Hazai pályán - Komódi László: "A Vidinél töltött időszak kitörölhetetlen élmény számomra"

Komódi László 1970. október 7-én született. 1990. május 5-én debütált az élvonalban egy Vasas - MTK-VM találkozón - az MTK játékosaként. Egy évvel később tagja volt a Budapest Honvéd bajnokcsapatának, majd 1992-től ismét MTK-s évek következtek. 1994-ben Zuglóba tette át székhelyét, ahol 1996-ban második lett a BVSC-vel mind a bajnokságban, mind pedig a Magyar Kupában. A 90-es évek végén két idényt töltött el az izraeli bajnokságban. Az 1999/2000-es szezonban hazatért, és meghatározó tagja volt a bajnok Dunaferrnek. A 2000-es évek elején előbb a Vasas, majd pedig a Vidi futballistája lett. Profi pályafutását Sopronban fejezte be.

A szombati Videoton FC - Vasas bajnoki kapcsán beszélgettünk egykori középpályásunkkal.

- A 2000/2001-es szezonban a Vasas labdarúgója voltál, a következő idényben pedig már Székesfehérváron játszottál. Hogy emlékszel vissza erre az időszakra?

Jó rég volt (nevet). Nem éreztem magam rosszul Angyalföldön, a szezon első felében, amikor még Mezey Gyuri bácsi volt az edző, elég sokat játszottam, viszont miután Bozsik Péter lett a vezetőedző, egyre kevesebb lehetőséget kaptam a Vasasban. Abban az időszakban komoly átalakuláson ment keresztül a Vasas, ennek pedig az lett az egyik következménye, hogy végül nem tartottak igényt rám. Ezt követően a Vidi az utolsó pillanatban mentőövet dobott nekem. Az történt, hogy a Vidi szervező középpályását, Zombori Zalánt Csank János elvitte a Fradihoz. Várhidi Péter megkeresésének nagyon örültem, és éltem a kínálkozó lehetőséggel, pedig akkor már javában zajlott a nyári felkészülés, vagyis tényleg az utolsó pillanatban lettem a Vidi játékosa. Egy szezont játszottam csak Székesfehérváron, ennek ellenére az ott eltöltött időszak kitörölhetetlen élmény számomra. Nagyon szerettem a Vidiben futballozni, és jól is ment a játék, úgy érzem. A mai napig nagyon jó élmény számomra Székesfehérvárra menni. Hét éve dolgozom utánpótlás-edzőként a Vasasnál, szóval általában az ellenfél edzőjeként érkezem Sóstóra, de mindig megdobban a szívem, mikor megérkezünk Székesfehérvárra.

- Milyen volt az akkori Vidi, amelyben te is játszottál?

Várhidi Péter nagyon jó érzékkel válogatta össze a fiatal, sikerre éhes játékosokat, és a rutinos labdarúgókat. A rendelkezésére álló keretből pedig sikerült szerintem egy jó kis csapatot összegyúrnia. Persze nem a bajnoki címért küzdöttünk, de a középmezőny elején voltunk, ötödikek lettünk, ami akkoriban elég jónak számított (Valóban, hiszen 2000 és 2005 között mindig a 8. helyen végzett a Vidi, kivéve 2002-ben, amikor 5. lett a csapat - a szerk.) Az akkori fiatal Vidi-játékosok többsége később komoly karriert futott be. A Vidi-szurkolókra is jó szívvel emlékszem vissza, hiszen nagyon gyorsan befogadtak, és mindig mindenben segítettek.

- Ennyi év távlatából, ha visszagondolsz, szerinted ki volt a Vasasban illetve a Vidiben az a csapattársad, akire azt mondanád, hogy ő volt a legjobb?

A Vasasban Kabát Péter, aki 2001-ben a gólkirályi címet is megnyerte. A Vidiből két támadót emelnék ki, Terjék Lajost és Földes Gábort, mindketten remekül értettek a szakmájukhoz, a gólszerzéshez.

- Melyik mérkőzés volt számodra a legemlékezetesebb Vidi-játékosként?

Rögtön az első Vidi-meccsem a Sopron ellen. Mondhatjuk úgy, hogy gyakorlatilag felkészülés nélkül estem be a csapatba, ahol nem maradt túl sok időm arra, hogy összeszokjak a társakkal, ennek ellenére mégis olyan érzés volt az első bajnokin pályára lépni, mintha évek óta együtt játszanánk. A találkozót pedig az én gólommal nyertük meg 1-0-ra, szóval tényleg emlékezetes maradt számomra a vidis bemutatkozásom.

- Említetted, hogy hét éve dolgozol a Vasasnál utánpótlás-edzőként? Megtaláltad a számításaidat a gyerekeknél, vagy később szeretnéd magad kipróbálni felnőtt csapat edzőjeként is?

Nagyon jól érzem magam a Vasasnál, hiszen itt olyan filozófia mentén zajlik a képzés, amely nagyon közel áll hozzám. Korábban három évig dolgoztam Újpesten az utánpótlásban, ahol volt lehetőségem kicsit belekóstolni a felnőtt fociba is edzői szinten. Nem vetem el a gondolatot, hogy egyszer egy felnőtt csapat edzője legyek, de jelenleg nagyon jól érzem magam a gyerekek közt.

- Szombaton a Vasast látja vendégül a Vidi Felcsúton, milyen találkozóra számítasz?

Ha összehasonlítjuk a két együttest, akkor azt kell mondani, magasan a Videoton a találkozó esélyese, hiszen jóval erősebb játékoskerettel rendelkezik a fehérvári együttes. A Vasas az életéért küzd, amely Michael Oenning érkezésével új impulzusokat kapott. Nagyon drukkolok a csapatnak, hogy elkerülje a kiesést, ez az utánpótlás számára is fontos lenne.