"Életem egyik legjobb döntése volt a Vidihez igazolni"

Pető Tamás másfél évet játszott a Vidiben a '90-es évek közepén, előtte Győrben és Veszprémben, utána Újpesten, a Vasasban, majd több mint fél évtizedig a holland NAC Bredában profiskodott, pár hónapja újra a Videoton FC-ért dolgozik, igaz már nem a pályán. A hétvégi Vidi - Győr bajnoki apropóján beszélgettünk karrierről, Hollandiáról, a Vidiről és persze a rangadóról.

1996-ban jöttél Székesfehérvárra, előtte viszont egy évig vasárnapi ellenfelünk, a Győr játékosa voltál. Milyen volt az akkori ETO, és miért csak egy évet játszottál ott?

A téli szünetben igazoltam Győrbe, ahogy egy évvel később Fehérvárra is a pihenő alatt érkeztem. A kiesés ellen harcolt az ETO, pedig több, akkoriban nagy névnek számító játékos is szerepelt náluk, gondolok itt Jagodics Zoltánra, Kuttor Attilára, Vasile Miriutára, Hámori Ferire. Sikerült a bennmaradás, amihez azt mondhatom, hogy sokat hozzá tudtam tenni. Fiatal korom ellenére végig kezdőjátékos voltam, és jól is ment a játék. A következő szezonban viszont, számomra érthetetlen módon nem játszottam, úgyhogy a legjobbkor jött a Videoton megkeresése, és azt hiszem életem egyik legjobb döntését hoztam amikor Fehérvárra igazoltam.

Milyen Vidibe kerültél 1996 elején?

Ugyanabba a helyzetbe kerültem, mint egy évvel korábban Győrben, a kiesés ellen kellett harcolni. Itt is sikerült végül bennmaradni, igaz, nagy nehézségek árán, osztályozóval. De ez egy felejthetetlen emlék, hiszen Diósgyőrben, rengeteg ember előtt, hosszabbítás után, Takács Lajos góljával maradtunk az első osztályban. 

Másfél szezon után eladott a klub az Újpestnek, ahol három évet töltöttél, majd a Vasasban egyet, aztán jött a hat éves légióskodás. Mennyire volt nehéz külföldre igazolni? Milyen volt a holland bajnokság a 2000-es évek elején, és mennyire bizonyult jó döntésnek, hogy a Bredát választottad?

A holland bajnokság színvonala a 10 évvel ezelőttihez képest nagyon sokat esett. Akkor az összes nagy csapatuk az európai kupasorozatok élmezőnyében szerepelt. Erős bajnokságba kerültem, és az, hogy nekem sikerült oda eljutnom, az nagy dolog volt. Ezt leginkább Henk ten Caténak köszönhetem, aki az előző évben az MTK edzője volt, és az ő kifejezett kérésére igazoltak le a Bredához.

Volt más lehetőséged is?

Két-három konkrétum merült fel, Németországból és Ausztriából kerestek, de nem is volt kérdés, hogy a holland ajánlatot fogadom el.

Bredában hogy ment a játék, hogy érezted magad?

Az első szezon nagyon jól sikerült, több élcsapat is keresett a bajnokság végén, de sajnos megsérültem, amire rá is ment a következő évem. Aztán 6-8 hónap múlva rásérültem a térdemre, úgyhogy megint egy hosszabb kihagyás következett és csak utána játszhattam újra, viszont nem tudtam már olyan formába kerülni, hogy megint felkeltsem a nagy klubok érdeklődését. Lehetett volna sokkal több is a pályafutásomban, de a profi sport ilyen, bármikor jöhet egy sérülés. Végül hat évet töltöttem a Bredánál, csapatkapitány voltam, ma is remek a kapcsolatom a klubbal. Miután abbahagytam a focit, játékosmegfigyelőként segítettem őket.

Mit adott neked Hollandia?

Szinte mindent. Megérezhettem azt, hogy milyen futballistának lenni. Amikor az Ajax vagy a Feyenoord ellen játszottunk 60 ezer ember előtt, vagy amikor Newcastle-ben UEFA-kupa meccsen játszhattam, ahova több mint 10 ezer Breda szurkoló kísérte el a csapatot, óriási élmények voltak. Most is végigfut rajtam a hideg, ha rágondolok.

A válogatottban 14-szer szerepeltél, lehetett volna több?

Az akkori válogatottba nagyon nehéz volt bekerülni, hiszen egy stabil mag alkotta, sokkal ritkábban hívtak meg újakat az elmúlt évekhez képest, amikor több mint százan megfordultak címeres mezben. Olyan játékosokkal kellett versenyeznem, mint Lisztes Krisztián, Dárdai Pál, Illés Béla vagy Halmai Gábor. Azért sikerült bekerülnöm, de kicsit sajnálom, hogy nem tudtam igazán megmutatni mire vagyok képes. Folyamatosan játszottam mindenféle poszton, de azon nem, amelyikben a klubcsapataimban szerepeltem.

Ma a Videoton FC játékosmegfigyelőjeként dolgozol. Milyen ez a munka, hogy érzed magad a Vidinél?

Főállású alkalmazottként dolgozom, a mindennapjaimat teljesen leköti a klub. Amellett, hogy játékosmegfigyelőként dolgozom, minden hétvégén megyek az aktuális ellenfelünket feltérképezni, mérkőzéselemzéseket készítek a szakmai stábnak. Nagyon jól érzem magam, élvezem amit csinálok.

Vasárnap Vidi - ETO rangadó lesz. Mire számítasz?

Egyértelműen hazai győzelmet várok, a számszerű tippem pedig 3-0.