Juhász vs. Torghelle - páros interjú az ezüstcsata előtt

Szombaton 18 órakor kezdődik Felcsúton, a Pancho Arénában a Vidi - MTK ezüstrangadó. Ennek okán páros interjút készítettünk az MTK támadójával, Torghelle Sándorral, valamit csapatkapitányunkkal, Juhász Rolanddal, akikről közismert tény, hogy nagyon jó barátságban vannak egymással.

- Hogyan emlékeztek vissza az első egymás elleni találkozásra a pályán?

Torghelle Sándor: Magára a mérkőzésre nem emlékszem, de Roli göndör hajára igen. Én még a Honvédban játszottam, Roli az MTK-ban, viszont mindketten csatárok voltunk akkor, szóval ritkán helyezkedtünk egyszerre a pálya egyazon részén.

Juhász Roland: Amennyire emlékszem, már fiatalon is egy nagyon agresszív, kellemetlen támadó volt, aki bátran belement a párharcokba, ugyanúgy, mint manapság.

- És az első közös meccsre?

Torghelle Sándor: Először az U21-es válogatottban szerepeltünk együtt, klubszinten pedig a 2003-as Fradi elleni Szuperkupa-döntőn játszottunk együtt az MTK-ban.

Juhász Roland: Az U21-es válogatottban játszottunk először együtt, de akkor még nem voltunk barátok. Ismertük egymást, de a barátságunk az MTK-s időszak alatt mélyült el, valamint a felnőtt válogatottban is együtt szerepeltünk évekig.

- Mi volt a legnagyobb közös sikeretek?

Torghelle Sándor: Mindketten játszottunk a válogatottban, mindketten ki tudtunk szerződni külföldre, és hosszú évekig játszottunk a nemzetközi porondon. Én ezt emelném ki.

Juhász Roland: Én is mindenképp a válogatottban eltöltött időszakra mondanám azt, hogy az volt a legnagyobb közös sikerünk. A németek elleni 2-0-ás győzelem számomra is nagy élmény, és nagy siker volt, hiába nem én találtam be kétszer Kahn kapujába. Annak a mérkőzésnek köszönhetően sokunk karrierje indult be.

- Sanyi, esetleg Nikó vagy Németh Krisztián keresett már telefonon, hogy elkérjék a németek elleni receptet, hiszen közvetlenül az Eb előtt Németországgal játszik a válogatott felkészülési mérkőzést, és nálad jobban kevesen ismerik a titkot, hogy hogyan kell gólt, gólokat lőni a világ egyik legerősebb csapatának?

Torghelle Sándor: Egyelőre még nem csörgött a telefonom, de mivel még én is játszom, ha van rá lehetőségem, a titkot megőrizném magamnak (nevet). Nem, csak viccelek, természetesen, hogyha valaki ezzel felhív, akkor elmesélem, hogy kell két gólt lőni a németeknek. Nincs amúgy két egyforma mérkőzés. Akkor nekem sikerült, és nem titok, jól jöttem ki abból a meccsből.

- Hogyan jellemeznétek egymást néhány mondatban?

Torghelle Sándor: Roli egy roppant segítőkész ember, akihez bármilyen problémával nyugodtan lehet fordulni. Játékosként egy nagyon agresszív, kemény védő. Minden esetben kiáll a csapatért. Ez szerintem egy nagyon fontos és jó tulajdonsága. Ezenkívül Roli nagyon sokat jótékonykodik, rengeteget adományozott már pályafutása során a beteg gyerekeknek.

Juhász Roland: Sanyit szerintem mindenki ismeri, mint labdarúgó, és mindenki tudja mik azok a tulajdonságok, amik a pályán jellemzik. Emberként viszont nagyon kevesen ismerik, aki viszont igen, az azt mondja, fantasztikus ember. Nem hiába ilyen mély a barátságunk. Mindenben lehet rá számítani, maximálisan meg lehet benne bízni. Ő az a fajta barát, aki nem csak akkor mondja el a véleményét, ha minden szép és jó, hanem képes őszintén elmondani azt is, ha esetleg valamivel nem ért egyet. Egyszóval, őszinte, egyenes ember, és jó barát.

- Juhász Roland megállná a helyét manapság csatárként az NB I-ben?

Torghelle Sándor: Jobb neki ott hátul (nevet). Úgy gondolom, azért tudott ilyen szép és sikeres nemzetközi karriert befutni, mert még fiatalon észrevették az akkori edzői, hogy hátul jobban tudja érvényesíteni a képességeit. Természetesen a meglévő erősségeit elől is tudja kamatoztatni, gondolok itt a fejjátékára, vagy az agresszivitására, de tényleg jobb neki hátul.

- És Torghelle Sándor vajon megállná a helyét védőként?

Juhász Roland: Simán megállná a helyét középhátvédként is, jó védő lett volna belőle. Persze kérdés az, hogy korábban mennyire tudta volna magát kontrollálni, de amióta Sanyi is apuka, azóta azért megváltozott egy kicsit (nevet).

- Melyikőtök a jobb sofőr?

Torghelle Sándor: Fogalmam sincs. Azt tudom, hogy amikor ő vezet, én inkább becsukom a szemem.

Juhász Roland: Szerintem ez egál, mindketten rutinos sofőrök vagyunk, mindketten szeretünk vezetni. Oké, nekem talán több balesetem volt, de nem mindegyiknél én voltam a hibás.

- És ki a jobb szakács?

Torghelle Sándor: Ezt viszont biztosan tudom: én!

Juhász Roland: Valóban így van, Sanyi nagyszerű szakács. Remek érzékkel pácolja a húst a nyári sütögetések alkalmával, és elég otthonosan mozog a konyhában.

- A legutóbbi egymás elleni mérkőzéseteken egyáltalán nem kíméltétek egymást. Hasonlóan kemény csata várható szombaton is?

Torghelle Sándor: Biztos! Nem fogom magam visszafogni, csak azért, mert Roli jön szembe velem a pályán. De szerintem ő sem. Legutóbb is felszakadt a lábamon a bőr, szóval tényleg nem kímél engem...De én sem fogom őt! (nevet).

Juhász Roland: A pályán 90 percig félretesszük a barátságunkat. Mindketten a saját csapatunk sikeréért küzdünk. Valóban volt legutóbb egy kisebb belépőm, de ez nem alattomos durvaság volt, hanem kemény játék, amely úgy gondolom, mindkettőnket jellemez.

- Milyen találkozóra számítasz szombat este, amikor ismét ellenfélként néztek farkasszemet egymással?

Torghelle Sándor: Nem lesz könnyű dolgunk. A Vidi játékosállománya erősebb, több játékos alkotja a keretet. Nálunk vannak sérültek és eltiltottak, vannak tehát problémáink. A találkozó esélyese a Vidi, de nem feltartott kézzel megyünk Felcsútra.

Juhász Roland: Nem számít az, hogy mi nyerni tudtunk az előző fordulóban, az MTK pedig kikapott. Biztos, hogy nehéz dolgunk lesz, de a célunk egyértelmű: megszerezni a második helyet, és ehhez le kell győznünk az MTK-t. Úgy gondolom, a nézők élvezetes, jó hangulatú találkozót láthatnak majd.