Az első félidőben vezetést szerzett a nagy fölényben játszó Vidi, a másodikban jól bekkelt az emberhátrányba kerülő Haladás.
Olyan labdabirtoklási fölénnyel kezdte a meccset a Sousa-csapat, amely alapján kevesen fogadtak volna rá, hogy egy góllal megússza a több alapemberét nélkülöző Haladás a Magyar Kupa-nyolcaddöntő első meccsét. A türelmesen adogató Vidi folyamatosan kereste a rést a vendégek védőfalán, és többször meg is találta, főleg a jobb oldalról érkező Brachi-beadások után. Előbb Walter keveredett helyzetbe egy ilyen szituációból (mellé lőtt), majd Nikolics előtt suhant el az erősen középre lőtt labda. Ezután a két címzett közösen hozott össze újabb helyzetet, és az ezúttal kezdőként bizalmat kapó Nikolics lövésénél védenie kellett Rózsának. Ekkor még csak a 6. percben jártunk...
Hogy nem egyoldalas a csapat játéka, azt a balhátvéd Hector igazolta, aki alighanem mindenkit meglepett szólójával a 13. percben: befelé cselezve sorra jutott át a védőkön, végül jobblábas lövéssel zárta az akciót, megint csak a kapusnak adva munkát. Újabb két perc elteltével Vasziljevics mindenkit megelőzött a rövid saroknál (mondani sem kell: Brachi beadása után), de pár centit tévedett. Ilyen első negyed óra után az lett volna a csoda, ha sokáig bírja a nyomást a többször bizonytalankodó szombathelyi védelem, nem is bírta. A 22. percben Walter mélységből, a felezővonal közeléből ívelt előre, a rosszul helyezkedő középső védők mögé pattanó labdát Vasziljevics mellel átvette, és szépen emelte a kivetődő Rózsa fölött a jobb felsőbe. Nem lehet mondani, hogy előzmények nélkül szereztünk volna vezetést, sőt, a játék képe alapján úgy tűnt, akár a párharcot eldöntő különbség is kialakulhat a csapatok között.
Nem így történt, és ezért dicséret illeti a gól után szervezettebbé váló szombathelyi védekezést, ugyanakkor kevéssel több figyelemmel alighanem növelhette volna előnyét a Vidi. Igaz, előbb a vendégek jártak közelebb a gólhoz, hiszen Tóth kapufát fejelt egy szöglet után, ám válaszul Brachi szabadrúgásból szintén faragott az oldallécen, a kettő között pedig Nikolics is hőssé válhatott volna, ha jobban veszi át Walter újabb kiváló átadását. Eseménydús első félidőt tudtak le a csapatok, a vége előtt pár perccel Gosztonyi sérülése jelentett kellemetlen mellékzöngét. Szünet után Evandro folytatta helyette.
Biztos nem ezért, inkább a Haladás védekezésének agresszívebbé válása miatt tanácstalanabbul kezdtünk a második félidőben, mint az elsőben, de ez az agresszivitás egy ízben túllépte a megengedhető határt, és a Nikolicsra nyújtott lábbal rácsúszó Guzmics kiállítása miatt komoly sanszhoz jutottunk. A hirtelen paprikássá váló hangulatban azonban hiányzott a higgadtság az utolsó passzoknál, körbeadogatta a tizenhatost a Vidi, de ritkán jutott helyzethez. Jött Alves, majd Sándor, de szívósan és olykor önfeláldozóan védekezett a Haladás, és nem is sikerült nagyobb gólhelyzetet kialakítani vele szemben. Igaz, Nikolics lebírkózása a kapu előtt talán megért volna egy tizenegyest... Később is csak Nikónak volt lehetősége, de megpattanó lövését védte Rózsa, az utolsó tíz perc elején, aztán Alves labdáját kapásból fölé lőtte. A végén hevesen lökdösődtek, reklamáltak a felek, de izgalom másféle nem adódott. Maradt az 1-0, ami jó alap egy kupapárharcban, de nem vár ránk könnyű visszavágó.
Szavazzon a Facebookon! A nyári/őszi igazolások közül ki a kedvenc Vidi-játékosa? | ||
Author: Somos Zoltán