A Siófok a mezőny második feléhez tartozik, de sok döntetlenje mutatja, a favoritoknak sincs könnyű dolguk ellene.
Ha nyár, akkor Siófok - és ha őszre előrehozott tavasz, akkor szintén. Nem meglepő, hogy több, nagy táborral büszkélkedő csapat is szereti a Balaton partján indítani a szezont: napfény, meleg, tó, kellemes foci... A Ferencváros és a Vidi történetében is előfordult, hogy kérte a sorsolásnál, Siófokon kezdhessen, az utóbbi szezonokban ez nekünk adatott meg, más kérdés, hogy a sok ígérkező kellemetességből aztán pont az nem valósult meg, ami a legfontosabb lett volna. Tavaly döntetlennel és markáns szurkolói véleménnyilvánítással indítottunk, de ezt könnyen feledtük aztán a bajnoki cím ünneplésekor... Idén már a "kezdet" meghatározás sem stimmelt, hiszen az első fordulóban esedékes meccset elhalasztottuk, de ez nem jelentette azt, hogy jobban sikerült később - végül 0-0 lett.
Benne van ebben a két eredményben az, ami miatt mégsem olyan jó dolog a Siófokkal játszani. A kiscsapat hagyományosan a mezőny második feléhez tartozik (tizenkilenc eddigi élvonalbeli idényéből tizenháromszor nem volt az első tízben), általában nincsenek nagy nevű sztárjai, de keményen küzd minden pontért és bravúrokra is képes. Esetében ez sokszor már egy döntetlennel megvalósul, nincs ez másként most sem: figyelemre méltó, hogy a Vidin kívül a Debrecen, a Paks, a Honvéd és a Pécs sem tudta legyőzni, pedig a bajnokság állása, valamint a papírforma alapján ezek jobb csapatok nála. A ZTE és a Vasas elleni ikszre már nem biztos, hogy büszkék Siófokon, de legalábbis azok a pontok hiányozhatnak a végelszámolásnál.
Hogy hasonló helytállásra képes legyen egy csapat, leginkább hátul kell stabilnak lennie, a tételt igazolja is a Horváth Károly-Mihalecz István tandem által felkészített együttes, 16 kapott góljánál jobb mutatója csak az első négy helyezettnek, és a Fradinak van e pillanatban. Hatszor kikaptak ugyan de négyszer csak egy góllal. Hanem ami a góllövést illeti... 12 találat legfeljebb a totóban fizet jól. Ennél még az utolsó ZTE is többet szerzett, a Siófok hét meccsen gól nélkül maradt, ötször csak egy gólt lőtt. Házi gólkirálya jelenleg Melczer Vilmos, 5 gólja nem is rossz, kissé árnyalja a képet, hogy ebből hármat ugyanazon a meccsen megítélt három tizenegyesből lőtt a Kaposvárnak.
A Siófok legtöbbet szereplő játékosai között találunk régi ismerősöket, Milinter Árpád, Fehér Zsolt (mindketten egy meccset hagytak ki ősszel) volt a Vidi játékosa is, de nem kell bemutatni a fehérvári nevelésű Lattenstein Norbertet sem. Ha nem is kell esetükben extra motivációt feltételezni, abban biztosak lehetünk, hogy a Siófok nem adja olcsón a bőrét. Idegenben eddig a vereség-döntetlen sorminta szerint alakult az idényük, és legutóbb kikaptak Kecskeméten... Mivel ez nem matematika, nem kell elkönyvelnünk, hogy a Vidi otthonában pontot szereznek, pláne, hogy az előző négy évben ez egyszer sem sikerült nekik, de azért könnyű meccsre ne készüljünk a táblázat 14. helyezettje ellen.
Szerző: Somos Zoltán