HU
A pénteki Szuperkupa-győzelem után a két fiatal labdarúgó történelmet írt, ők ugyanis minden idők legeredményesebb Vidi-játékosai.
A játékosok az elért sikerekről
Magyar bajnoki bronz-, ezüst-, aranyérem, Magyar Kupa ezüst- és aranyérem, két Ligakupa aranyérem, két Szuperkupa ezüstérem és egy aranyérem. Felsorolni is nehéz, mi mindent nyert az elmúlt öt évben Nagy Dani és Horváth Gábor a Videotonnal. Mindkét játékos 2003-ban mutatkozott be az élvonalban. Kispera 2003. május 17-én, egy Békéscsaba - Videoton találkozón szerepelt először NB I-es mérkőzésen, ráadásul egyből kezdőként. Nagy Dani pedig 2003. október 19-én debütált az élvonalban, méghozzá egy Sopron elleni győztes meccsen.
"Emlékszem arra a mérkőzésre, mintha tegnap lett volna. Negyedóra lehetett hátra a találkozóból, vezettünk 1-0-ra és "Dodi" (Magasföldi József) helyére álltam be" - emlékezett vissza honlapunknak Nagy Dani. "Nagyon büszke vagyok arra, hogy Kisperával együtt, ilyen fiatalon mindent megnyertünk a Vidivel, amit Magyarországon meg lehet nyerni. Megmondom őszintén, nem hittem volna 4-5 éve, hogy most ilyenekről fogunk beszélgetni, hiszen akkoriban nem az volt a kérdés, hogy milyen trófeát nem nyertünk még meg itthon, hanem az, hogy lesz-e egyáltalán Videoton. De ez egy másik történet és örülök annak, hogy most arról kell beszélnem, hogy milyen érzés mindent megnyerni Magyarországon."
"Csatlakozom Danihoz, én is rettentően büszke vagyok mindarra, amit a nevelőegyesületemben elértem."-
A volt edzők a játékosokról
Természetesen megkérdeztük Müller Csabát is, hogyan emlékszik vissza Nagy Danira és Kisperára.
"Nem csak edzőjük, hanem tanáruk is voltam a srácoknak, hiszen mindketten a Tóvárosi Általános Iskolába jártak, vagyis 6-7 évet foglalkoztam velük a focipályán és a suliban egyaránt. Emlékszem, nálam kezdtek el focizni nagypályán a serdülőben, majd pár év múlva - az U17-es csapatban - ismét én lettem az edzőjük és még 3 évig dolgoztunk együtt. Az a helyzet, hogy ők már gyerekkorban is nagyon tehetségesek voltak. Úgy emlékszem, 10 évesek lehettek, amikor megnyertük az Országos Diákolimpia döntőjét a Tóvárosi sulival. Már ekkor látszott, hogy magasan kiemelkednek a korosztályukban tehetségükkel és én biztos voltam benne, hogy élvonalbeli labdarúgók lesznek. A tehetségük mellé ugyanis
ritkán látható szorgalom párosult. Nagy Danival kapcsolatban egy dolgot sajnálok a mai napig nagyon, hogy a korosztályos válogatottak edzői nem ismerték fel, hogy a posztján az egyik legtehetségesebb labdarúgó. Abban az időben főleg az MTK-ból kerültek be a korosztályos válogatottakba a játékosok, sajnos a vidékieknek sokkal kevesebb esélyük volt erre. Emlékszem, egyszer Pesten megvertük az MTK-t 2-1-re, mindkét gólunkat Nagy Dani lőtte. A meccs után odajött hozzám Ubrankovics Mihály, aki akkoriban az U19-es válogatott edzője volt, és azt mondta, hogy nagyon tehetséges játékos a Nagy Dani - csak kár, hogy olyan alacsony.
Szinte mindegyik fiatal játékosomnak, akikkel most foglalkozom, elszoktam mesélni, hogy amikor Nagy Daniékkal az U19-es bajnokságban bronzérmet nyertünk, sokáig mostoha körülmények között tudtunk csak készülni. Akkoriban építették újjá a Sóstói Stadiont, úgyhogy csak a Bregyóban tudtunk edzeni. Számtalanszor előfordult, hogy a felnőtt csapat edzett a pályán, mi pedig a pálya mellett, a fák között tudtunk csak gyakorolni. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, hogy lássák a maiak, hogy nem csak az infrastruktúrán múlik az, hogy valakiből élvonalbeli labdarúgó lesz, hanem fontos a tehetség mellett a kitartás, elhivatottság és mindenek előtt a szorgalom. És ezek azok a dolgok, melyek Nagy Daniban és Kisperában is megvoltak. Úgy gondolom, ezek miatt lehetnek ők most a Vidi legsikeresebb játékosai."
Sikerült megszólaltatnunk Csank Jánost is, aki Nagy Dani első NB I -e
"Egy rendkívül gyors, technikás és ami a legfontosabb, eszes játékos Nagy Dani, ezért is mutatkozhatott be viszonylag fiatalon, alig 19 évesen az élvonalban. Edzéseken mindig a legszorgalmasabbak közé tartozik, a pályán pedig igazi csapatember, akire sosem volt jellemző, hogy egyénieskedni vagy "villogni" szeretne, mindig a csapat érdekét tartotta szem előtt.
Horváth Gábor egy jó értelemben vett tipikus bekk, aki ráadásul az ellenfél kapuja előtt is veszélyes tud lenni, hiszen remek bal lába van és a fejjátéka is tökéletes. Ráadásul, ahogy láthattuk, egy erősebb, külföldi bajnokságban is képes megállni a helyét."
A játékosok az emlékezetes mérkőzésekről
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az elmúlt 8 évben, melyek voltak a legemlékezetesebb mérkőzései Daninak és Kisperának.
"Az egyik legemlékezetesebb mérkőzésem, egy 2005-ös hazai, Nyíregyháza elleni találkozó volt, melyen 5-3-ra nyertünk, és csereként pályára lépve két gólt szereztem. Ez volt egyébként az első két gólom az élvonalban, ezért is maradt meg bennem annyira." - árulta el Nagy Dani. "Ugyancsak emlékezetes találkozó volt a 2006-os Újpest elleni meccsünk, amit a Puskás Stadionban rendeztek, és ott is sikerült gólt lőnöm csereként beállva."
"Én is egy emlékezetes mérkőzésen szereztem meg az első NB I-es gólomat. - vette át ismét a szót Kispera. Sopronban játszottunk, és a félidőben léptem pályára 1-0-ás hátrányban. 10 perccel a befejezés előtt sikerült egyenlítenem, azonban a 93. percben jött a hidegzuhany és végül kikaptunk. A 2009-es Kecskemét elleni, idegenbeli 6-3-as győzelmünk is nagyon emlékezetes, ott ráadásul Dani is gólt szerzett és én is. És persze a 2006-os Magyar Kupa-döntő is a kedvenc meccseim közé tartozik, meg a két Ligakupa-döntő és most már a pénteki Szuperkupa-döntő is. Bízom benne, hogy a sor tovább folytatódik, és jövő hét csütörtökön már a Sturm Graz elleni BL-selejtező is ott lesz a kedvenc meccseim között."
| NB I-es mérkőzések száma: 143 | ||
Név: Nagy Dániel| NB I-es mérkőzések száma: 134 | ||
Név: Horváth Gábor
Author: Wéninger Ákos
