Csuhay József: "Küzdelmes, izgalmas mérkőzést várok a szombati Vidi-Honvéd bajnokitól"

1957. július 12-én született Csuhay József, a Videoton FC, a Budapest Honvéd és a magyar labdarúgó-válogatott egykori védője. Csuhay tizenegy évesen lett az Egri Sportiskola igazolt labdarúgója. Innen került még ifistaként az Egri Dózsába. Sorkatonai szolgálatát Cegléden töltötte, a Honvéd Bem József SE-nél, majd még egy idényre visszakerült Egerbe, a másodosztályba. 1980-ban igazolt a Vidihez. Hat szezont töltött el Székesfehérváron, 171 bajnoki találkozón 6 gólt szerzett. A Vidivel kétszeres magyar bajnoki bronzérmes volt és egyszeres Magyar Kupa (MNK) második helyezett. Tagja volt az 1984/85-ös UEFA-kupa-döntős csapatnak. A sorozatban egy mérkőzés kivételével mindegyiken játszott, azt az egyet sárga lapok miatt hagyta ki. 1986-ban igazolt a Budapest Honvédhoz. Négy szezon alatt 86 bajnoki találkozón 3 gólt szerzett. Kispesten kétszeres magyar bajnok, egyszeres Magyar Kupa (MNK) győztes és kupaezüstérmes volt. Csuhay József a magyar válogatottban 1983 és 1988 között 11 alkalommal szerepelt. A szombati Vidi-Bp.Honvéd bajnoki kapcsán beszélgettünk vele.

- Egerben született, és ott is kezdte karrierjét. Hogy került Székesfehérvárra?

Így van, Egerben kezdtem el focizni, majd katonaként Ceglédre kerültem 1 évre. A Viditől Szalmásy Tamás keresett meg, ő hívott Székesfehérvárra. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy eredetileg középpályásnak igazoltak, ugyanis Egerben ott játszottam. A Vidiben, Verebes Józsefnél lettem jobbhátvéd, később pedig középső védő is.

- A '80-as évek elején benne volt már a levegőben, hogy a Vidi a nemzetközi porondon is sikeres lehet? 

Erre szerintem 1980 környékén még a legfanatikusabb Vidi-szurkolók sem gondoltak, és mi sem sejtettük, hogy néhány évvel később a Real Madriddal nézünk farkasszemet a második legrangosabb európai kupasorozat fináléjában. 1983-ban például majdnem kiestünk az NB I-ből, szezon végén ugyanannyi pontunk volt, mint a Debrecennek, amely végül búcsúzott akkor az élvonaltól - nekünk több győzelmünk volt, és a gólkülönbségünk is jobb volt, ezért tudtunk bennmaradni. A következő két évben viszont két bronzérmet szereztünk - mindkétszer ugyanannyi pontot gyűjtve, mint az ezüstérmes ETO, akik azonban minden alkalommal legyőztek bennünket, így az egymás elleni eredmény miatt szorultunk a dobogó legalsó fokára. Azonban ezek az eredmények már azt mutatták, hogy egységes, jó csapat vagyunk. Az, hogy 1985-ben sikerült ilyen szép eredményt elérnünk az UEFA-Kupában, szerintem annak volt köszönhető, hogy ekkor már évek óta együtt játszott a csapat gerince, nagyon jó, összeszokott társaságot alkottunk.

- Ha ebből a remek társaságból kiemelhetné egyik csapattársát, akit ön a legjobb játékosnak tartott, akkor ki lenne az?

Ezt már többször kérdezték tőlem, és sok helyen elmondtam, hogy abban az időben Csongrádi Feri volt a legjobb labdarúgó, de nem csak a Vidiben, hanem véleményem szerint az egész országban nem volt hozzá fogható játékos a 80-as évek első felében.

- 1986-ban a fővárosba igazolt a Budapest Honvéd csapatához. Mi volt a váltás oka?

Abban az időben a Honvéd szinte minden szezonban a bajnoki címért küzdött, én pedig új kihívásokra vágytam, és mivel mindenképp szerettem volna magyar bajnok lenni, ezért amikor jött a lehetőség, hogy Kispestre igazoljak, akkor elfogadtam az ajánlatot. Hat csodálatos esztendőt töltöttem a Vidiben, nem volt könnyű a váltás, de 29 évesen elérkezettnek láttam erre az időt. Négy évig voltam a Honvéd futballistája, ez idő alatt két bajnoki címet és egy kupagyőzelmet ünnepelhettem a piros-feketékkel.

- Könnyen ment a beilleszkedés az új csapatába?

Nem okozott gondot, hiszen már rutinos játékosnak számítottam. Ismertem mindenkit a Honvédból, több játékossal együtt szerepeltem a válogatottban, másokkal pedig ellenfélként találkoztam nagyon sokszor. A családomnak volt inkább nehezebb az első időszak. Akkor már gyerekeim voltak, ők új iskolába kerültek, ahol nem ismertek senkit. Ezen kívül azonban nem volt semmi probléma. Viszonylag jó helyen laktunk, Gazdagréten - mondjuk onnan átjárni Kispestre nem volt egyszerű, de azért sikerült megoldanom (nevet). Az első honvédos szezonom után csapatkapitánynak választottak, és ahogy mondtam, bajnoki címeket és kupagyőzelmet ünnepelhettem, szóval szép emlékeim vannak a Honvédról is.

- 1984-ben Székesfehérváron került megrendezésre a Magyarország - Norvégia válogatott mérkőzés, melyen ön is pályára lépett. Különleges élmény volt a Sóstói Stadionban játszani címeres mezben?

De még mennyire! És nem csak a helyszín miatt volt különleges az a találkozó, hanem mert akkor debütált a két Disztl-testvér a nemzeti csapatban. Nem sikerült ugyan nyernünk, de sosem fogom elfelejteni azt a mérkőzést.

- Ahogy gondolom a Zeljeznicar elleni idegenbeli UEFA-kupa találkozót sem...

Ha akarnám sem tudnám elfelejteni, hiszen az emberek többségében a nevem összeforrt a szarajevói csapat nevével. Azt, hogy ezen kívül a gólon kívül is sikerült szép eredményeket elérnem akár játékosként, akár később utánpótlás-vezetőként, mintha nem is értékelnék annyira.

- Jól érzem a hangján, hogy van emiatt egy kis csalódottság önben?

Valahol azt hiszem, természetes, hogy az emberek azzal a góllal azonosítanak engem, de az csupán néhány másodperc volt az életemből. Ugyanakkor itt van például az Egri Focisuli, amit 24 éve alapítottam, és a mai napig vezetek a kollégáimmal közösen. Az elmúlt két évtizedben több száz csapat fordult meg azokon a nemzetközi tornákon, amelyeket a suli keretében szerveztünk, és szervezünk a mai napig is. De mondhatnám a Vidivel vagy épp a Honvéddal elért sikereimet, esetleg a válogatottságaimat, melyek közt ott van a brazilok elleni 3-0-ás győzelem is. Félre ne értsen, nem vagyok elégedetlen, csupán furcsa számomra, hogy a legtöbb embernek a nevem hallatán egy több mint 30 éve lőtt gólom jut az eszébe a mai napig. Tavaly, augusztus 20-án, a Magyar Bronz Érdemkereszt kitüntetését vehettem át, melyen nagyon meglepődtem, hiszen sosem számítottam ilyen kitüntetésre. Ám remélem, hogy ezt az elismerést a labdarúgó-pályafutásomért és az elmúlt bő két évtizedben az utánpótlásban elvégzett munkámért kaptam, és nem csak a "Zseljónak" lőtt gólom miatt (nevet).

- 1990-ben, 33 évesen hagyta abba a profi labdarúgást. Hogy alakult az élete ezt követően?

Valóban 33 éves koromig futballoztam itthon profi szinten, de nem hagytam abba azonnal a játékot, hiszen ezt követően még két évig Finnországban szerepeltem a Hangö IK csapatában, ahol Mezey György is edzősködött korábban. Majd miután hazatértem, még játszottam a Heves megyei I. osztályban, valamint a Szolnok megyei I. osztályban is. Mindkét helyen bajnokcsapat tagja voltam, de az NB III-at már nem vállaltam. 1993 környékén Egerben alapítottam egy focisulit, ami - ahogy az előbb említettem - ma is működik. Szintén a '90-es évek közepén kezdtem el edzősködni, majd 2000 után az MLSZ munkatársa lettem, mint megyei instruktor, ahol az edzőképzést és a Bozsik-programot csináltuk. 2006 és 2008 között Kuvaitban dolgoztam Egervári Sándorral.

2010-ben pedig rövid ideig a Vidi U17-es csapatának edzője is voltam, szóval soha nem szakadtam el a labdarúgástól, hol edzőként, hol pedig MLSZ alkalmazottként tevékenykedtem - sokáig voltam például MLSZ-ellenőr is. Manapság ismét Egerben dolgozom, most megye I-es csapatunk van, jó lenne feljutni az NB III-ba, de sok csapat tervei között szerepel ez a cél, úgyhogy nem lesz egyszerű, de bízom benne, hogy egyszer sikerülni fog.

- Hétvégén Vidi-Honvéd bajnokit rendeznek, vagyis a tabella második helyezettje a listavezetőt látja vendégül. Milyen mérkőzésre számít?

Megmondom őszintén, a Honvéd remek szereplése engem meglepett. Arra számítottam, hogy az első négyben lesznek, de hogy a bajnokság kétharmadánál az élen fognak állni, arra azért nem. Úgy gondolom, amiben nagyon erősek, az a fiatal játékosok akadémiáról való beépítése az NB I-es csapatba. A Vidi ezzel szemben úgy szerepel, ahogy az elvárható a csapattól, hiszen a bajnoki cím volt a célkitűzés a szezon elején Székesfehérváron, és jó úton jár a Vidi. Remek játékosok vannak a keretben, és egy nemzetközileg is elismert edző ül a kispadon. A Honvéd számomra olyan, mint egy roppant szorgalmas munkáscsapat, ahol természetesen van néhány kiemelkedő képességű játékos is, míg a Vidi a bajnoki cím legnagyobb esélyese. Nehéz megjósolni a szombati mérkőzés kimenetelét, nem tudnám megtippelni, hogy ki fog nyerni. Szerintem nem lesz sok gól, de annál nagyobb küzdelmet láthatnak majd a nézők, egyszóval izgalmas találkozót várok a Vidi - Honvéd bajnokitól.