ENG
Ezúttal két olyan mérkőzést elevenítünk fel, melyek duplán emlékezetesek egykori kiváló csatárunknak.
Ma ünnepli 47. születésnapját korábbi játékosunk és vezetőedzőnk, Horváth Ferenc! Ebből az alkalomból két olyan egykori Vidi-meccs kerül terítékre, melyet Horváth Ferenc születésnapján, vagyis május 6-án rendeztek meg - mindkétszer győzelemmel és gólokkal ünnepelt korábbi csatárunk.
Horváth Ferenc a Honvédnál eltöltött tanulóévek után, 1991-ben, 18 évesen igazolt Fehérvárra, első évében 22 meccsen 8-szor volt eredményes, a következő négy év alatt pedig 116 találkozón 46-szor - az élvonalban. 1996-ban, friss válogatott labdarúgóként a Fradiba szerződött, ahol két idény alatt 27 gólt lőtt és egy bajnoki ezüstérmet és egy bronzérmet nyert.
1998-ban a belga Genk labdarúgója lett. 2000-ben Cottbusba, 2001-ben a Maccabi Tel-Avivba igazolt, mielőtt az Újpesthez tért volna haza. Egy szezon után a spanyol Almería, aztán a portugál Estoril csapatát választotta. 2004-ben egy félidény erejéig játszott az FC Fehérvárnál, majd a skót Livingstonnál. Rövid diósgyőri időszak után 2006-ban aztán ismét Székesfehérvárra szerződött, így Magyar Kupa-győztesnek mondhatja magát klubunkkal - a kupadöntőn pályára is lépett. 2007 telén Paksra igazolt és onnan vonult vissza a naptári év végén. Játékosként belga bajnok, kupagyőztes, kétszeres Szuperkupa-győztes, izraeli kupagyőztes, portugál másodosztályú bajnok. 286 NB I-es meccsen több mint 100 gólt jegyzett, harminckétszeres válogatott.
Edzői karrierjét Vecsésen, majd az NB II-es Szigetszentmiklósnál kezdte, 2012-ben nevezték ki Kecskeméten az NB I-es csapathoz. Távozása után Pakson, majd a friss bajnok ETO-nál dolgozott, aztán visszatért Szigetszentmiklósra. 2015-ben Bernard Casoni távozása és Pető Tamás átmeneti irányítása után a Vidinél lett vezetőedző és a szezon végén ezüstérmet ünnepelhetett. Az idény végén távozott és a Diósgyőrnél lett vezetőedző, később dolgozott Balmazújvárosban és a Haladásnál is.
1995. május 6. Nagykanizsai Olajbányász SE - Parmalat FC 1-4 (1-2)
Az 1994/1995-ös szezon 23. fordulójában a Nagykanizsa otthonába látogattunk. A Vidi ekkor a 16 csapatos NB I utolsó helyén állt 18 ponttal, míg a hazai együttes 22 ponttal a 13. volt. Mindkét vezetőedző győzelmi szándékáról beszélt a találkozó előtt a Nemzeti Sportnak.
SZABÓ IMRE (Nagykanizsa): - "A tabellán elfoglalt helyeket figyelembe véve egyértelmű, hogy hatpontos, rangadó jellegű mérkőzést játszunk a Parmalat FC ellen. Amennyiben játékosainknak az utóbbi találkozókon mutatott küzdőszelleme és akarása megfelelő játékkal is párosul, akkor az alsóházi rangadón győzni fogunk. Rá kell kényszeríteni a saját akaratunkat a fehérváriakra, és minél előbb hibára késztetni őket. A pályára lépő valamennyi kanizsai futballistának arra kell törekednie, hogy a maximumot hozza ki magából, mert a kiesés szempontjából vízválasztó sorozatunk (Parmalat, Stadler, ZTE) első fontos összecsapása a szombati."
SZABÓ KÁROLY (Parmalat FC): "Az UTE és a Kispest ellen elért győzelmünk csak akkor lesz teljes értékű, ha Nagykanizsáról is pontokkal térünk haza. Mindkét csapat számára rendkívül fontos, sorsdöntő mérkőzésre kerül sor. Nekünk és a kanizsaiaknak is csak a győzelem adhat reményt, így minden bizonnyal a támadójáték kap főszerepet, rendkívül kiélezett, nagy küzdelemben. Ősszel sem voltam elégedett a döntetlennel, most pedig helyezésünk miatt kevés az egy pont, így nagyon bízom abban, hogy csapatom olyan elszántsággal, lelkesedéssel, fegyelmezetten és eredményesen fog játszani, mint legutóbb, és akkor kiharcoljuk a győzelmet."
A hazai pálya mindenképp a Nagykanizsa mellett szólt, ebben a stadionban minden csapatnak meg kellett izzadni a sikerért. A hazaiak villámgyorsan vezetést szereztek, és ezután jó néhány percig fölényben is játszottak. Tulajdonképp egy rövidzárlat keletkezett a Parmalat hátvédsorában és hiába védett bravúrral Disztl Péter, Fuisz Lászlót senki sem kísérte, így nem volt nehéz dolga a kapuba találnia az 1984/85-ös szezonban még a Vidiben futballozó játékosnak (1-0). Negyedóra után sikerült magára találnia csapatunknak és két perc alatt megfordítottuk az állást. Mindkétszer Kuntics készítette elő a gólhelyzetet, ugyanis nagyszerűen megtartotta a labdát, cselei remekek voltak, indításai pedig mintaszerűek. Először Horváth érkezett kitűnő ütemben, majd Dvéri és máris 1-2 állt az eredményjelzőn.
A második félidőben továbbra is a Vidi játszott jobban, a hajrában pedig két újabb gólt sikerült szereznünk. Előbb a csereként pályára lépő Fodor a 81. percben meglódult, a védők nem tudtak közbeavatkozni és az apró termetű csatár éles szögből a bal sarokba emelt (1-3), majd öt perccel később végleg eldőlt a mérkőzés, az ugyancsak csereként szóhoz jutó Zombori futott el a jobb oldalon, majd középre emelt és Horváth Ferenc a kiinduló kapus mellett nagyszerűen perdített a kapu bal oldalába (1-4).
A szezon hajrájában bravúrt bravúrra halmoztunk, a Vácot 6-3-ra, a Sopront 5-0-ra, a bajnok Ferencvárost két fordulóval a vége előtt idegenben 3-2-re győztük le és az utolsó fordulóban a DVSC-t is megvertük 2-1-re, ám ez sem volt elég a sima bennmaradás érdekében: 34 ponttal, 9 győzelemmel, 7 döntetlennel és 14 vereséggel a 14. helyen végzett a csapat, vagyis osztályozót kellett játszanunk az NB II Keleti csoportjának győztese, a Salgótarjáni BTC ellen. Az első, idegenbeli találkozón Horváth Ferenc 53. percben elért találatával 1-0-ra nyertünk, míg a visszavágón 2-1-es Vidi-siker született úgy, hogy az idény talán legfontosabb gólját, Fodor Imre a 90. percben szerezte meg, így végül csapatunk kiharcolta a bennmaradást.
2006. május 6. MTK - FC Fehérvár 0-1
2006. május 6-án a 26. fordulóban látogattunk az MTK otthonába. Rangadó volt a javából, hiszen a Vidi ekkor 54 ponttal a harmadik helyen állt, három ponttal megelőzve a negyedik helyezett MTK-t és öt ponttal lemaradva a listavezető Újpest mögött.
"Vízválasztó lesz az MTK elleni mérkőzés, hiszen ha vereséget szenvedünk, akkor minden bizonnyal végleg búcsút inthetünk a bajnoki címnek. Ez azonban az MTK-ra is igaz, és úgy gondolom, ezért lesz majd jó mérkőzés. Ha győzünk, akkor a hátralévő fordulók alatt ledolgozhatjuk hátrányunkat, hiszen nem árt figyelembe venni, hogy az Újpest még játszik velünk és az MTK-val is" - nyilatkozta a találkozó előtt Csizmadia Csaba a Nemzeti Sportnak.
Mielőtt elkezdődött volna az összecsapás, a profi pályafutását befejező Halmai Gábort búcsúztatták el a két csapat képviselői és a szurkolók. A székesfehérvári születésű Halmai a Videoton neveltje volt, itt lett NB I-es futballista, aztán a Honvéd, majd a belga Germinal Ekeren következett. Onnan visszatért hazánkba, az MTK-hoz, s négy szezon után az izraeli Hapoel Tel-Aviv csapatához szerződött, majd újból az MTK következett, végül sérülések miatt döntött a visszavonulás mellett. Az MTK nevében a legendás Sándor Csikar, az FC Fehérvártól a jóbarát Kuttor Attila, míg a koronázóváros önkormányzatának képviseletében dr. Világosi Gábor, a sportbizottság elnöke köszöntötte a visszavonuló Halmait.
Túl sok veszélyt egyik csapat sem tudott kialakítani, egészen a 37. percig. Akkor Kanta passza után Hrepka 13 méterről a bal oldali lécet találta telibe. A következő pillanatban Zsidai 22 méteres, veszélyes lövését fogta Tudor, majd Bori kisodródva, 5 méterről bombázott a kapu mellé. A túloldalon Schwarcz és Kuttor lövése szállt el a kapu mellett. Szünet után a csereként pályára lépő Alumona veszélyeztetett rövid időn belül kétszer is, de lövései célt tévesztettek. A 80. percben Horváth Ferenc váltotta Lattensteint, s a csere jó húzásnak bizonyult. Ugyanis a 86. percben Bozics jobb oldali szabadrúgását Kuttor fejjel csúsztatta a kapu elé, ahol Horváth estében, ollózó mozdulattal, 4 méterről lőtt a kapura. Végh a bal kezével még beleért a labdába, ami végül a kapu közepében kötött ki (0-1). "Nagyon készültem, hogy pályára lépjek, és gólt szerezzek. Erre koncentráltam, bár ilyen rövid idő alatt ehhez szerencse is kell. Örülök a győzelemnek, hiszen ha nem nyerünk, akkor nagyon távol kerültünk volna a céljainktól" - mondta boldogan a találkozó után a gólszerző a Fejér Megyei Hírlapnak. Szezon végén a mieink a bajnokságban máig emlékezetes körülmények között bronzérmet szereztek, míg a Magyar Kupát - történetünk során első alkalommal - a Vasas elleni kupadöntőben elhódítottuk. Felhasznált források: (Fejér Megyei Hírlap, Nemzeti Sport - Arcanum DT)
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: molfehervarfc.hu
