1982-ben nyertünk először Debrecenben élvonalbeli bajnokit

1982. október 9-én sikerült először legyőznünk a DVSC-t (akkori nevén DMVSC-t) Debrecenben. Az volt egyébként a két csapat hetedik élvonalbeli találkozója. Az első NB I-es összecsapásra három évvel korábban, az 1979/1980-as szezonban került sor, akkor Székesfehérváron és Debrecenben is 1-1-es végeredmény született.

1982-ben a Vidi kispadján az a Molnár Ferenc ült, aki egyedül az 1982/83-as idényben vezetett élvonalbeli csapatot. Vezetésével azonban kis híján elbúcsúztunk az NB I-től, a bennmaradás csak a jobb gólkülönbségen múlott. Érkezése előtt sokáig az MTK-nál dolgozott, később oda is tért vissza, valamint Verebes József mellett dolgozott az olimpiai válogatottnál. Főállása a vendéglátóiparban volt, csak emellett edzősködött.

A DMVSC-t pedig Kovács Ferenc irányította, aki 1972 és 1977 között volt először a Vidi vezetőedzője, ezt követően a Vasast és a magyar válogatottat is dirigálta mielőtt 1980-ban megérkezett volna Debrecenbe, ahonnan 1983-ban ismét visszatért Székesfehérvárra.

"Ma délután 14 órakor kerül sor a Videoton debreceni vendégjátékára. A mérkőzést nagy várakozás előzi meg, annak ellenére, hogy a vendégek pillanatnyilag csak a 12. helyen állnak az NB I. táblázatán. A fehérváriak az elmúlt két fordulóban vereséget szenvedtek. Kikaptak Csepelen és saját otthonukban szenvedtek kiütéses vereséget (1—5) a bajnok Rába ETO-val szemben.
— Nem lehet kiindulási alap a Videoton legutóbbi két veresége — mondta Kovács Ferenc, a DMVSC vezetőedzője. — A Győr ellen a Videoton sokáig jól állt, közel volt az egyenlítéshez, amikor bekapták a harmadik gólt. Másik vereségüket Csepelen szenvedték el, ami ma már egyáltalán nem szégyen. A két vereség után azonban egy csapat nyilván megpróbálja összeszedni magát, és éppen ezért nekünk nem lesz könnyű dolgunk a Videoton ellen" - így vezette fel a mérkőzést 1982. október 9-én a Hajdú-Bihari Napló, amelyben a Vidi korábbi futballistája, Jankovics Sándor is elmondta várakozásait a találkozóval kapcsolatban. 

(Fotó: Arcanum / Hajdú-Bihari Napló 1982. október 9.)

1. Mi a véleményed a Videotonról? — Székesfehérváron tíz évig futballoztam. Tagja voltam az 1975/76-os ezüstérmes csapatnak. Az egy kitűnő együttes volt. Mondhatom: álomcsapat. Azóta már némileg visszaesett a Videoton. Nagyon sok jó játékos eljött tőlük (válogatottak, meghatározó emberek). A mostani csapat egészen fiatal. Persze sokan vannak még (Végh, Csongrádi, Májer stb.) akikkel én is együtt futballoztam. Ez olyan szempontból jó, hogy én ismerem őket, viszont ők is ismernek engem.
2. Kik a legjobb játékosaik? — Disztl P. véleményem szerint Katzirz után ma a legjobb Magyarországon. Májernél pedig nem is nagyon jut eszembe jobb jobbszélső. Jó játékos még Csuhai és tartok Véghtől is, aki minden bizonnyal az én oldalamon fog játszani.
3. Milyen a hangulat a DMVSC-nél? — Az újpesti 1-1 után nagyon jó. Bizakodunk, hazai pályán mindenképpen győzni akarunk. Gondolunk már arra is, hogy utána kétszer megyünk idegenbe, előbb a Fradihoz, majd Nyíregyházára.
4. Mi lesz az eredmény? — Mindent megteszünk a győzelemért.

"A hazaiak magabiztosan, a Videoton elszántan készülődött a mérkőzésre. A vendéglátók biztosak voltak a pontszerzésben, de a döntetlent már nem tartották volna sikernek. A Videoton együttese olyan elgondolással lépett pályára, hogy mindenképpen pontot szerezzen" - ez már az október 10-i Fejér Megyei Hírlap tudósításában jelent meg, amely így folytatódik.

(Fotó: Arcanum / Hajdú-Bihari Napló 1982. október 10.)

"A Videoton területvédő taktikát alkalmazott. Teljesen átadták a félpályát az ellenfélnek, viszont saját 16- osuk előtt egy tömör, megbonthatatlan védőfalat húztak. A debreceniek bármenynyire is akarták nem tudták feltörni a Videoton védelmét, pedig több esetben megpróbálkoztak ezzel. A Videoton győzelméhez hozzájárult, hogy a csapat messzemenően betartotta a taktikai utasításokat, nem esett pánikba egyszer sem, tudatosan alkalmazták a kezdeményezés átadását és kontratámadásokra vállalkoztak. Hogy idegileg ők bírták jobban, ezt a gól is bizonyítja, ami olyankor esett, amikor a debreceniek is beletörődtek már a döntetlenbe. A csapatból külön dicséretet érdemel Disztl Péter, aki több alkalommal biztos góltól, bravúrok sorozatát bemutatva mentette meg csapatát."

Májer Lajos győztes találata az utolsó percben született, íme a gól rövid története: "Borsányi ugrott ki Menyhárt és Fodor között a Debrecen térfelének közepén egészen a 16-osig futott. Középre a felfutó Csongrádi elé továbbított. A középpályás lövését Mező kiöklözte, de pontosan Májer elé, aki a balösszekötő helyéről 10 méterről nagy nyugalommal helyezett a kapu közepébe." 

Kovács Ferenc, a Debrecen vezetőedzője: "Egy védekezésre beálló csapat ellen volt helyzetünk, de ezeket elhibáztuk. Mint ilyenkor lenni szokott a foggal-körömmel védekező csapat a két pont birtokába jutott."

Molnár Ferenc, a Videoton vezetőedzője: "Nagyon jó ellenfelet sikerült legyőzni. A szerencse hosszú idő után mellénk pártolt, igaz, ezért mi is tettünk valamit ... Az otthoni Rába ETO-tól elszenvedett súlyos vereség után bizonyítanunk kellett, hogy sem játszani, sem küzdeni nem felejtettünk el. Taktikánk alapvető eleme volt, hogy tartottuk a labdát, ezzel is elvettük a területet a hazai támadóktól. Ezúttal sikerült... "

Bízunk benne, hogy Bartosz Grzelak csapatának is sikerül ez a vasárnap, 15:30-kor kezdődő bajnoki mérkőzésen, és három ponttal távozunk majd a Nagyerdei Stadionból.