Kapusedzőnkkel, Hegedüs Ferenccel a kapusok felkészítéséről, az edzésmódszerek fejlődéséről és Tóth Balázsról is beszélgettünk. Interjú.
A kapusok és a kapusedző mindig egy kicsit külön "csoport" a csapaton belül. Mesélj arról, hogy néznek ki a ti edzéseitek a felkészülés alatt, milyen gyakorlatokat végeztek?
Valóban, a felkészülés és a versenyidőszak alatt is kissé máshogy épül fel a mi hetünk, mint a mezőnyjátékosoké. Jelenleg sokkal többet dolgozunk külön a kapusokkal, akiknél - a mezőnyjátékosokhoz hasonlóan - nagyon fontos, hogy jó erőben legyenek a szezon kezdetére. Hogy ezt elérjük, figyelünk rá, hogy megfelelő legyen a láberő, a dinamika és a gyorsaság. Ezért vannak a szökdelések, a lábdinamikus gyakorlatok és próbáljuk ezeket, amikor csak lehet, labdával elvégezni. Emellett olyan szituációkat is gyakorlunk, amik a mérkőzéseken is előfordulnak.
Az előző idényben Tóth Balázs remekelt, teljesítménye nagyban hozzájárult a negyedik hely eléréséhez. Nála mi lehet a cél egy ilyen kiugró szezon után?
Balázzsal dolgoztunk már együtt Csákváron, igaz, abban az időszakban én nem kapusedző voltam, hanem technikai vezető. Már akkor is felfigyeltem a teljesítményére mind az edzéseken, mind a mérkőzéseken, mondhatom, hogy jól ismerem. Szeretnénk legalább olyan jó szezont összerakni, amilyen a tavalyi volt, sőt, kicsit még előre is lépnénk. Célunk, hogy ott legyen a válogatott keretben és minél jobb pozíciót harcoljon ki magának. Ezért dolgozunk, hogy a válogatottnál és a Vidinél is jó teljesítményt nyújtson.
Tóth Balázsnak Dala Martin és Veszelinov Dániel személyében két fiatal váltótársa van. Rájuk milyen szezon várhat és miben fejlődhetnek?
Fejlődni mindig mindenben lehet és kell is. Dala Martint gyerekkora óta ismerem, azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal együtt dolgoztunk. Ő fiatal kapus, aki tavaly már felnőtt rutint szerzett az NB II-es Nyíregyházában. Figyelemmel kisértem a teljesítményét, jót tett neki az az év, rengeteget lépett előre. Erősségei közé tartozik a lábbal való játék, ami Tóth Balázsról és Veszelinov Dánielről ugyanígy elmondható, szerencsések vagyunk, hogy három ilyen kapusunk van. Visszatérve Martinra és Danira, nekik elsősorban meccsrutint kell szerezniük, igyekszünk már az edzőmérkőzéseken is több lehetőséget adni nekik. Fontos, hogy a helyezkedésük és a döntéshozataluk rendben legyen, ezeket próbáljuk edzésen is minél többet gyakorolni.
Te magad is kapus voltál. Mennyit fejlődött a kapusok képzése az aktív játékoskorodhoz képest?
Rengeteget fejlődött! Amikor gyerek voltam, még nem volt külön kapusedző. Emlékszem, labdaszedő voltam a felnőtt csapat mérkőzésein és a kapu mögött volt egy nagy szivacs. Petry Zsolt volt akkor a Vidi kapusa és ahogy vetődött a lövésekre, próbáltam én is utánozni a szivacson. Nagyjából így tanultam meg védeni. Később, amikor a Vidinél a felnőtt csapathoz kerültem, akkor volt először kapusedzőm. Ember nem szökdelt annyit a gátak felett, mint mi és persze rúgtak is nekünk – ezek voltak a fő gyakorlatok. Most már sokkal több mindenre kell odafigyelni, sokkal több dolgot tudunk fejleszteni a kapusoknál és mindig a meccsszituációkból indulunk ki, ezek alapján dolgozzuk ki az edzésterveket. A stábon belüli feladataink is mások, mint régen voltak. Sokkal jobban belevesznek minket a közös munkába, legyen szó akár egy pontrúgás-szituáció védéséről, akár a kapustól induló labdakihozatal megtervezéséről.
Mi kell ahhoz, hogy az idény végén azt mondhasd, sikeres szezont zártatok a kapusokkal?
Nehéz kérdés. Akkor lesz sikeres a szezonunk, ha a kezdő kapusunk végig nagyon jó átlagot tud hozni és minden mérkőzésen magabiztosságot ad a társainak. A nagyon jó átlag mellett fontos, hogy mindig legyenek felfelé kiugró teljesítmények. Azt is sikernek értékelném, hogy ha a kezdő kapusunk bármilyen okból nem lesz bevethető, a helyettese is meg tudja oldani a feladatát. A védelem ne érezze, hogy kapuscsere volt, hanem ugyanúgy tudjanak játszani tovább, ugyanolyan bizalom legyen a beugró felé, mintha a kezdő kapus állna a gólvonal előtt.
Szerző: Csik Tamás
Fotó: fehervarfc.hu