Hartyáni Gábor 70 - Boldog születésnapot!

Hartyáni Gábor 70 évvel ezelőtt, 1947. november 23-án született Budapesten. Úttörő Stadion, 1960 - itt indult játékos-pályafutása, s innen került az Elektromoshoz, amely a harmadosztályban játszott akkoriban. Egy év múlva már lila mezben léphetett volna pályára bajnokikon, ha abban az időben nem lett volna olyan erős a Dózsa olyan nevekkel, mint Göröcs, Fazekas, vagy Bene. Így aztán csak Magyar Kupa mérkőzéseken és Olimpiai Kupán mutathatta meg, mit tud. Végül három év után a Videotonhoz igazolt. Játékosként, edzőként és vezetőedzőként is szolgálta a klubunkat, később pedig az utánpótlásban dolgozott hosszú évekig - vagyis helyesebben hosszú évek óta az utánpótlásban dolgozik, hiszen Hartyáni Gábor 70 évesen is aktív, és nap mint nap felbukkan Sóstón, az utánpótlás főhadiszállásán.

- 70 évesen is nagyon aktív életet él, minden nap hosszú órákat tölt Sóstón, ahol a Vidi utánpótlásának egyik vezetőjeként tevékenykedik. Hogy érzi magát ezekben a napokban?

Köszönöm szépen, nagyszerűen vagyok. A 7-es szám nagyon veszélyes (nevet). De amikor itt vagyok Sóstón, akkor az a 7-es szám nem 7-es, mert nagyon sok fiatal edzőkollégával vagyok körbevéve, szóval itt Sóstón én csak fiatalodok (nevet). 

- Évek óta a Vidi utánpótlásában dolgozik vezetőként. Hogy tetszik önnek ez a munka, és hogy látja a Vidi utánpótlását szakmai szemmel?

Az utóbbi időszakban nagyon komoly fejlődés volt tapasztalható a Vidi utánpótlásában, azonban van még hova fejlődnünk a jövőben. Az infrastruktúránkra semmiféle panasz nem lehet, az utánpótlás-edzők munkája is jó. A játékosállományunk is évről évre erősebb lesz, de talán ezen a téren kell még a legtöbbet erősödnünk. Szerencsére nagyon jó kezekben van az utánpótlásunk, Kenyeres Imre ragyogó munkát végez. 

- 6-7 évvel ezelőtt az akkor az NB II-ben szereplő Vidi II vezetőedzőjeként dolgozott. Ez a fajta edzői munka nem hiányzik már önnek?

Már nem. A gyakorlati munkát már akkor is a pályaedzők csinálták, én pedig meccseltem. Na jó, a meccselés talán hiányzik, de a szervezetem időközben jelzett, hogy pihenjek többet, vegyek vissza a tempóból. Boldog vagyok a mostani munkámmal is, jó látni a fiatalokat, és azt, ahogy fejlődik a Vidi utánpótlása. Jó látni azokat az edzőket, akik egykoron a játékosaim voltak.

- Az eddigi 70 évének legjelentősebb részét a Vidiben töltötte előbb játékosként, majd pedig edzőként. Hogyan tekint vissza erre az időszakra.

Újpestről érkeztem annak idején Székesfehérvárra. Fogalmam sincs, hogy hogyan alakult volna az életem, ha maradok a fővárosban. Az biztos, hogy nagyon szép időszaka volt az életemnek a vidis korszak játékosként. Évről évre jobban szerepeltünk a bajnokságban: 11., 9., 7., vidék legjobbja, majd a csúcs, az 1976-os ezüstérem olyan csapattársakkal, mint Wollek, Nagy II, Burka, Karsai, Tiber, Mester, Kovács - hogy csak néhány nevet említsek -, kiegészítve fiatalokkal, mint Májer, Végh, Csongrádi. Rengeteget köszönhetek a Videotonnak. Elsősorban a család miatt érkeztem annak idején Székesfehérvárra, 46 éve élek boldog házasságban. A Videotont is családtagnak tekintem, hiszen itt lettem NB I-es játékos, majd NB I-es pályaedző később pedig vezetőedző, és a mai napig a klub kötelékéhez tartozom. Nagyon szerencsés embernek tartom magam. 

- Hogyan ünnepelte, ünnepli a 70. születésnapját?

Mind a két lányom külföldön él, de az jelent valamit, hogy a napokban mindketten Magyarországra érkeztek. Biztos vagyok benne, hogy a hátam mögött összebeszéltek, és valamiben sántikálnak (nevet). Ennél többet nem is kívánhatok, mint azt, hogy együtt legyen a család. Nem szoktam, és ezúttal sem tervezek nagy bulit, szerényen, családi körben ünnepelünk.