"Az első benyomásaim nagyon pozitívak az NB I-ről"

Hány éves korodban kezdtél el futballozni és miért pont ezt a sportot választottad?

Egészen pontosan nem emlékszem, de körülbelül öt éves lehettem, amikor elkezdtem otthon focizni. És hogy miért? Mert nálunk otthon Argentínában szinte az összes gyerek focizik. A legtöbb barátom is rúgta a bőrt, én pedig nem akartam kimaradni a játékból (nevet).

Volt a családodban valaki, akitől a sport iránti szeretetet örökölhetted, aki hozzád hasonlóan sportolt valamit?

Édesapám focizott, de nem profi szinten, valamint a nagypapám is amatőr futballista volt, ő különösen ügyesen bánt a labdával. Szóval volt kiktől örökölnöm a futball iránti szenvedélyemet.

Talán kevesen tudják rólad, de kettős állampolgár vagy, az argentin mellett van olasz útleveled is. Kik az olasz felmenőid?

A nagypapám olasz származású és ennek köszönhetően van olasz útlevelem is.

Gyerekként kik voltak azok a labdarúgók, akikre példaképként tekintettél?

A kedvenc játékosom Pablo Aimar volt, de Javier Saviola játékát is nagy csodálattal néztem gyerekként. Hozzám hasonlóan ők is alacsony játékosok voltak és nagyon tetszett bennük az, hogy milyen remekül bántak a labdával.

Ezek szerint a River Plate volt a kedvenc futballcsapatod gyerekkorodban?

Nos, igen, őket említve adná magát ez, de nekem mindig is a Boca Juniors volt a kedvencem (nevet). Szerencsés vagyok, mert kétszer is megadatott nekem az, hogy ellenfélként pályára lépjek a Bomboneraban, hatalmas élmény volt ott futballozni.

Viszonylag fiatalon nem csak új országba, de új kontinensre igazoltál, amikor a svéd AIK játékosa lettél. Mennyire volt számodra nehéz a beilleszkedés az új környezetben?

Az első időszak egy picit nehezebb volt, ugyanis egy teljesen új kultúrába csöppentem bele. Ugyanakkor nagy segítség volt az, hogy nem egyedül voltam ott, hiszen a barátnőm – aki azóta már a feleségem – velem utazott Svédországba. Az emberek nagyon barátságosan fogadtak és rendkívül segítőkészek voltak, úgyhogy szerintem sikerült igen gyorsan beilleszkednem.

Nem voltak nyelvi gondjaid sem?

Szerencsére nem, mert Svédországban nagyon sokan beszélnek angolul, én pedig már fiatal korom óta arra készültem, hogy profi labdarúgó leszek. Ennek pedig az egyik fontos velejárója az, hogy tudjon az ember angolul, hiszen sosem tudhatod, merre sodor az élet, viszont ha beszélsz angolul, akkor nem veszel el szinte egyetlen futballöltözőben sem a világon. Persze az ott töltött idő alatt ragadt rám azért valamennyi a svéd nyelvből is.

És mi a helyzet a magyarral?

Köszönni már tudok „jó reggelt”, „jó napot”, „sziasztok”. Gondolom, nem én vagyok az első, aki azt mondja neked külföldiként, hogy nagyon nehéz a magyar nyelv, de az alapokat igyekszem elsajátítani, mert számomra fontos, hogy az adott ország nyelvén is meg tudjak szólalni, vagy legalább köszönni tudjak.

Szerettél iskolába járni? Jó tanuló voltál?

Igen, szerettem az iskolát és igyekeztem jól tanulni, de azért nem voltam minden tantárgyból kitűnő (nevet). A kedvencem a történelem volt és a testnevelés. A focin kívül a futást szerettem még nagyon. Az pedig, hogy a történelem közel állt hozzám, segített abban, hogy nyitott legyek az új kultúrákra, talán ennek is köszönhető az, hogy minden eddigi állomáshelyemen viszonylag könnyen ment a beilleszkedés.

Mit szóltak a szüleid ahhoz, hogy az volt a gyerekkori álmod, hogy profi labdarúgó legyél?

Nagyon szerencsés vagyok, mert mindig és mindenben támogattak, hogy megvalósítsam az álmaimat. Nélkülük biztos nem tartanék ma itt, rengeteg köszönettel tartozom nekik, nagyon sok áldozatot hoztak értem. Büszkék rám, otthon mindig megmutatják a barátoknak a meccseim felvételeit.

Alkalomadtán meg szoktak nézni élőben is a szüleid akár itt Európában, akár amikor Amerikában játszottál?

Ó, hogyne! A család nagyon fontos számomra és eddig szerintem az összes csapatomban láttak játszani élőben is. Gyakran utaznak és ahogy mondtam, számomra nagyon fontos az ő támogatásuk.

Azok közül az országok közül, ahol eddig fociztál, melyik különbözött a legjobban a hazádtól?

Talán Svédország. Nem csak a kultúrája különbözik nagyban az argentin kultúrától, de az éghajlata is teljesen más. A svéd tél kegyetlen hideg tud lenni, emellett a hosszan tartó sötétség is nagyon furcsa volt. Havat például Svédországban láttam először, aznap reggel, amikor behavazott, emlékszem, izgatottan szóltam a barátnőmnek, hogy jöjjön azonnal az ablakhoz és nézzen ki, milyen csodálatosan fehér minden (nevet).

A konyhában mennyire találod fel magad? Szeretsz főzni?

Az igazság az, hogy a feleségem a főnök a konyhában, de azért egy jó barbecue húst bármikor szívesen elkészítek. Nincs kimondott kedvencem egyébként, de a jó húsos ételeket nagyon szeretem.

És a magyar konyhát kóstoltad már?

Azzal tisztában voltam, hogy a gulyás az egyik legnépszerűbb magyar étel, úgyhogy azt az elsők között kóstoltam meg, és nem is okozott csalódást számomra.

Milyenek az első benyomásaid Magyarországról és a labdarúgásunkról?

Amit eddig az országból láttam, az lenyűgöző. Nem vagyok ugyan még itt sok ideje, de tényleg nagyon szép helynek tartom Magyarországot, a magyar emberek pedig barátságosak és segítőkészek. Tudom azt is, hogy a Puskás Ferenc nevével fémjelzett magyar válogatott a világ egyik legerősebb csapata volt, úgyhogy egy komoly futballtradícióval rendelkező országba érkeztem. Az első benyomásaim nagyon pozitívak az NB I-ről, nagyon sok jó képességű játékost szerepel a bajnokságban és a stadionok is korszerűek.

A feleségeddel együtt érkeztél Magyarországra?

A feleségem és a két kisfiam épp a napokban érkeznek meg Magyarországra. Az első néhány hétben, amíg megtaláltam a megfelelő lakást, addig egyedül voltam, de természetesen úgy terveztük, hogy együtt lesz a család Magyarországon is.

Milyen tervekkel érkeztél a Vidibe?

Számomra nagyon fontos volt a vezetőedző személye, akit Svédországból jól ismerek. Bartosz már az AIK-ban is nagyon bízott bennem és kezdetben pályaedzőként, majd később vezetőedzőként is nagyon sokat segített nekem. A tervem pedig az, hogy jó játékkal, gólokkal, gólpasszokkal segítsem a csapatot, hogy minél jobban szerepeljen a bajnokságban. Nagyon jó lenne, ha nyáron a nemzetközi kupában is szerepelhetnénk, de a legfontosabb az, hogy lépésről lépésre haladjunk előre.

Mesélted, hogy nagyon szereted a történelmet. A Vidi történelmével mennyire vagy tisztában?

Úgy gondolom, a legfontosabb dolgokat tudom a klubról. Az elmúlt másfél évtized a klub legsikeresebb időszaka, bajnoki címek, nemzetközi kupaszereplések. De tudom azt is, hogy bő negyven évvel ezelőtt UEFA-kupa-döntőt játszott a Videoton a Real Madrid ellen és történetesen azt is tudom, hogy a Real Madrid argentin sztárjátékosa, Jorge Valdano büntetőt hibázott, vagy fogalmazzunk úgy, hogy a Vidi akkori kapusa, kivédte az ő 11-esét.

Nem furcsa számodra az, hogy az újságírók, amikor interjút készítenek veled, akkor szinte minden alkalommal feltesznek valami kérdést Lionel Messivel kapcsolatban?

Nem, sőt büszke vagyok arra, hogy Messi csapattársa lehettem, mindig is nagy álmom volt az, hogy együtt focizhassak egyszer vele, szerencsére ez is valóra vált. Ő a világ egyik legismertebb és legjobb játékosa, teljesen természetes, hogy kíváncsiak rá az emberek.

Akkor végezetül én is feltennék neked egy kérdést Messiről. Messi vagy Maradona? Ki az, akit hazádban, Argentínában jobbnak, népszerűbbnek tartanak az emberek?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. A magam részéről nem tudnék különbséget tenni a két játékos között, úgyhogy ha az a kérdés, hogy Messi vagy Maradona, akkor a válaszom az, hogy mindkettő. Ugyanakkor, ha elmész Argentínába és ott felteszed ugyanezt a kérdést, akkor a fiatalabb generáció döntő többsége szerintem Messire mondaná, hogy ő a jobb, de ha például édesapámat kérdeznéd meg, akkor ő gondolkodás nélkül Maradonát választaná.