"Felemelő érzés volt 40 ezer ember előtt pályára lépni"

Kezdjük a neveddel. Több interjú is Denielként ír rólad. Most akkor Dániel vagy Deniel?

Természetesen Dánielként vagyok anyakönyvezve. A szerbeknél (kapusunk magyarországi szerb édesapa és szerbiai magyar édesanya harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot - a szerk.) a nagyapa után kapjuk a nevünket, aki nálunk Dániel volt és a szüleim szerették volna, ha ezt továbbviszem. Mivel én voltam a kicsi, engem Deninek szólítottak, ebből lett a Deniel. Az otthoniak és akik közel állnak hozzám a mai napig Deninek becéznek.

Mesélj kicsit a kezdetekről, hány éves korodban és hol kezdtél futballozni?

Egy Szeged melletti kis faluból, Újszentivánból származom. Négyévesként a Tisza Volánban kezdtem el focizni, a szüleim vittek minden nap edzésre. Később SZEOL SC lett a klub neve, egészen 16 éves koromig itt nevelkedtem és lépegettem évről évre feljebb. Volt egy nagyon jó korosztályunk, a 2001-es, ez a társaság 8-10 évig együtt edzett, együtt nőttűnk fel és egyre jobban szerepeltünk a bajnokságokban.

Ha jól tudom, sok poszttársadhoz hasonlóan te sem kapusként kezdted.

Így van, először én is a mezőnyben kezdtem, csatár voltam. Egyszer a kapusunk nem tudott eljönni egy tornára és bennem volt a legtöbb bátorság, elvállaltam a posztot. Egész jól sikerült a torna, nekem is jól ment a védés, így megtetszett a kapus poszt, az ezzel járó izgalmak, kihívások és ott ragadtam. Néha azért még hiányzik a góllövés (nevet).

Szegeden több labdajátéknak is nagy hagyományai vannak. Gondolkodtál azon, hogy más sportágban is kipróbálhatnád magad?

A Pick Szeged miatt időnként elgondolkodtam a kézilabdán. Mikor sokáig ugyanazt a sportot űzi az ember van hogy besokall, ráun és kell valami változatosság. Ekkor jött a gondolat, hogy kipróbálhatnám magam kézilabdakapusként is. De soha nem jött el ez a pillanat, megmaradt csak gondolatnak, mindig gyorsan visszatértem a focihoz.

Van-e példaképed, illetve kedvenc kapusod?

Igen, a Barcelona hálóőre, Marc-André ter Stegen. Nagyon szeretem a stílusát, ez a stílus áll hozzám a legközelebb. A vérében van a német kapusiskola, legjobban mégis a lábjátékát szeretem. Szerintem lábbal ma ő a legjobb, legstabilabb kapus az egész világon.

2017-ben kerültél Szombathelyre Király Gábor Nemzetközi Kapusiskolájába. Hogyan emlékszel az ott töltött időre?

Így van, mindössze 16 évesen átköltöztem az ország másik felébe, ráadásul a szüleim nem tudtak jönni, nem hagyhatták ott a családi vállalkozást. Kollégiumba költöztem, mindent egyedül kellett csinálnom, gyorsan felnőttem. Persze volt sok segítségem, Király Gabiéktól és a kollégiumi társaimtól is rengeteg támogatást kaptam.

Ekkor néhány napos tanulmányút keretében eljutottál a Bayer Leverkusen és a Hertha BSC csapataihoz is. Mit tudtál náluk ellesni?

Elsősorban a külföldi mentalitást és a profizmust. Nem is kell mondanom, mennyire precízek mindenben a németek, így 4-5 nap alatt is sokat tanultam. A Leverkusennél az első csapat játékosai is lőttek nekem kapura, köztük Moussa Diaby (korábban a PSG-vel francia bajnok, jelenleg az Aston Villa támadója). Egy ilyen élmény mindig feldobja és motiválja az embert. Számomra is rengeteget jelentett.

Szombathely után jöttek a dunaszerdahelyi évek, Csallóközbe hogy kerültél?

Éppen csapatot kerestünk, amikor egy nap Király Gabi szólt, hogy a DAC harmadik számú hálóőrt keres és lehetőségem van próbajátékon megmutatni magam. Elmentem, szerencsére pozitív benyomást tettem, így leigazoltak. Sikerült bekerülnöm a csapatba, talán kis szerencsével és nagyobb rutinnal még többre is juthattam volna Dunaszerdahelyen.

Mit tartasz eddigi pályafutásod legnagyobb sikerének?

Egyértelműen a DAC színeiben megvívott Európa Konferencia Liga-mérkőzéseket. Különösen a 2022-es Steaua Bukarest elleni idegenbeli meccset, ahol ugyan 1-0-ra kikaptunk, de ilyen fiatalon 40 ezer ember előtt pályára lépni felemelő érzés volt. Azért edzek minden nap, hogy ezt újra átélhessem.

Dunaszerdahely után télen érkeztél Fehérvárra. Mik a rövid- illetve hosszútávú céljaid a Vidinél?

Rövidtávú célom, hogy minél több meccsen játszhassak, előbb az NB III-ban, majd az első csapatban. Addig is szeretnék minden nap fejlődni és tanulni. A társaim nagyon segítőkészek, Tóth Balázstól és Emil Rockovtól is rengeteget tudok ellesni. Hosszútávú célként szintén az állandó játéklehetőséget mondanám, egyre magasabb szinten. Remélem, sikerül elkapni egy jó szériát, utána pedig ebből tudok majd továbblépni a következő célok felé.