BP.HONVÉD - VIDEOTON FC 0-4 (0-3)

Gólzáporos történelmi siker a Bozsik Stadionban

A mai volt a 43. élvonalbeli bajnokink a Honvéd otthonában. Korábban még sosem rúgtunk NB I-es meccsen kettőnél több gólt Kispesten.

Történelmi napra virradtunk, ugyanis napra pontosan 45 évvel ezelőtt játszotta csapatunk az első NB I-es bajnokiját. 1968. március 3-án Angyalföldön mutatkoztunk be az élvonalban. Akkor egy európai szinten is kiváló Vasas ellen 6-1-es vereséget szenvedtünk, mely - figyelembe véve az akkori erőviszonyokat - tisztességes helytállásnak is nevezhető végeredmény volt.

Körülbelül 300-350 Vidi-szurkoló kísérte el a csapatot a Bozsik Stadionba, és végig fantasztikus hangulatot teremtettek a lelátón.

45 évvel később ismét a fővárosban léptünk pályára, méghozzá abban a Bozsik Stadionban, amely hosszú évekig, évtizedekig elátkozott hely volt a számunkra. 1984 és 2008 között - tehát 24 évig (!) - egy alkalommal sem tudtunk itt nyerni, ráadásul 1995 és 2006 között még gólt sem sikerült szereznünk a fővárosi piros-feketék otthonában. Szintén beszédes adat az is, hogy csupán hétszer sikerült győztesen elhagynunk a Bozsik Stadiont: háromszor 1-0-ra, négyszer pedig 2-1-re nyertünk, vagyis egy gólnál nagyobb arányú győzelmet még sosem könyvelhettünk itt el bajnokin. Nem várt tehát könnyű mérkőzés csapatunkra, és vezetőedzőnkre, José Gomesre sem, aki a Honvéd otthonában debütált a magyar élvonalban. Fontos megjegyeznünk, hogy a klubunk által indított különvonattal rengeteg szurkoló utazott Kispestre, több mint 300-an bíztatták a Vidit a Bozsik Stadionban. Ezen az estén a fehérvári drukkerek hangjától volt hangos Kispest.

Nagyszerű iramban kezdődött a találkozó, mindkét kapu előtt sok helyzet alakult ki. Az első két gólszerzési lehetőség a Honvéd, és annak olasz játékosa, Lanzafame előtt adódott, ezekből gól azonban nem született. Nem sokkal később egy perc alatt mi is kétszer veszélyeztettünk. Először Oliveira szép csellel csapta be védőjét, aki viszont fellökte a 16-oson belül játékosunkat - a játékvezető sípja néma maradt. Alig fél perc múlva Nikolics került ziccerbe, lövését Kemenes nagy bravúrral védte. A 26. percben Mitrovics passzolt Kovácsnak, fiatal középpályásunk nagy erejű lövését ismét bravúrral hárította a Honvéd kapusa. Egy perccel később azonban már ő is tehetetlen volt, egy szögletrúgást követően a labda Mitrovics elé került, aki egy pattanás után nagyon okos gólt lőtt 15 méterről (0-1). A 31. percben újabb gólnak örülhettünk, ezúttal Nikolics volt az előkészítő, Oliveira kapott remek labdát, aki kapásból, 14 méterről hatalmas gólt lőtt (0-2). A gólgyártás a 37. percben folytatódott, Oliveira ezúttal az előkészítésben jeleskedett, Kovács pedig 25 méterről eszméletlenül nagy gólt lőtt Kemenes kapujának jobb felső sarkába (0-3).

A szünetben cserékkel próbálta Marco Rossi felrázni csapatát, ez azonban csak félig sikerült. Az előretolt védővonalnak köszönhetően kevesebb lehetőséget sikerült a hazai kapu előtt kialakítanunk, mint az első játékrészben, viszont a Honvéd támadásai sem hordozták magukban a gólszerzés lehetőségét. Végül a 75. percben Mitrovics foglalta keretbe a mérkőzést, és egy gyönyörű góllal állította be a 4-0-ás, történelmi jelentőségű végeredményt.

Nagyszerűen sikerült tehát José Gomes debütálása a magyar bajnokságban, ráadásul egy olyan stadionban értünk el gólzáporos győzelmet, ahova korábban nem nyerni, sőt még csak nem is gólokat rúgni jártunk.

Author: Wéninger Ákos

Photo: vidi.hu/Kupeczik Krisztián

More news