Nikola Serafimov: "Akkor érzem jól magam a pályán, amikor nálam van a labda"

Sportigazgatónk, Sallói István érkezésedkor úgy jellemzett, hogy olyan játékos vagy, aki tud és mer is futballozni, amiknek a kombinációja ritka egy belső védőnél. Milyen típusú hátvédnek tartod magad?

Semmiképp sem tartom magam “régi típusú” védőnek, aki csak védekezik és elrúgja a labdákat. Fontosnak tartom, hogy sokat használjam az agyamat játék közben, ha pedig nálam van a labda, igyekszem mindig megjátszani azt. Nem ijedek meg, ha a támadásokba is be kell kapcsolódnom, igazából akkor érzem jól magam a pályán, amikor nálam van a labda.

Mekkora pluszt jelent számodra, hogy a magyar bajnokságból érkeztél a Vidihez?

Természetesen előny számomra, hogy ugyanebben a bajnokságban játszottam az előző szezonban, ismerem a csapatokat és a játékosokat, főleg a csatárokat. Remélem, ez is segít majd, hogy jól teljesítsek. A Vidi ellen egy jó és egy rossz emlékű mérkőzést játszottam az elmúlt idényben: idegenben 3-0-ra kikaptunk, hazai pályán viszont 2-0-ra nyerni tudtunk, ami a bajnokság egyik legerősebb csapata ellen nagy fegyvertény volt.

Ki a legveszélyesebb csatár, aki ellen eddig az NB I-ben játszottál és idén is találkozhattok?

Nehéz kérdés, de két nevet mondanék: Ryan Mmaee-t a Ferencvárosból és Nenad Lukicot a Budapest Honvédból.

A Vardar Szkopjéval észak-macedón bajnoki címet nyertél, viszont az elmúlt szezon volt az, amikor 33-ból 31 meccsen pályára lépve végig alapembere voltál a ZTE-nek. Az eddigi legjobb szezonodon vagy túl?

Igen, nem kérdés, hogy a legjobb szezonomat tudhatom magam mögött. Sok meccset játszottam, mindössze kettőt hagytam ki sárga lapos eltiltás miatt, jól is ment a játék, szereztem négy gólt, így számomra kiváló szezon volt az előző. Ezen kívül a ZTE-vel összességében csapatszinten is egy sikeres szezont zártunk, bár az idény vége nem úgy sikerült, ahogy elképzeltük.

Mik a különbségek az északmacedón és a magyar bajnokság között?

A magyar bajnokság három-négyszer erősebb, mint az északmacedón. Egyértelműen sokkal jobban a stadionok, edzőpályák és általánosságban a körülmények, nagyobb a médiaérdeklődés, és a legfontosabb különbség, hogy sokkal jobb hazai és külföldi játékosok játszanak az NB I-ben.

Hogy állsz a magyar nyelvvel?

Nagyon nehéz elkezdeni magyarul beszélni, egyelőre csak néhány alapvető szót tudok. De a terveim között szerepel, hogy a jövőben jobban megtanuljam a nyelvet.

Júniusban mutatkozhattál be hazád felnőtt válogatottjában. Mit jelent ez számodra a karrieredben?

Mint a legtöbb játékosnak, nekem az az volt az álmom, hogy bemutatkozhassak a nemzeti csapatban, így nagyon boldog voltam, amikor sikerült, előtte 8-9 hónapot vártam arra, hogy megkapjam az esélyt a bizonyításra. Megpróbáltam kiélvezni azokat a pillanatokat, és mivel mindkét meccset megnyertük, amikor pályára léptem, teljes lehetett a boldogságom, ezen az úton szeretném folytatni a válogatottban is.

Kikkel kerültél a legszorosabb kapcsolatba az elmúlt két hétben?

Nagyon kedvesen fogadtak a csapattársaim Fehérváron, a legszorosabb kapcsolatba Peter Pokornyval kerültem, aki a szobatársam az edzőtáborban. Sokat beszélgetek Kenan Kodróval, Emil Rockovval és Marcel Heisterrel is, hiszen velük közös nyelvet is beszélünk.

Van példaképed?

Leonardo Bonucci. Nagyon tetszik a játéka, okos, intelligens, az én posztomon egyértelműen az ő játéka a példa előttem.