Az utolsó percekben fordítottunk

Nagyszerű nyári időben kezdődött a negyedik forduló zárómérkőzése Székesfehérváron. Azt az Egri FC-t fogadtuk, akikkel legutóbb 25 éve játszottunk NB I-es bajnoki mérkőzést, méghozzá Egerben, az eredmény pedig gól nélküli döntetlen lett. A két csapat Székesfehérváron legutoljára 1986-ban játszott bajnokit, és akkor az egriek 1-0-ra nyerni tudtak ellenünk.

Már az első percekben látszódott, hogy az egriek 10 emberrel fognak védekezni, ezzel teljesen fel is adták a támadások lehetőségét. Mi a széleken vezettük támadásainkat, azonban a szélről érkező beadásokat rendre a vendégvédők fejelték ki - ennek is volt köszönhető, hogy futószalagon végezhettük el a sarokrúgásokat. A találkozó 14. percében Oliveira gyönyörű cselekkel tört be az egri 16-oson belülre, ahol Knakal egy "bodicsekkel" állította meg játékosunkat. A teljesen jogos büntetőt azonban nem fújta be Veizer sporttárs. Sőt, 10 perccel később ismét gyanús körülmények között került földre a vendég 16-oson belül Oliveira, a játékvezető azonban - mindenki legnagyobb megdöbbenésére - műesésért a mi játékosunknak adott sárgát. Az első félidő egészében mi irányítottuk a játékot, mi birtokoltuk többet a labdát, de a betömörülő védelem ellenszerét nem találtuk.

Óriási csatában végül megérdemelten tartottuk itthon a három pontot, de minden elismerést megérdemel a végig szervezetten és nagy lelkesedéssel küzdő egri csapat is.