. Az elmúlt másfél évben összesen 20 alkalommal lépett pályára az NB III-ban, emellett a 2018/2019-es idényben az edzők szavazatai alapján az U19-es korosztály legjobb labdarúgójának választották meg a Vidiben. 2020 februárjától hivatalosan is az NB I-es csapatunk keretének tagja, az Újpest elleni MK-visszavágón debütált tétmeccsen az első csapatban.

- Amikor Joan Carrillo vezetőedző kihirdette az Újpest elleni visszavágó kezdőjét, mennyire lepődtél meg?

Nem számítottam arra, hogy kezdeni fogok, szóval igencsak meglepődtem, volt bennem egy egészséges drukk is kezdés előtt, de szerencsére nem izgultam túl a dolgot. Próbáltam higgadt maradni, hiszen tudtam, hogy a pályán kiváló labdarúgók fognak majd segíteni, akik már a kezdés előtt egy-két órával is biztattak.

- A korosztályos utánpótlás-csapatokban és az NB III-ban is középhátvédként szerepeltél, az Újpest ellen azonban jobb oldali védőként számított rád a mester. Mennyire volt meglepő ez a döntés?

Igazából ez nem volt meglepő, hiszen már hónapok óta az NB I-es csapattal edzek együtt, és a tréningek alkalmával általában ezen a poszton szerepelek, mondhatni azt is, hogy a szakmai stáb jobb oldali hátvédként számít rám én pedig igyekszem a legjobb tudásom szerint megoldani a rám bízott feladatot. Roppant boldog vagyok, hogy megkaptam szerda este a bizalmat Joan Carrillotól.

- Te pedig éltél vele, hiszen amellett, hogy a védő feladatodat jól elláttad, a 89. percben továbbjutást érő gólpasszt adtál.

Igen, ennek is nagyon örülök, fantasztikus érzés volt, hogy az általam megcsúsztatott labda a hosszún érkező Visar elé került, aki aztán a kapuba juttatta azt. Egyébként a második félidőben pont Visar szólt nekem, hogy majd szögletnél cseréljünk, mert addig én érkeztem a hosszú oldalon, ő meg a rövid oldalra. Tényleg nagyszerű érzés volt, hogy valamennyit én is hozzá tudtam tenni a továbbjutáshoz.

- Ráadásul nem sok hiányzott, hogy akár a góllövők közé is feliratkozz...

Valóban, még a találkozó legelején egy sarokrúgást követően elől maradtam, gyorsan labdát szereztünk, Petrjak felém ívelt, mellel átvettem, Heris mellett sikerült megcsinálnom egy lövőcselt, sajnos arra már nem maradt területem, hogy belsővel eltekerjem, így csak spiccel tudtam "elsózni" a labdát, Pajovics pedig szépen védett. Nyilván nem vagyok telhetetlen, örülök, hogy az első tétmeccsemen helyzetbe kerültem, de egy védőnek az a legfontosabb, hogy a csapat kapott gól nélkül tudta lehozni a találkozót.

- A lefújás után az öltözőben Kovács István, aki ezen a találkozón Juhász Roland távollétében a kapitányi karszalagot viselte, az egész csapat előtt külön kiemelte a teljesítményedet és megdicsért. Milyen érzés volt ez számodra?

Csodálatos és egyben megható érzés volt, el is érzékenyültem egy kicsit. Nagyon jólestek az elismerő szavak és a srácok gratulációi az öltözőben, de ahogy mondtam, remek labdarúgók segítettek a pályán és természetesen köszönettel tartozom a szakmai stábnak, valamint az NBIII-as együttes szakmai stábjának is, hiszen másfél évvel ezelőtt ők vezettek be a felnőtt labdarúgásba. Az út elején járok, sokat kell még tanulnom és fejlődnöm, bízom benne, hogy sok szép sikerben lesz majd részem itt a Vidiben.