Pályán kívül: Lyes Houri

Gyermekkorodból mi az első dolog, ami eszedbe jut?
Az első emlékem, hogy apukámat kísérem a meccsére és én is labdázok. Tudom, hogy ezek az interjúk nem elsősorban a labdarúgásról szólnak, de nekem ez az első dolog, amire tényleg emlékszem, és ez egy nagyon kedves emlék számomra.

Profi volt ő is?
Nem, apukám amatőr szinten focizott, de nagyon lelkes volt. Testvéreim is hobbiszinten játszanak.

Mivel foglalkoztak a szüleid?
Apukám vállalkozó, anyukám otthon a háztartást vezette és a két öcsémet és engem nevelt.

Lyes Houri mintagyerek és jó nagytestvér volt?
Igyekeztem olyan testvér lenni, akire felnézhetnek, és aki megvédi őket, ha kell. Most 20 és 22 évesek, már nincs mitől megvédeni őket, de nagyon közeli a kapcsolatunk. Az hogy jó gyerek voltam-e… szerintem csak egyszer csináltam nagy hülyeséget. Haza kellett volna mennem iskola után, öt percre laktunk az épülettől. Én meg persze elmentem egy barátommal focizni egy távoli grundra. Este kilencre estem haza mert elszaladt az idő, mobilom még nem volt, sosem felejtem el apukám arcát. Szüleim azt hitték elrabolták, már értesítették a rendőrséget, mindenkit, akit csak lehetett. Rögtön felfogtam, hogy nagy gondot okoztam. Na utána jött pár hét szobafogság, volt időm átgondolni a dolgot. Pedig igazából csak focizni akartam (nevet).

Az iskolában nem kerültél bajba?
Az iskolával nem volt gondom, szerettem a barátaimmal lenni és focizni a szünetekben. De nem tanultam külön szakmát vagy ilyesmit, őszintén mondom, nem nagyon volt “b-tervem”, mindig focista akartam lenni.

Erre elég hamar reális esélyed nyílt, hiszen 15 éves korodtól négy éven keresztül tagja voltál például a francia korosztályos válogatottaknak is. Mi a titka a rendkívül sikeres francia labdarúgásnak?
Nincs titok és szerintem nem is a mentalitásban kell keresni a különbséget. Rengeteg tehetség van minden korosztályban, nagy a merítési lehetőség, elég ha annyit mondok, hogy nekem is csapattársam volt az utánpótlás-válogatottakban Lucas Hernandez, Kingsley Coman és Benjamin Pavard is. De említhetném egyik legjobb barátomat, Angelo Fulginit is, aki most a Mainzban játszik. Minden klubnál nagyon szisztematikusan építik fel az utánpótlást a legalacsonyabb szintről indulva, talán ez lehet a kulcs.

Sokáig elkerültek a sérülések, tavaly viszont elszakadt a térdszalagod januárban. Milyen tapasztalat volt ez az eset és a hosszú kihagyás számodra?
Teljesen nem változtam meg, de azért hagyott bennem nyomot. Tudatosabban odafigyelek magamra, főleg abban az időszakban, amikor nagyobb terhelésnek vagyunk kitéve. A lábadozás és a rehabilitáció hetei, hónapjai alatt sokat tanultam magamról és a futballról is.

És amikor nem a futballról van szó, akkor mit csinálsz szívesen? Mi volt például a legutóbbi dolog, amit először csináltál életedben?
Ha szó szerint érted, akkor legutóbb éppen az új Call of Duty-t próbáltuk ki a barátaimmal. Szeretek játszani a PlayStationön, kikapcsol, szerintem ez a játék is jól sikerült. A háromhetes szünetben novemberben pedig életemben először jártam Madridban, nagyon tetszett a spanyol főváros.

Akkor a tv-ben csak a videojátékok mennek? Kedvenc film, vagy sorozat?
Gyerekkoromban minden egyes nap megnéztem az Oroszlánkirályt (nevet). Azóta inkább csak sportot nézek a tv-ben, focit és teniszt főleg.

Játszani is tudsz?
Próbálkozom néha. Nem merném azt állítani, hogy tudok is, nagyon összetett sport. De nézni nagyon szeretem, kétszer voltam anyukámmal a Roland Garroson is, láthattam élőben játszani Nadalt és Federert is. Nagy élmény volt!

Rendben, azt már tudjuk, hogy a tenisz nem a legfőbb tehetséged, de esetleg valami másban otthonosan mozogsz?
Sajnos nem, nem főzök jól, nem játszom semmilyen hangszeren, énekelni vagy rappelni sem tudok, hiába szeretem a hip-hop zenét. Azt hiszem nekem maradt a foci. De nagyon örülök ennek is!

Az újvonalas előadókat, vagy inkább a klasszikusokat hallgatod?
A klasszikusokat, egyértelmű! 2Pac a legnagyobb kedvenc, de vannak nagyon jó francia rapperek is, akiket szívesen hallgatok.

Jól tudom, hogy feleségeddel Fehérváron laktok?
Igen, jól érezzük magunkat itt. Vannak kedvenc éttermeink, kávézóink is a városban, ahol gyakran megfordulunk, néha pedig elugrunk Budapestre is, ahol szintén vannak törzshelyeink.

Akkor nem az ételek hiányoznak legjobban Franciaországból?
Nem, inkább a családok és a barátaim. Évek óta külföldön játszom, így ritkán tudunk találkozni.

Nemrég közel 78 millió eurót nyert egy szerencsés magyar játékos az Eurojackpoton. Mire költenéd, ha te nyerted volna?
Hú, hát az rengeteg pénz, valakinek nagyon jó napja volt. Biztosan először a családomnak adnék belőle egy nagy szeletet. Aztán vennék egy nagy házat meg egy szép autót, de még így maradna belőle bőven.

Visszavonulnál?
Á, biztosan nem, nagyon hiányozna a játék. Egész életemben profi játékos szerettem volna lenni, nem tudnám abbahagyni egyik pillanatról a másikra.