"Mindig remek meccseket játszottunk a Honvéddal"

Novath György igazi Honvéd specialistának mondható, hiszen a Videoton FC csapatából ő lőtte a legtöbb gólt - szám szerint 5-öt - a fővárosiak hálójába. Góljait 1978-1986 között hozta össze, az elsőt az 1978-1979-es bajnokság 12. fordulójában szerezte. Több szempontból is fontos volt ez a meccs, hiszen ez volt Novath első NB I-es gólja, és ez a bajnoki volt az első villanyfényben lejátszott mérkőzés a Sóstón, valamint az eredményjelző is ekkor debütált.

Érdemes felidézni a gól körülményeit a klub krónikásának feljegyzéseiből. Botos István így emlékszik erre az őszi napra: "Fejes Novath elé játszott, a fiatal csatár saját térfelének közepéről megiramodott, aztán futtából, 17 méterről hatalmas gólt lőtt a kapu bal oldalába, a léc alá. Remek csatárteljesítmény volt."

Az 1981-'82-es szezon őszi és tavaszi meccsén is betalált a Honvéd ellen, majd az 1983-'84-es és az 1986-'87-es bajnokságban volt még eredményes. Novathnak mindegy volt a helyszín, a Sóstón 3, a Bozsik Stadionban 2 gólt szerzett.

A teljes élvonalbeli pályafutását a Vidinél töltő, 54 éves egykori csatár 255 bajnoki mérkőzést játszott a csapatban, ezeken 45 gólt szerzett, a többi sorozatot is figyelembe véve, összesen 67-ig jutott 12 székesfehérvári szezonjában. Novath Györggyel a vasárnapi Honvéd elleni mérkőzés apropóján beszélgettünk.

Hogy emlékszik vissza erre az Ön és a klub életében is fontos őszi napra, egyáltalán a Honvéd elleni mérkőzésekre?

Nagyon fiatal voltam akkor, örültem, hogy bekerülhettem a csapatba. Egy remek Honvéd ellen játszottunk, ami egyébként igaz volt a későbbiekben is rájuk. Garaba Imrét, Nagy Antalt vagy Gujdár Sándort bizonyára senkinek sem kell bemutatni. Végig jó mérkőzéseket vívtunk, a budapesti csapatok ellen pedig amúgy is mindig különösen készültünk.

Ha az önmagában meghatározó UEFA-kupa sorozatot nem számoljuk, voltak kiemelten fontos bajnoki meccsek a Vidinél töltött több, mint egy évtizede alatt?

Nem igazán akarok különbséget tenni, minden mérkőzésre szívesen emlékszem vissza, lehetett az akár a Ferencváros, a Pécs vagy éppen a Debrecen ellen.

Egész NB I-es pályafutását piros-kék mezben játszotta végig, közben gondolt azért arra, hogy eligazoljon a Vidiből?

Az Ikaruszos gyermekéveken kívül valóban végig a Vidiben fociztam. Többször is szóba került, hogy eligazolok, de végül mindig maradtam. A legfájóbb talán, hogy Franciaországba nem tudtam elszerződni, mert akkor még csak a 30 év feletti játékosokat engedték ki, és én 27 voltam, amikor erre lehetőségem lett volna.

Az akkori csapatból ki tudna emelni valakit, kivel volt a legjobb együtt játszani, edzői közül kinek köszönheti a legtöbbet?

Mindenkivel jól éreztem magam a pályán, és azon kívül is, a legjobb labdákat talán Burcsa Győzőtől kaptam. A legkiválóbb edzőm vitán felül Kovács Ferenc volt, aki hol kért, hol követelt a játékosoktól, miközben sok dologban engedett is, és az eredmények bizonyították: értett a nyelvünkön.