Hajdú B. István: "Az elmúlt években mindig magas színvonalú meccseket játszott a Vidi az FTC-vel"

Ahogy az elmúlt években megszokhattuk, ezúttal is Hajdú B. István közvetíti majd a Vidi – FTC rangadót vasárnap délután 17:15-től az M4 Sport-on. Ennek kapcsán készítettünk exkluzív-interjút az egyik legnépszerűbb magyar sportkommentátorral.

-    Kezdésként áruld el, melyik volt a legemlékezetesebb Vidi – Ferencváros összecsapás, amit te közvetítettél?
A két évvel ezelőtti, felcsúti bajnoki talán minden idők leghosszabb NB I-es bajnoki közvetítése volt. Az a meccs tényleg emlékezetes, hiszen többször félbeszakadt a meccs, majdnem egy órát állt a játék áramszünet miatt, emellett az iramra sem lehetett panasz, ahogy egyébként a többi Vidi – Fradi bajnokin is magas színvonal volt az utóbbi években.

-    Nyilván emlékszel még az első labdarúgó-mérkőzésre, ahol a te hangod volt hallható, melyik volt ez?
Az első meccs, amit közvetítettem, az a gólösszefoglalóban volt látható, méghozzá egy DVTK – Videoton találkozó 1992-ben, amit a miskolciak nyertek meg 2-0-ra. Az első olyan mérkőzés pedig, amit élőben közvetítettem, az a Bajnokok Ligája 1993/94-es kiírásában egy Barcelona – Monaco összecsapás volt.
 

-    Mikor döntötted el, hogy sportkommentátor leszel? Mindig is erre a pályára készültél?
Már gyerekkoromban, amikor a barátaimmal gombfoci-meccseket játszottunk, azokat én kommentáltam, de fogalmam sem volt arról, hogy lesz valakiből tv-s vagy rádiós kommentátor. Nagyon szerettem a sportot, mindig megvettem a sportnapilapot, még akkor is, amikor ennek az ára 90 fillér vagy 1 forint 10 fillér volt. 1990-ben indult el az első Sportriporter-stúdió, ahova többek közt Faragó Ricsivel, valamint a székesfehérvári Somos-testvérekkel együtt jártam. 

-    Volt példaképed, akinek a munkássága nagyon tetszett?
Olyan ember, akire azt mondtam volna, hogy olyan szeretnék lenni, mint ő, nem volt. Azonban mindenkitől, akik akkoriban labdarúgást közvetítettek – lehettek talán öten vagy hatan – el lehetett lesni valamit. Aztán amikor bekerültem a tv-be, akkor ezekkel az emberekkel személyesen is találkoztam - Vitray Tamástól kezdve a már nem élő, de szenzációs Gyulai Istvánon át (akinek nevét a Gyulai István Memorial székesfehérvári atlétikai verseny is őrzi – a szerk.) Knézy Jenőig. Sok dolgot lehetett tőlük tanulni, amit aztán a későbbiekben alkalmazni is tudtam a munkáim során.

-    Hogyan készülsz egy-egy mérkőzésre, hiszen nyilván nem akkor kezdődik számodra egy közvetítés, amikor megszólítod a nézőket?
Az NB I-ben a csapatok nagyjából állandóak, vagyis nem kell mindig elmondani, hogy hányszoros bajnokcsapat a Vidi vagy éppen a Fradi. Ugyanez igaz a játékosokról is, hiszen valamennyi találkozót élőben láthatnak a drukkerek az M4 Sporton vagy az m4sport.hu-n, tehát hacsak valakinek nincs épp születésnapja, akkor nem kell minden alkalommal elmondani például azt, hogy éppen hány éves, hiszen ennek nincs különösebb jelentősége. Igyekszem mindig az adott mérkőzéshez kapcsolódóan megtalálni olyan érdekességeket, amik feldobhatják a közvetítést. Általában másfél órával a kezdés előtt mindig ott vagyok a helyszínen és azért ilyenkor van még lehetőségem innen-onnan összeszedni információkat. Legutóbb például a Vidi – Újpest bajnoki előtt a két kapusedzővel, Brockhauser Istvánnal és Babócsy Andrással – akik korábban riválisok voltak a kapuban – csevegtünk el a régmúltról és persze, hogy ilyenkor azért szóba került az is, hogy mik az erényei Kovácsiknak és Banainak, amit aztán be lehetett építeni a közvetítésbe is. Az adott klubok honlapjait is rendszeresen figyelem, hiszen ők vannak a legközelebb a csapatokhoz és ma már Magyarországon ezeknek a nagy részét eléggé megbízható forrásnak lehet tekinteni. Nagyon sok honlapon – így például a Vidién és a Fradién is – egyre több a videó-interjú, ahol még olyan hiba se fordulhat elő, hogy esetleg másképp ír le valamit a szerkesztő, mint ahogy azt a játékos mondani akarta. 

-    Vasárnap milyen találkozóra számítasz?
Nyilván annak örülnék a legjobban – amire sajnos kicsi az esély – ha mindkét csapat teljes létszámban lenne, hiszen akkor többek közt az is kiderülne, hogy az edzők hogyan állítanák össze abból a legjobb 20-22 játékosból a kezdőt, de ha az orvosnak is bele kell szólnia az összeállításba, az már egy teljesen más szituáció. Véleményem szerint ez egy olyan mérkőzés lesz a Ferencváros számára az újpesti derbi és a moszkvai EL-meccs után, ahol a zöld-fehérek nem lennének elégedetlenek egy döntetlennel sem. Nem mondom, hogy az egy pontért utazik a Ferencváros Székesfehérvárra, de az biztos, hogy az a fajta biztonság és szervezettség, ami mostanában jellemzi a zöld-fehéreket a látvány helyett, az ezúttal is előtérbe kerülhet. A Vidi számára pedig ott van a tavalyi példa, hiszen amikor a fehérváriak szerepeltek az EL-ben, akkor a Ferencváros tudott viszonylag komoly előnyre szert tenni ősszel, amiből a Vidi már nem tudott visszajönni – főleg azért, mert tavasszal az első két hazai bajnokiját elveszítette. Most ez megtörténhet fordítva is. A vasárnapi rangadó egyik legnagyobb kérdése, hogy a zöld-fehéreknél ki milyen állapotban lesz – persze ne felejtsük, hogy tavaly a Vidi épp egy Chelsea elleni EL-meccs után pár nappal tudta legyőzni a Ferencvárost. A legjobb az lenne, ha jövő ilyenkor egyformán fáradt lenne mindkét együttes amiatt, hogy mindketten szerepelnek valamelyik nemzetközi kupa csoportkörében.