Pátkai Máté: "Külföld helyett a Vidit választottam, és egyáltalán nem bántam meg"

	NÉV: Pátkai Máté MEZSZÁM: 17 SZÜLETÉSI HELY: Szentendre SZÜLETÉSI IDŐ: 1988. március 6. NB I-ES BAJNOKIK SZÁMA: 234 ELSŐ NB I-ES BAJNOKI: MTK - VIDEOTON FC 0-1 (2006.10.27.) NB I-ES GÓLOK SZÁMA: 40 ELSŐ NB I-ES GÓL: GYŐRI ETO - MTK 3-4 (2007.05.22.) NB I-ES BAJNOKIK SZÁMA A VIDIBEN: 46 NB I-ES GÓLOK SZÁMA A VIDIBEN: 4 NEMZETKÖZI KUPAMECCSEK SZÁMA: 15 VÁLOGATOTT MÉRKŐZÉSEK SZÁMA: 5

- Gyerekként miért pont a labdarúgást választottad?

Egyrészt az általános iskolában testnevelés órákon többnyire focizással töltöttük az időt, másfelől gyerekként Pomázon éltem, kertvárosi övezetben nőttem fel, délutánonként pedig mi mást is csinálhattak az utca gyerekei, mint egy üres telken a bőrt rúgták - köztük természetesen én is. Arra már nem emlékszem, hogy pontosan hol, de egy alkalommal édesanyám egyik munkatársa látott engem, ahogy a többiekkel fociztam suli után, és igazából az ő javaslata volt, hogy érdemes lenne rendezettebb körülmények között játszanom délutánonként, és segített is abban, hogy bekerüljek a BVSC-be, ahol 1996-ban, nyolc éves koromban, elkezdtem komolyabb szinten megismerkedni a labdarúgással.

- A BVSC-től hogy kerültél a Sándor Károly Akadémiára?

Négy évet futballoztam a BVSC-ben, egy évet a Vasasban, majd két évig a Goldball játékosa voltam. Ezt követően, 2003-ban igazoltam az MTK-ba, de csak két év múlva, 2005-ben kerültem Agárdra, az Akadémiára, ahol egy esztendőt töltöttem, többek közt az érettségit is ott szereztem meg. Előtte Budapesten jártam általános iskolába és gimibe is, de továbbra is Pomázon éltem, vagyis bejárós voltam, de ezzel semmi problémám nem volt, szerencsére sem a tanulás, sem pedig a labdarúgás rovására nem ment a sok utazás.

- Végigjártad tehát a szamárlétrát, aztán viszonylag fiatalon, 18 éves korodban bemutatkoztál az élvonalban, ráadásul épp egy MTK-Vidi mérkőzésen. Rögös út vezetett az NB I-ig?

Nem volt egyszerű történet, mert nem egyből kerültem a Sándor Károly Akadémiára. Az én korosztályom, ha jól emlékszem 2004-től volt Agárdon, de engem akkor még nem vittek oda. Csak egy évvel később lettem akadémista, Pintér Ádámmal - aki most a Ferencváros játékosa - együtt. Ugyanakkor szerencsém is volt, hiszen abban az időben kezdett látványos fiatalításba az MTK, amikor végeztünk az Akadémián, ráadásul sérülések és eltiltások is az én malmomra hajtották a vizet, több társammal együtt is felkerültünk az első csapathoz, ahol sikerült jó teljesítményt nyújtanom. A 2006/2007-es szezonban debütáltam az élvonalban, ahogy te is mondtad, épp egy Vidi elleni bajnokin, amit Dvéri góljával 1-0-ra a fehérváriak nyertek meg. Furcsa egyébként a sors, hiszen fél évvel később megszereztem az első NB I-es gólomat is, azt pedig pont a Győrnek lőttem, később pedig ugye az ETO, majd a Vidi játékosa lettem.

- Öt szezon után - egy ezüstéremmel és egy bajnoki arannyal a tarsolyodban - távoztál a fővárosból. Hogy jött számodra a győri lehetőség, és miért döntöttél a váltás mellett?

Már 2011 nyarán megkereste a Győr az MTK-t azzal a szándékkal, hogy megvásároljanak, de végül akkor nem tudott a két klub megegyezni, csak fél évvel később. Úgy gondolom, ez egy nagyszerű döntés volt a részemről, ugyanis abban a szezonban az MTK-val az NB II-ben szerepeltünk, hiszen a 2010/2011-es szezonban sajnos kiestünk, így viszont, ha fél év kihagyást követően is, de ismét lehetőségem volt a legmagasabb osztályban futballozni, ráadásul a szezon végén bronzérmesek lettünk az ETO-val, a következő idényben pedig bajnoki címet szereztünk.

- Tíz éve vagy profi labdarúgó, de a Vidi csupán a harmadik csapatod, vagyis nem vagy egy vándormadár, ami azért valljuk be, manapság ritkaságszámba megy. Ezek szerint mindenhol megtaláltad a számításaidat?

Való igaz, az MTK-ban és az ETO-nál is nagyon szép éveket töltöttem, és ez igaz most a Vidire is, itt is remekül érzem magam. Ráadásul bajnokságot nyertem az MTK-val és a Győrrel is, és nagyon bízom benne, hogy meglesz a harmadik bajnoki címem is, méghozzá a Vidivel. Ugyanakkor az is igaz, hogy az embernek időről időre szüksége van a megújulásra, a környezetváltozásra - de szerencsére ez nálam nem azt jelenti, hogy minden évben más csapathoz igazoljak. Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy 2012-ben megszületett az első gyerkőcünk, Réka, akinek azóta már két fiú testvére is van, és azért a családdal már nem olyan könnyű mocorogni.

- Sosem vágytál arra, hogy kipróbáld magad külföldön, vagy esetleg vannak még ilyen ambícióid?

Volt lehetőségem, konkrét ajánlatom is volt, többek közt Lengyelországból és Izraelből is kerestek tavaly nyáron, de akkor úgy ítéltem meg, hogy a Vidi a legjobb választás számomra. Az idő pedig engem igazolt, hiszen eddig nem kellett csalódnom, nagyon szeretek Székesfehérváron futballozni. Természetesen van hiányérzetem, de bízom benne, hogy akár már a mostani szezon végén sikerül ezt is orvosolnunk, és meglesz a hőn áhított bajnoki cím. Vannak furcsa véletlenek az életemben, például az MTK-nál és Győrben is a második szezonom végén lettünk bajnokok, és ugye nekem ez a második vidis szezonom, szóval... Na, de erre térjünk vissza majd májusban (nevet).

- Milyen típusú játékosnak tartod magad, hiszen egy középpályás számára ugyanolyan fontos a védekezés, mint a támadás. Te inkább támadó felfogású labdarúgó vagy, vagy inkább védekező?

A szakzsargon szerint én box-to-box játékos vagyok, vagyis 50% védekezés, 50% támadás, a két 16-os közötti teljes területet be kell játszani. A mostani játékrendszerünkben - ha az utóbbi meccseinket nézzük - Juhász Rolinak valamivel több a védekező feladata, én pedig a játék szervezéséből veszek ki nagyobb részt.

- 2012-ben bemutatkoztál a válogatottban. Mennyire lepődtél meg, amikor megtudtad, hogy Egervári Sándor szövetségi kapitány számít rád a nemzeti csapatban?

Az időzítésen egy picit meglepődtem. Titkon ugyan számítottam arra, hogy esetleg kapok lehetőséget a válogatottban is, hiszen nagyon jó szezonom volt akkor az ETO-ban, de egy picit későbbre vártam a meghívót. Nagyon boldog voltam, amikor megtudtam, hogy nem kell tovább várnom. Azt egy kicsit viszont bánom, hogy idézőjelben "csak" öt meccsen léphettem pályára címeres mezben - eddig. Aztán, hogy mit hoz az élet, azt nem lehet előre tudni. Sokan voltak, akik az Eb előtt ajánlgatták magukat a kapitány úrnak, nos, én nem ilyen típus vagyok.

- Volt olyan labdarúgó, akit példaképednek tartottál?

Persze, szerintem minden gyereknek van példaképe. Az én példaképem ma már edzősködik, ő Zinedine Zidane. Zseniális labdarúgó volt, imádtam nézni a játékát. Én is pont úgy akartam belerúgni a labdába, pont úgy akartam megszelídíteni a játékszert, pont úgy akartam passzolni, ahogy ő tette. Kivételes képességű labdarúgó volt, és úgy tűnik, edzőnek sem rossz.

- Három gyermek édesapjaként, hogy éled meg a mindennapjaidat, amikor hazaérsz a munkahelyedről?

Nagyon mozgalmas az életem, nem mondhatom azt, hogy gyakran unatkoznék. Amikor hazaérek, a két nagyobbik gyermekem mindig egyből a nyakamba ugrik, a legkisebb még nem tud.

Mindig nagyon várom, hogy hazaérjek, és együtt lehessek a családommal. Igyekszem minden házimunkából kivenni a részemet, emellett a lányom már óvodába jár, és amennyire csak tudok, próbálok az ovis eseményeken is részt venni.

- Ha néhány év múlva valamelyik gyermeked azzal állna eléd, hogy szeretne ő is futballista lenni, örömmel támogatnád?

Biztos, hogy mindenben támogatni fogom, még akkor is, ha éppen a lányomnak jutna ilyen eszébe, bár magunk közt szólva, én nála a kézilabdát favorizálnám (nevet), de természetesen ez az ő döntése lesz majd. A legfontosabb az, hogy szeressék a sportot, akár hobbi szinten, akár komolyabban. Magamból kiindulva biztos vagyok abban, hogyha nem lennék profi sportoló, akkor is fontos részét képezné az életemnek a testmozgás, és úgy neveljük a gyerekeinket, hogy számukra is az legyen.

- A két nagyobbik gyermeked rendszeresen megnézi a meccseidet a tv-ben?

Igen, mindketten szokták nézni a mérkőzéseket, még ha sokat nyilván nem is értenek belőle, de azt látják, hogy az apukájuk is ott szaladgál a többi focistával együtt. Pont a minap szegezett nekem egy kérdést a lányom, hogy "te apu, te miért nem vagy építész?" Vannak érdekes kérdései egy négy és fél éves lánynak, szó se róla (nevet).

- Senki sem lesz örökké labdarúgó, vannak már terveid, céljaid, hogy mit fogsz csinálni, miután befejezted az aktív labdarúgást?

Rendszeresen gondolok arra, hogy mi lesz majd, ha befejezem a labdarúgást, és készülök is erre az időszakra. Igyekszem a terveimet minél előbb megvalósítani, még ha ez most a foci és a család mellett nem is olyan egyszerű. Egészen őszintén megmondom neked azt, hogy nem tervezem, hogy a labdarúgás világában maradjak, miután befejezem majd a profi futballt. Persze soha ne mondd, hogy soha, előre senki sem tudja, mit tartogat számára a jövő, de én azért a későbbiekben szeretném majd magam más területen is kipróbálni. Van néhány befektetésem már most is, és 10-15 év múlva inkább el tudom magam képzelni vállalkozóként, sem mint olyan emberként, aki továbbra is a labdarúgás világában tevékenykedik. Akkor már a családommal szeretném tölteni a hétvégéimet (nevet).