Kilátogattunk szombat délután a Ferencváros - Kolozsvár mérkőzésre, hogy találkozhassunk a "Rózsaszín Párduccal".
A zöld-fehérek spanyolországi felkészülési mérkőzésének a második félidejére érkeztünk a Marbella Football Centerbe. A két csapat küzdelmes találkozót vívott egymással, mi azonban ezúttal nem a meccs miatt jelentünk meg a pálya szélén. Csapatunk korábbi közönségkedvencét, Daniel Tudort kerestük, aki most a Kolozsvár kapusedzője. A román kispad mögött, a lelátón ülő egyik kolozsvári játékostól kérdeztük - mivel a csapat kispadján nem láttuk egykori kapusunkat - itt van-e Tudor? Lazán csak annyit felelt, "naná", majd a Cluj kapuja mögé mutatott: "Ott van a kapunk mögött, mint mindig, hogy testközelből figyelhesse a kapusaink teljesítményét."
Ahogy közeledtünk felé a Vidi címeres melegítőnkben, nagy mosoly ült az arcára, sima kézfogás helyett pedig óriási öleléssel üdvözölt bennünket, és természetesen a meccs után örömmel adott exkluzív interjút honlapunknak. Egy évvel ezelőtt ugyanitt a spanyolországi edzőtáborban találkoztunk korábbi játékosunkkal, Valdas Urbonas-szal, aki akkor szintén exkluzív-interjút adott.
A mai napig az egyik legnagyobb kedvence vagy a fehérvári szurkolóknak. Hogyan emlékszel vissza a Vidiben eltöltött időszakodra?
Mindig boldogan gondolok vissza a Vidire, pályafutásom legszebb időszakát töltöttem Székesfehérváron. 2003-ban kerültem a klubhoz, és 2006-ban bajnoki bronzéremmel és Magyar Kupa-győzelemmel távoztam. Nagyon sok szeretetet kaptam a szurkolóktól Székesfehérváron. Büszke vagyok arra, hogy magamon viselhettem a Vidi mezét.
Mik a legszebb vidis emlékeid?
Rengeteg nagyon jó emlékem van. A szurkolók, a város, a stadion. A bajnoki bronzérmünk, a Magyar Kupa-győzelem. Ráadásul kevés kapus életében adatik meg az, hogy bajnoki mérkőzésen gólt szerezzen. Nekem ez is sikerült a Vidiben. Szóval, csak jó emlékeim vannak.
Hogyan alakult a karriered, miután távoztál a Viditől?
Visszatértem Romániába, és két évig Aradon védtem. Ezt követően az FC Unirea Urziceni játékosa lettem, és 2009-ben megnyertük a román bajnokságot, úgyhogy a Bajnokok Ligájában is szerepeltünk. Itt én is bizonyítási lehetőséget kaptam, méghozzá a Glasgow Rangers otthonában, ahol 4-1-re nyertünk. Érzésem szerint jól ment a védés, még egy büntetőt is megfogtam. (Annak a Dan Petrescunak a vezetésével lett román bajnok az Urziceni, aki jelenleg a Dzsudzsák Balázst is foglalkoztató Dinamo Moszkva vezetőedzője - a szerk.) Az utolsó csapatom a Juventus Bukarest volt, a pályafutásomat 2011-ben fejeztem be. Még ugyanabban az évben Kolozsvárra kerültem, ahol azóta is kapusedzőként dolgozom.
Szeretsz edzősködni?
Viccelsz? Imádom ezt a munkát! Ráadásul nagyszerű kapusokkal dolgozhatok együtt a Kolozsvár csapatában, és ez sok örömet okoz számomra. Folyamatosan továbbképzem magam. Az elmúlt egy évben az AS Románál és a Manchester Citynél is eltöltöttem 1-1 hetet, ahol rengeteg érdekes dolgot tanultam.
Szeretnél egyszer vezetőedző is lenni?
Biztos, hogy nem. Csak a kapusokkal akarok foglalkozni.
Mennyire követted nyomon a Vidi eredményeit, miután távoztál Székesfehérvárról?
A mai napig folyamatosan figyelem a csapat eredményeit. Igaz, hogy rengeteg dolog megváltozott a Vidinél, amióta eljöttem a klubtól, de számomra a Videoton örökre az életem része marad. Nagyon örültem, amikor pár nappal ezelőtt találkoztam egykori csapattársammal, Tóth Balázzsal.
Azt is észrevettem, hogy most a Vidi játékosa az a Torghelle Sándor, aki ellen többször is játszottam, amikor ő még az MTK-t erősítette. Őszintén mondom, örömmel tölt el, hogy egykori csapatom ennyire sikeres klub lett. Ősszel élőben néztem Romániában a TV-ben a Vidi két EL-mérkőzését. A Sporting és a Basel ellen is ragyogóan játszott a csapat, de emellett az is boldogságot okozott számomra, hogy teljesen megtelt a Sóstói Stadion. Emlékszem mennyire fanatikusan imádták a fehérvári szurkolók a Vidit, megérdemlik azt, hogy ilyen sikerekben lehet részük.
| ||
Author: Wéninger Ákos
Photo: vidi.hu