Pölöskei Zsolt: "Trófeákat szeretnék nyerni a Vidivel"

- Múlt hétvégén bemutatkoztál a Vidiben, igaz egyelőre a második csapatban, azonban remekül sikerült a debütálásod, hiszen alig 2 percre volt szükséged ahhoz, hogy megszerezd az első fehérvári gólodat. Hogy érezted magad a pályán?

Régen, május végén játszottam az utolsó tétmérkőzésemet, úgyhogy kifejezetten örültem a lehetőségnek, hogy a válogatott szünetben - a legutóbbi fordulóban - pályára léphettem az NB III-as csapatban. Úgy érzem, az elmúlt napokban sikerült utolérnem magam, és nagyon bízom abban, hogy hétvégén már az első csapatban is bemutatkozhatok.

- Az átigazolási időszak végén kerültél a Vidihez. Mennyire lepett meg, hogy piros-kékbe öltözhettél?

Annyira azért nem lepett meg, hiszen már évek óta napirenden volt az, hogy a Vidiben folytatom a pályafutásomat. Ennek most jött el az ideje, és nagyon örülök ennek a lehetőségnek. A lehető legjobb döntést hoztam, amikor a Vidit választottam.

- Mielőtt az NB I-ben öt évvel ezelőtt, 19 évesen bemutatkoztál volna, két évet Liverpoolban töltöttél. Hogy emlékszel vissza az angliai időszakra?

Mindenképp érdekes, és tanulságos időszak volt számomra. Sajnos komoly sérülést szenvedtem ott, így kevesebb játéklehetőséget kaptam, mint amennyit szerettem volna, de mégis úgy érzem, sokat tanultam Liverpoolban a profi fociról, amit most profi labdarúgóként remélhetőleg kamatoztatni tudok majd.

- Igazi labdarúgócsaládban nőttél fel, hiszen édesapád többszörös válogatott futballista, de a testvéred is élvonalbeli labdarúgó lett. Mennyire szoktad apukád véleményét kikérni, akár egy klubváltással kapcsolatban, akár csak egy NB I-es bajnoki mérkőzés után?

Természetesen mindent megbeszélünk, napi szinten tartjuk a kapcsolatot. Igaz ez a bátyámra is, akivel szintén rendszeresen szoktam beszélgetni a labdarúgásról. Érdekes volt a legutóbbi hétvége, hiszen édesapám az NB III-as MTK II vezetőedzője (két hete éppen Székesfehérváron nyertek a Vidi II ellen 4-1-re - a szerk.), tesóm jelenleg szintén az NB III-ban, Nyíregyházán játszik, én pedig ugye a Vidi II-ben szerepeltem a Balatonfüred ellen. Tesóm két gólt szerzett, nyertek 4-2-re a Cegléd ellen, én egy gólt lőttem, és mi is 4-2-re nyertünk a Balatonfüred ellen, édesapámnak viszont ezúttal nem volt sikerélményben része, 2-0-ra kikaptak az FTC II-től. Volt tehát mit megbeszélnünk vasárnap este egymással (nevet).

- Érdekes dolog, hogy míg te sima i-vel írod a vezetékneved a mezeden, addig a bátyád y-nal. Mi ennek a története?

Nincs ennek különösebb története, eredetileg sima i-vel írjuk a nevünket, a bátyám pedig a nagypapánk tiszteletére használja y-nal a vezetéknevét a mezén.

- Milyen tervekkel érkeztél a Vidihez?

Az elsőszámú tervem, hogy minél hamarabb beverekedjem magam a kezdőcsapatba. Nem lesz könnyű dolgom, hiszen kiváló labdarúgók alkotják a csapatot, nagy harc lesz a kezdőbe kerülésért. Természetesen a célom az, hogy minél több trófeát nyerjek a Vidivel. Szeretnék idővel a válogatottba is bekerülni, és rendszeresen szerepelni a Vidivel a nemzetközi porondon.