"A Vidi mindig a csapatom marad, presztízs ellene játszani"

Tehetséges korosztály volt az övék, mi sem jelzi jobban, mint a tény: az 5-6. osztályos korcsoportban országos bajnokságot nyertek a Tóvárosi iskolával, tizenhét évvel ezelőtt. Nagy Danival nyolc évig járt egy suliba, Horváth Gábor, Köntös Dani tartozott még abba a társaságba a későbbi élvonalbeli játékosok közül. Magasföldi József a Vidiben lett élvonalbeli játékos, és ma sem tagadja, mindig is a saját klubjaként fog emlékezni a fehérvárira.

- Mindent beszámítva 14 évig voltam a Videoton FC játékosa, gyerekként, felnőttként, többször visszatérve. Még talán ötévesek sem voltunk Horváth Gabival, amikor együtt kezdtük, két évvel később jött Nagy Dani, Köntös, és volt néhány más nagyon tehetséges srác is akkoriban közöttünk, akikből végül nem lett NB I-es játékos. Ez szerencse kérdése is, de volt, akinek más lett fontosabb az életben - emlékezett vissza a kezdetekre a Dodinak becézett középpályás, aki még nem volt nagykorú, amikor bemutatkozott az élvonalban.

- 2002 májusában, Zalaegerszegen léphettem először pályára a nagy Vidiben, Várhidi Péter edzősége alatt, egy győztes meccsen. Előtte Győrből igazoltam vissza Fehérvárra, és a mester azonnal jelezte, hogy a felnőttekkel kell készülnöm. Erős csapat volt az, Komódi, Szlezák, Végh Zoli, Terjék, hogy csak néhány nevet említsek, nem volt könnyű bekerülni, egyben megtisztelő volt ide tartozni. A bemutatkozás után apránként egyre többet játszottam, sikerült gólokat lőnöm, és két évvel később, Csank Jani bá' alatt már állandósítottam a helyem. Boldogság és büszkeség volt ez nekem, helyi gyerekként, aki a pályától kétszáz méterre lakott, és mindig arról álmodott, hogy a Videotonban focizhat.

A csapatba kerülés után a kisebb-nagyobb sikerek sem maradtak el, bár a legnagyobból, a 2006-os kupagyőzelemből csak érintőlegesen vette ki a részét.

- Abban az idényben szerződtem Csehországba a Liberechez. Gondolkodtam előtte sokat, de úgy éreztem, fiatalként ezt a lehetőséget nem dobhatom el, kicsit nívósabb bajnokságba kerülhetek. Ráadásul elég nehéz helyzetben volt akkor a Vidi, a klub pénzt kapott értem és másokért is. A kupadöntőn így nem játszhattam, de a klub gesztusaként a díjból részesültem. Ezen kívül is sok nagy meccsre emlékszem, a hazai Fradi és Újpest elleni találkozókra, az éppen átépülő stadionban, ahol a karéj mindig tele volt. A Győr ellen idegenben többször is gólt lőttem, kellemetlen emlék, hogy egyszer ott eltört az állkapcsom... Nyugodtan mondhatom, a saját városom, a saját csapatom képviseletében minden meccs nagy élmény volt, főleg, hogy a régi, gyerekkori társak közül többen is megkaptuk a lehetőséget. 

A nagy kérdés ezek után, ellenfélként hogy tekint a Vidi-mecsekre, volt már ilyenben is része szép számmal.

- Én ma sem tudok másképp gondolni a Videotonra, mindig a csapatom marad, a nevelőklubom. Mostanra már sokszor játszottam ellene is, minden csapatom színeiben, megszoktam, de azért ez presztízsmeccs marad a számomra. A vasárnapi is az lesz, ráadásul ez rangadó, a bajnok érkezik hozzánk. Kiemelkedő háttérrel rendelkező klub a Vidi, tiszteljük, de meg akarjuk nyerni az előző szezon arany- és ezüstérmesének csatáját. Nem készülünk semmi különlegessel, egyszerűen nyerni akarunk hazai pályán, ehhez remélhetőleg én is hozzá teszem a magamét. Szerencsére úgy tűnik, remek pályán játszhatunk, sok néző lesz, tévés meccs, úgy készülök, hogy pályára lépek - várom már a vasárnapot nagyon.