Fölényes, háromgólos győzelem a Vasas ellen!

Aki csak az eredményt látja, vagy az eredményből indul ki, az tévúton jár: nem volt könnyű mérkőzés, de legalábbis nem volt egyszerű, sima mérkőzés a Vasas elleni találkozó.
Talán nem is arról van szó, hogy az angyalföldiek hasonló játékerőt képviselnek, mint a Videoton, vagy, hogy Gianni Dellacasa futballistái akár pillanatokra is, de megoldhatatlan feladat elé állították volna a Vidit. A számok, a labdabirtoklás 65-35%-os aránya, a szögletek, a kapura lövések, no meg természetesen a gólok száma azt mutatja, hogy dr. Mezey György csapata a futball minden részfeladatát sokkal jobban oldotta meg, mint néhány poszton feltűnően lyukas ellenfele.
De, mégis nehezen indult be a Vidi gépezete, annak ellenére, hogy ismét jól kezdett a csapat, megint sikerült az első negyedóra végén gólt rúgni. (Honlapunk olvasói emlékezhetnek a bajnokságnak arra a nem is rövid periódusára, amelyben csak a második félidőkben találtak az ellenfél kapujába Alvesék.) Annak, hogy az első félidőben még nem volt sziporkázó, ellentmondást nem tűnő a Videoton játéka, - a nehéz, mély talaj mellett – egyetlen oka van: a győzelmi kényszer, a hajrá kiélezettsége óriási terhet rakott a játékosokra, idő kellett, amíg ezt a pályán sikerült feldolgozni, amíg minden a helyére került.
Feltétlenül dicséri játékosainkat, hogy úgy jutottak túl a nehéz időszakon, hogy közben végig uralták a meccset, mákszemnyi esélyt sem adtak az ellenfélnek. Nikolics a 16. percben Farkas Balázs remek passzából elegáns gólt rúgott, majd – főként az agilisan játszó Nagy Dániel révén – sorra vezettük a támadásokat, ha ezek közül csak kevés is jutott el ziccerig.
A fordulás után a gólkirály-jelölt Niko gólja nyugtatta meg végül a csapatot, és ettől kezdve, felszabadult, sziporkázóan támadó, nagy kedvvel futballozó Videoton láthattak a nézők.
Kár, hogy a vége „csak” három lett (Sándor György mattolta még Véghet), ugyanakkor kétségtelenül ez, a győzelem ténye a legfontosabb. Szombaton jön a Debrecen újpesti fellépése – a mieink már tisztességgel megtették a dolgukat, tovább él a remény.