"Ha az első meccsen nem kap gólt a Vidi, nagy eséllyel továbbléphet"

Keresztúri András 1994-'96 között a Vidiben, 1997-2000 között pedig a Slovanban volt meghatározó játékos. Az egykori válogatott futballistával beszélgettünk az Európa Liga első mérkőzése előtt.

Közel két évet töltött Székesfehérváron, azonban ennyi idő elég is volt, hogy nagyon megkedveljék a szurkolók. Milyen érzésekkel gondol vissza a vidis éveikre?

Nagyon szerettem Fehérváron játszani és lakni is. Attól függetlenül, hogy inkább a táblázat második felében szerepelt a csapat, rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam a két éve alatt. Az én életemben is meghatározó volt a Vidi UEFA-kupa menetelése 1984-'85-ben, ezért az, hogy tíz évvel később megismerhettem, sőt együtt dolgozhattam annak a csapatnak több tagjával, szintén rendkívül inspiráló volt. A legnagyobb élményem talán a Salgótarján elleni osztályozó meccs 1995-ben, amikor mindkét találkozót megnyertük és bennmaradtunk az élvonalban, valamint az előző évi bajnok Vác 6-3-as legyőzése a Sóstói Stadionban, ugyanabban a szezonban.

	1995-'96-os csapatkép, a felső sor jobb szélén Keresztúri András

Később három évet játszott Európa Liga ellenfelünknél, a Slovannál. Hogy került oda, milyen emlékei vannak arról az időszakról?

Attól függetlenül, hogy válogatott játékos voltam, egy hetes próbajátékon kellett részt vennem, mielőtt leigazoltak volna. Itt meggyőztem a vezetőket, és három szép évet töltöttem Pozsonyban. Hamar elfogadtak a társak és a szurkolók. Amikor odakerültem, kisebb válságban volt a klub, csak a negyedik lett a bajnokságban, viszont a kupát megnyerte, így az akkor még létező Kupagyőztesek Európa Kupájában indulhatott. A Levszki Szófiát még kivertük, de a későbbi győztes Chelsea ellenében már kiestünk. Azonban így is óriási élmény marad, hogy a Viallival, Di Matteoval felálló londoniakkal játszhattunk, akiknek a kispadján ráadásul a korábbi aranylabdás Ruud Gullit ült. A következő évben érkezett a Slovanhoz egy tehetős szponzor, úgyhogy a bajnokságot, a kupát és a Szuperkupát is megnyertük.

Volt különbség a '90-es években a magyar és a szlovák futball között?

Hasonló erőt képviselt a két nemzet, a szlovák azért fizikailag erősebb, kevésbé technikás volt. Előbb kezdtek el befektetni a futballba, mint itthon, tehát több pénz volt a fociban és ez meg is látszott. Akkoriban a tehetősebb csapatoknál, amilyen a Slovan is volt, vagy említhetjük a Kassát is, több pénzt keresett egy játékos, mint egy magyar középcsapat focistái együttvéve. És aztán az idő igazolta is a befektetést, hiszen a két évvel ezelőtti világbajnokságon már ott voltak, amit fantasztikus eredményként kell elkönyvelni.

Mennyire fogadták el magyarként? Érezte a szlovák-magyar ellentétet, vagy ez inkább egy olyan kötelező kör a médiában, amit mindig le kell futni, ha a csütörtökihez hasonló a párosítás?

Akkor is mentek azok az inkább népbutításnak nevezhető megnyilvánulások, amik gerjesztették a feszültséget a két ország között. Természetesen mindenhol vannak olyan csoportok, amelyek ennek felülnek, de a tapasztalataim azt mutatták, hogy teljesen normálisan éltek együtt a szlovákok és a magyarok. Nyilván a sport egy kicsit zártabb világ, mint a civil élet, de soha nem éreztem magam hátrányos helyzetben azért, mert magyar vagyok.

Mire számít az első mérkőzést és a továbbjutást illetően?

Minden volt csapatom szereplését követem, ez alapján 50-50 százalékot adok mindkét gárdának a továbbjutásra. A Slovan már elkezdte a bajnokságot, ráadásul győzelemmel, ami mindenképpen motiváló lehet számukra, a Vidi pedig remek eredményeket ért el az edzőmeccseken és nem utolsósorban megnyerte a Szuperkupát a Debrecen ellen. Nagyon sok fog múlni az első meccsen. Ha le tudja hozni a Vidi a pozsonyi derbit kapott gól nélkül, akkor óriási esélye lesz a továbblépésre. Döntetlent várok csütörtök este.

(fotó: fociakobon.hu)