Filipe Oliveira 40 - Isten éltessen, Oli!

- Mindenekelőtt Isten éltessen a 40. születésnapod alkalmából. Hogyan ünnepled ezt a szép kerek születésnapot?

Köszönöm szépen a köszöntést, igazán jól esik, hogy gondoltatok rám. A családom nagy ünnepséget szeretne szervezni, a 40 azért szép kerek szám. Azonban nem vagyok az az ember, aki az ilyen nagy ünnepségeket igényelné, nem is nagyon szoktam komolyabb születésnapi partikat szervezni, de most valami különlegessel készül a családom és kíváncsian várom (nevet). Vasárnap még dolgoztam a Portugál Kupa döntőjén, így nem a legfrissebb állapotban várom a mai napot, de biztos, hogy nagy szeretettel készült a családom erre a napra, számomra pedig ez a legfontosabb.

- Immár hat éve, hogy abbahagytad a futballt. Hogyan alakult a labdarúgás utáni életed?

A Vidi után még rövid ideig Famagustában és Sepsiszentgyörgyön játszottam. Szerencsés vagyok, mert nem kellett sokat várnom arra, miután befejeztem a pályafutásomat, hogy ismét munkába álljak. Rengeteg köszönettel tartozom Kovács Zoltánnak, aki sportigazgatóként lehetőséget biztosított számomra, hogy csatlakozzak 2019-ben a Vidi játékosmegfigyelő-hálózatához. Balogh Tamás fogta össze a csapatot amelynek Pető Tamás és Darázs Tamás is tagja volt velem együtt. Abban az időben rengeteget tanultam erről a szakmáról, nagyon jó csapatot alkottunk a Vidinél. Két szezont töltöttem a klubnál ebben a pozícióban, majd Szaúd-Arábiában folytattam, ahol a korábban megszerzett tudásomat, tapasztalataimat tudtam kamatoztatni, emellett pedig tovább képeztem magam. Abban a két szezonban, amíg a Vidinél dolgoztam, posztgraduális képzésen vettem részt a Católica Egyetemen a Portugál Szövetséggel együttműködve és a Futball Szervezés és Menedzsment szakot sikeresen elvégeztem. Ennek keretében olyan területekkel is megismerkedtem, mint például a jog, a média és a marketing. Ezután hazatértem Portugáliába, ugyanis a Porto TV-től (Porto Canal) egy izgalmas felkérést kaptam, hogy kommentátorként dolgozzak.

De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csak a mérkőzéseket kommentáltam, hiszen rengeteg sportműsor van ennél a csatornánál. Mérkőzések előtt különböző felvezető műsorokban működtem közre, aztán természetesen a meccsek után alaposan ki is értékeltük a látottakat, úgyhogy rendkívül összetett feladat volt, ahol ismét nagyon sok dolgot sikerült megtanulnom. Ráadásul nem csak kommentátori feladataim voltak, hanem videóelemzőként is tevékenykedtem, a Porto aktuális ellenfeleit kellett feltérképeznem.

A 2022/2023-as szezonban újabb izgalmas kihívás várt rám, az FC Famalicão vezető játékosmegfigyelője lettem. A csapat tulajdonosa egy izraeli üzletember, Idan Ofer, akinek 33%-os tulajdonrésze van a spanyol Atlético Madridban is, úgyhogy nagyon stabil lábakon áll a klub, jó szezonunk is volt, a középmezőnyben végeztünk. Ezután ismét a tv-ben kötöttem ki, ugyanis új, sokkal nagyobb felelősséggel járó megbízást kaptam, ami nagyon izgalmas volt számomra. Már nem csak kommentátori feladataim voltak, hanem egy néhány fős csapattal együtt mi dolgoztuk ki a műsorok koncepcióit. Egészen olyan apróságokról is mi döntöttünk, hogy milyen grafikák jelenjenek meg a közvetítések során, illetve milyen betűtípust használjunk ezeken a grafikákon. Tavaly decembertől aztán ismét elkezdtem együtt dolgozni Balogh Tamással, a Brentford játékosmegfigyelő-hálózatához csatlakoztam, eleinte még nem főállásban, de most nyártól immár teljes munkaidőben fogok dolgozni az angol klubnál. Emellett idén megszereztem az UEFA B licencet is, de nem azért tanultam, mert edzői ambícióim lennének, egyszerűen csak szerettem volna tágítani a futballal kapcsolatos tudásomat.

- Nem hiányzik a futball? Szoktál még egyáltalán focizni bármilyen szinten is?

Egyáltalán nem hiányzik a futball, nem is szoktam még csak baráti szinten sem focizni. Van azonban egy dolog, ami nagyon hiányzik a futballból, az pedig az öltözői hangulat. Ezt az érzést csak az ismerheti, aki futballozott valaha olyan jó közösségben, ahol megvolt az a szavakkal nehezen leírható atmoszféra az öltözőben, amit semmivel sem lehet pótolni. Annak idején a Vidinél ilyen volt az öltözői hangulat és szerintem ez lehetett a sikerünk egyik titka. Lehet, hogy nem mi voltunk a legjobb futballisták, de minden meccsen úgy mentünk ki a pályára, hogy egymásért és a klubért mindent megteszünk. Amikor a csapattársaid nem csak szimplán a csapattársaid, hanem egyben a barátaid is, akkor tényleg nem számít más, csak a közös siker.

Szerencsés vagyok, mert nagyon sok évet ilyen öltözői légkörben tölthettem el és ez az érzés nagyon hiányzik. Ennek a remek vidis öltözői légkörnek nem csak a játékosok voltak részesei, hanem a stábtagok is. A masszőrök, akikkel edzések előtt/után és az edzőtáborokban is hosszú órákat töltöttünk el, a kitmanek, akik szintén sokat segítettek nekünk, így tényleg csak a labdarúgásra kellett koncentrálnunk. Titeket a kommunikációról is mindenképp ide sorollak, hiszen minden meccs előtt és után mindig ott voltatok velünk, a hétközi edzésekről és edzőtáborokról nem is beszélve. Na ez a légkör nagyon hiányzik. De maga a foci az egyáltalán nem.

- Szoktad tartani a kapcsolatot a régi csapattársakkal?

A munkámból kifolyólag szerencsére nagyon sok korábbi vidis csapattársammal tartom a kapcsolatot, hiszen így vagy úgy, de a többség a futballban maradt és amikor játékosokat kell feltérképeznem, akkor gyakran van kapcsolat köztük és a volt csapattársaim között. Az elmúlt fél évben a teljesség igénye nélkül az alábbi játékosokkal beszélgettem: Calatayud, Sándor Gyuri, Juhász Roli, Tóth Balázs, Nikolics, Mitrovics, Trebotic, Caneira, Brachi. És ezek a beszélgetések mindig felidézik bennem azokat a nagyszerű éveket, amelyeket a Vidiben játékosként tölthettem el. De most, ahogy veled beszélgetek is nagyon sok szép emlék jön elő.

- Nyomon követed még a Vidi eredményeit?

A Vidi eredményeivel kapcsolatban naprakész vagyok. Sajnos mérkőzéseket ugyan csak ritkán van alkalmam teljes egészében megnézni, mert rengeteg időt vesz el a munkám, de a telefonomba be van állítva minden értesítés a Vidivel kapcsolatban, így meccsnapon azonnal tudom a csapat felállását, az eredményt, a gólszerzőket és a tabella állását is. Tisztában vagyok azzal, hogy sokkal több magyar játékos van most a csapatban és egyre nagyobb a hangsúly azon, hogy tehetséges, fiatal magyarok egyre több lehetőséget kapjanak. Külön öröm számomra az, hogy Pető Tamás – akire mindenképp barátomként tekintek – fia is bemutatkozhatott már a Vidiben, sőt megszerezte első gólját is. Nagyon fontos az, hogy a klub történelme ne merüljön a feledés homályába és ezért ti nagyon sokat tesztek, például az ilyen és ehhez hasonló interjúkkal. De nekünk, korábbi Vidi-játékosoknak is megvan a magunk felelőssége, az egyik ilyen az az, hogy nyomon követjük a csapat eredményeit és amennyiben felkérnek minket arra, hogy adjunk interjút a vidis évekről, akkor azt örömmel tesszük.

Egy nagy klub attól lesz igazán nagy klub, hogy sok szurkoló áll a csapat mögé, és együtt, közösen lesznek egyre nagyobbak és egyre sikeresebbek. Erre egy példa a 2012-es év, amikor együtt, közösen értünk el komoly sikereket az Európa Ligában. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy lett egyre több szurkoló a stadionban és rengeteget ünnepelhettünk közösen, a csoportkörben pedig már teljesen megtelt a régi Sóstói Stadion és a drukkerek minden meccsen felejthetetlen hangulatot teremtettek. Természetesen azt is örömmel láttam, hogy a csapat a tavalyi nehéz szezon után idén újra kiharcolta a nemzetközi kupában való indulás jogát. Bízom benne, hogy sok szép sikert ér el a Konferencia Ligában a Vidi. Nagyon szurkolok a csapatnak, amely örökre különleges helyet foglal el a szívemben! Hajrá, Vidi!

Mi pedig ezúton is boldog születésnapot kívánunk a klub nevében! Isten éltessen, Oli!