Egykori klasszis védőnk - aki korábban a Bordeauxban is játszott - beszélt a csütörtöki meccsről, a Fehérváron eltöltött éveiről, jelenlegi életéről és a "fantasztikus" Vidi-szurkolókról.
Marco Caneira 2011 nyarán igazolt a Vidibe, és 3,5 évig volt csapatunk játékosa. Ez idő alatt két bajnoki ezüstérmet, egy bajnoki aranyérmet, egy Szuperkupa-győzelmet és egy Ligakupa-győzelmet szerzett. A legnagyobb sikernek azonban a 2012-es EL-menetelést tartja az egykori kőkemény védő, akit telefonon értünk utol Portugáliában. Marco a tőle megszokott közvetlen, baráti stílusban adott exkluzív-interjút honlapunknak a csütörtöki Vidi - Bordeaux EL-visszavágóval kapcsolatban, hiszen a 2000-es évek elején a francia sztárcsapatban is megfordult.
- Immár több mint két éve, hogy távoztál a Viditől. Hogy alakult 2015 után a pályafutásod, illetve mivel foglalkozol manapság?
2015 januárjában közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet a Vidivel, ezzel egy időben pedig a pályafutásomat is befejeztem, ezt követően már nem szerepeltem más csapatban. Nyilván nem volt könnyű meghozni ezt a döntést, hiszen 20 év után akasztottam végleg szögre a stoplist, de ilyen az élet, tudtam, hogy egyszer majd eljön ez a pillanat is. Azóta szinte minden időmet a családommal és a barátaimmal töltöm, ugyanis amíg aktív labdarúgó voltam, nem mindig tudtam annyi időt a szeretteimmel tölteni, amennyit szerettem volna. Néha azért hiányzik még a labdarúgás, de összességében nagyon jól érzem magam.
Elképzelhetőnek tartod, hogy esetleg a jövőben mondjuk edzőként dolgozz?
Nem, egyáltalán nincsenek ilyen terveim. Sosem készültem arra, hogy edző legyek, és nem érzem azt, hogy ez a dolog bármilyen szinten is motiválna. Azt nem tartom kizártnak, hogy a későbbiekben valamilyen szinten a labdarúgásban dolgozzak, de az biztos, hogy vezetőedző nem leszek (nevet).
2002 és 2004 között a Bordeaux labdarúgója voltál. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra?
A Bordeaux Franciaország egyik legnagyobb klubja. 23 évesen kerültem oda, először kölcsönbe, és bár nem számítottam akkor már tapasztalatlan játékosnak, így is rendkívül sokat tudtam ott fejlődni. Bordeaux egy viszonylag csendes város, de ugyanakkor nagyon szép hely, ahol az emberek imádták, és a mai napig imádják a labdarúgást. Szép időszaka volt karrieremnek a Bordeauxban töltött közel két év, ahonnan aztán sikerült magasabb szintre lépni, hiszen Franciaországból Spanyolországba, a Valenciához kerültem.
2011 nyarán igazoltál a Vidibe, ahol 3 és fél évet töltöttél el. Milyen volt Székesfehérváron játszani?
Nagy élmény volt Paulo Sousával együtt dolgozni. Abban az időszakban az egyik kiemelt feladatunk az volt, hogy segítsünk egy kicsit megváltoztatni a klub mentalitását, hogy a nemzetközi porondon még sikeresebb tudjon lenni a Vidi. Ennyi év távlatából visszatekintve azt mondhatom, hogy 2012-ben a klub történetének egy új fejezetét kezdtük el közösen írni. Ennek a fejezetnek nem csak a csapat, de a szurkolók és természetesen a tulajdonos is részese volt, számomra pedig hatalmas élményt jelentett mindaz, amit közösen véghezvittünk. Csodálatos éveket töltöttem a Vidiben, melynek természetesen a 2012-es EL-menetelés volt a csúcspontja. Igazán sikerre éhes játékosokból és szakmai stábból állt a Vidi, mérkőzésről mérkőzésre lettünk egyre jobbak, hétről hétre fejlődtünk. Nehéz út vezetett a csoportkörig, egyetlen párharc előtt sem mi voltunk kikiáltva az esélyesnek, de hittünk magunkban, bíztunk egymásban, az utolsó percig küzdöttünk, és mindenki hozzá tudott tenni a sikerhez. Büszkén tekintek vissza a Vidiben eltöltött éveimre.
Mennyire lepett meg a Bordeaux – Vidi párharc első mérkőzésének végeredménye, illetve mit vársz a csütörtök esti visszavágótól?
Természetesen nyomon követem volt csapataim sorsának alakulását, és meg is néztem a múlt heti találkozót. Őszintén mondom, nem lepett meg, hogy a Vidi szoros eredményt ért el idegenben. Hatalmas esély kapujában áll a csapat, rendkívül kedvező helyzetből várhatja a visszavágót. Úgy gondolom, hogy a fantasztikus szurkolótábor segítségével képes lehet kiharcolni a továbbjutást a fehérvári együttes. Emlékszem, hogy annak idején nekünk is hatalmas motiváció volt az, hogy a szurkolók 12. emberként segítettek bennünket, és ismerve a vidisták fanatizmusát, biztosra veszem, hogy csütörtökön is szenzációs hangulatot fognak varázsolni a Pancho Arénába.
Szerző: Wéninger Ákos
Fotó: vidi.hu, Adam Davy