A Vidi II csapatkapitánya - Móri Tamás - a Paks elleni felkészülési mérkőzést betegség miatt kihagyta, szerdán azonban már ismét pályára léphet.
- Kezdjük a legfontosabb kérdéssel. Hogy érzed magad?
Köszönöm szépen már sokkal jobban. Még múlt hét pénteken lázasodtam be, emiatt a szombati Paks elleni felkészülési mérkőzést is ki kellett hagynom. Még egy kicsit küzdök a torokfájással, de egyébként már teljes erőbedobással részt veszek az edzéseken és várom a szerdai, Mezőkövesd elleni barátságos mérkőzést.
A pályán - és azon kívül is - a csapatkapitány feladata összefogni a csapatot. | ||
- Csapatkapitányként mi a meglátásod, hogy halad a csapat a felkészüléssel?
Úgy érzem, remek ütemben haladunk. Igen komoly edzésmunkát végzünk, ráadásul naponta két alkalommal. Ehhez, ha hozzávesszük, hogy hetente két felkészülési meccset is játszunk, akkor elmondhatjuk, hogy hasonló terhelést kapunk, mint az NB I-es labdarúgók. Itt jegyezném meg, hogy Hartyáni Gabi bá' még a Gázszerben volt edzőm az NB I-ben, és bizony most is ugyanolyan komolyan készülünk a tavaszi rajtra, mint egykor az élvonalban.
- Sokban különbözik a téli és a nyári felkészülési időszak a ti szempontotokból?
Nagy a különbség. Egyrészt nálunk az NB II-ben a nyári pihenő tovább tart, mint az NB I-es szünet. Másrészt nyáron végig füves pályán készülünk, télen azonban időnk nagyrészét műfüvön töltjük. Annak ellenére, hogy a felcsúti műfüves pályák az őszi felújítást követően világszínvonalúak lettek, azért továbbra is sokkal jobban igénybe veszi az ízületünket ez a talaj, mint a hagyományos füves pálya.
- Jövő héten utaztok Ausztriába négy napra. Fontos egy NB II-es csapat számára is az, hogy edzőtáborba vonuljanak a játékosok?
Ez az egyik legfontosabb része szerintem a felkészülésnek. Persze, ismerjük már egymást a játékostársakkal, de ritkán van arra lehetőség, hogy a csapat valamennyi tagja néhány napig minden időt együtt töltsön. Egy ilyen pár napos edzőtábornak olyan közösségformáló hatása lehet, amit szerintem semmi mással nem lehet elérni. Gondolj csak bele, egy fárasztó nap után este leülünk egy nagy terembe, kártyázunk hatan-nyolcan, beszélgetünk egy nagyot és jól érezzük magunkat. Biztos vagyok benne, hogy a most is meglévő csapategység még szorosabb lesz.
Author: Wéninger Ákos