Kovács István: "Az egyik legjobb vidis edzőtáboron vagyunk túl"

Befejeződött az első spanyolországi edzőtábor, hogyan érezted magad, és hogyan értékelnéd az ott elvégzett munkátokat?

- Jól éreztem magam az elmúlt két hétben, igaz, én nagyon szeretek edzőtáborokba járni, annak ellenére is, hogy ilyenkor bizony hosszú időre otthon hagyjuk a családtagjainkat, szeretteinket és a jól megszokott hétköznapi életünket. A mögöttünk lévő 14 napban nem kellett semmi mással törődnünk csak a labdarúgással. Nagyon jó körülményeket biztosított számunkra a klub annak érdekében, hogy a lehető legjobban sikerüljön a felkészülésünk. A csapat hangulata és az egész közeg is olyan, hogy jó volt ott lenni. Tulajdonképpen kicsit már várom, hogy február 6-a legyen, hiszen akkor még jó másfél hétre újra visszamegyünk Spanyolországba. Szóval mindent figyelembe véve kitűnő edzőtáboron vagyunk túl. Az edzések is nagyszerűek voltak, és nem is emlékszem arra, hogy kétszer ugyanazt a feladatot kellett volna elvégeznünk, azaz változatos volt a felkészülésünk első szakasza. Két edzőmeccset játszottunk, az elsőt, ahogy azt már megszokhattuk, egy nálunk kisebb csapat ellen. A célját maximálisan elérte az a foglalkozás, akkor főleg a támadásokat tudtuk gyakorolni. A második meccsünket egy már-már topformában lévő együttes ellen játszottuk, ugyanakkor az eredményt leszámítva elégedettek lehetünk. Az a meglátásom, hogy főleg az első félidőben jobban játszottunk a németeknél. A második félidő elején pedig el is dönthettük volna a meccset, nekem is és Gyurcsó Ádinak is volt nagy helyzetünk. Az edzőmeccsek eredményeiből - akár nyerünk, akár kikapunk - nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, ami fontos, az a mutatott játék. A szakmai stáb pedig nagyon komolyan szokta elemezni a mérkőzéseinket, és ha találnak hibát, akkor azt megbeszéljük, valamint az edzéseken igyekszünk ezeket kijavítani, hogy a következő alkalommal, már ne kövessük el ugyanazt a hibát.

Két új játékos csatlakozott a kerethez, róluk mi a véleményed, sikerült már beilleszkedniük?

- Nagyon fontos a játékos személyisége. Csak jókat tudok róluk mondani. Mindketten nagyon jó játékosok, nem véletlenül vannak itt. Remit már ismertük az Európa Ligából, igen jó labdarúgóként emlékszek rá vissza, amit az elmúlt két hétben bizonyított is. Mirkot nem ismertük eddig, de az elmúlt két hétben egy remek játékost ismertünk meg a személyében.

Mi lesz a második edzőtáborban a legfontosabb rátok váró feladat?

- Az első edzőtábor a fizikai és taktikai felkészítésről szólt, a második edzőtáborban pedig már a mérkőzéseken lesz a fő hangsúly. Nem elégszünk meg azzal, hogy magabiztosan vezetjük a bajnokságot és még mindkét kupában érdekeltek vagyunk. Tudjuk, hogy voltak hibáink az előző félévben, és azon vagyunk, hogy ezeket kijavítsuk, és még jobbak legyünk. Egy ember, főleg egy sportoló, sosem lehet megelégedve, sosem dőlhet hátra, mindig képes jobb és jobb teljesítményre. Többek közt ezen is dolgozni fogunk februárban. A vezetőedző elmondta, hogy mindenki tiszta lappal indul, nem számít, ki hogyan teljesített a múltban, hiszen a fociban nem lehet megélni a múltból, csak az számít, hogy most mire vagy képes. Biztos, hogy nagy harc lesz a kezdőbe kerülésért.

Javában zajlik a hazai átigazolási időszak. Mennyire követed nyomon azt, hogyan alakul az NB I-es csapatok kerete?

- Megmondom őszintén, nem nagyon szoktam olvasni az átigazolási híreket, de a csapatban vannak olyanok, akik rendszeresen nyomon követik a mozgolódásokat, és rendszeres beszédtéma ez köztünk, szóval naprakészek vagyunk. Szerencsére azonban most olyan helyzetben vagyunk, hogy csak saját magunkkal kell foglalkoznunk, persze egyetlen ellenfelünket sem becsüljük le.

Az edzőtáborban Juhász Roland volt a szobatársad, ami egy kicsit meglepő, mert az szokott a jellemző lenni, hogy fiatalok fiatalokkal, idősek az idősekkel szoktak együtt lakni. Te viszont az egyik legrutinosabb játékos szobatársa voltál. Hogy jöttetek ki egymással?

- Amióta a Vidiben futballozok, voltam jó néhány játékos szobatársa az edzőtáborokban. Közülük sokan már nem játszanak itt a Vidiben. Juhász Rolival viszont nem most voltunk először szobatársak, tavaly év elején közel 30 napot töltöttünk egymás társaságában, az edzőtáborokban, és nagyon jól kijövünk egymással. Mondhatjuk, hogy rutinos szobatársak vagyunk már. Roli egy kifejezetten értelmes, intelligens ember, akivel nagyon sok mindenről lehet beszélni, a focin kívül is. Ráadásul hatalmas rutinnal és élettapasztalattal rendelkezik, sokat beszélgettünk például arról, hogy mihez lehet majd kezdeni, ha egyszer befejezzük a labdarúgást. Én ugyan még a karrierem elején tartok, viszont természetesen foglalkoztat a jövőm hosszú távon is, és tényleg nagyon sokat segít nekem Roli, amiért igazán hálás vagyok neki.